Kultúra
A nagykiállítások éve
A Műcsarnok 125 éves volt idén, a Magyar Nemzeti Galéria Szinyei Merse Pált és a preraffaelitákat állította ki, a Szépművészeti Múzeumban Cezanne és követői kaptak helyet
Minden bizonnyal rosszul érintette a Műcsarnokot a pandémia, annál is inkább, mert az intézmény az idén ünnepelte 125. évfordulóját. A Hősök terén álló, bazilikális alaprajzú épület 1896-ra, a honfoglalás ezredik évfordulójának ünnepségeire készült el, Schickedanz Albert műépítész tervei szerint. A társulat 1896-os tavaszi közgyűlését már az új Műcsarnokban tarthatta, idézi fel az intézmény történetét a honlapjukon olvasható összefoglaló, amelyben az is olvasható, hogy 1896. május 4-én Ferenc József a főhercegek jelenlétében személyesen nyitotta meg a Műcsarnok első kiállítását. Akkoriban itt mutatták be Feszty Árpád Honfoglalás-körképét, Benczúr Gyula Budavár visszavétele és Munkácsy Mihály Ecce homo című festményét is.
Az idei év áprilisában megnyílt A fény képei – II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon a 125. évfordulót ünneplő Műcsarnokban. A különböző művészeti ágak évente jelentkező nemzeti szalonját minden évben más műfajnak szentelik, ez alkalommal Haris László és Bán András válogatásában láthattuk a kortárs fényképészek munkáit. Magát az évfordulót májusban ünnepelte az intézmény, amely elsőként nyitotta meg kapuit a több hónapos kényszerű zárva tartás után.
Nem sokkal később nyitották meg a Magyar Nemzeti Galéria Vágyott szépség – Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből című időszaki kiállítását. A hatalmas tárlat méltán lett az év egyik legnépszerűbbje. A londoni Tate Britain gyűjteményéből érkező mesterműveket, köztük az alapítók, Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és William Holman Hunt munkáit először láthattuk Magyarországon összegyűjtve. Amúgy ez volt az első igazi nagykiállítás a térségben a pandémia 2019-es kitörése óta.
Egy hónappal később, júniusban a Magyar Nemzeti Múzeumban is fontos tárlat nyílt: az intézményben mutatták be az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok történetét. A kiállítás az őszi Eucharisztikus Világkongresszust készítette elő és olyan tárgyak voltak rajta láthatók, mint a czestochowai Fekete Madonna hiteles másolata, valamint az 1492 és 1494 között a nagyvázsonyi kolostorban készült Festetics-kódex.
A szeptember 5. és 12. között tartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust a Pesti Vigadóban rendezett három kiállítással köszöntötte a Magyar Művészeti Akadémia. Orcád világossága címmel a Magyarország negyedik legnagyobb keresztény felekezetét alkotó görögkatolikus egyház egyházművészeti kincseit mutatták be a székházban. A Legyetek tanúim című tárlat a Budapesten 1938. május 25. és 29. között megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékezetét dolgozta fel a fennmaradt tárgyi emlékek, írásos, képi és hangzó dokumentumok bemutatásával, míg az Ezerarcú szeretet című kiállítás, a római katolikus egyházról szólt.
Az egyik legjelentősebb magyar festőművész, Szinyei Merse Pál emlékkiállítását eredetileg 2020-ban, a művész születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából tervezte megrendezni a Magyar Nemzeti Galéria. A világjárvány azonban felülírta a múzeum tervét, így a tárlat 2021 őszén valósulha-tott meg.
A 2022. február 13-ig megtekinthető tárlat nemzetközi kontextusban és hazai recepciótörténet tükrében mutatja be a festő életművét. A kiállítás kurátorai: Hessky Orsolya, Krasznai Réka és Prágai Adrienn mintegy százhúsz képet válogattak össze, köztük olyan ikonikus alkotásokat, mint a Majális vagy a Léghajó. Szinyeinek harminc éve nem volt életmű-kiállítása Budapesten, annak ellenére sem, hogy az utóbbi évtizedekben számos új eredmény született a Szinyei-kutatásban. A kiállítás a hazai és nemzetközi kapcsolódási pontokat is feltárja mások mellett Monet, Courbet, Sisley, Corot, Gainsborough és Böcklin, Benczúr, Ferenczy és Rippl-Rónai vagy a kortársak közül Konkoly Gyula és Tót Endre munkáit felvonultatva.
Az ősz másik nagy szenzációja a Szépművészeti Múzeum egyiptomi tárlata volt. A fáraó sírjának felfedezése – II. Amenhotep és kora című kiállítás, amely 2022. január 9-ig még megtekinthető, II. Amenhotep ókori egyiptomi uralkodó korát és sírjának felfedezését mutatja be. A tárlat fókuszában a fáraó Királyok völgyében megtalált sírkamrájának méretarányos rekonstrukciója áll. A sírkamra falán látható jelenetek a napisten és a túlvilágon újjászülető elhunyt uralkodó utazását mutatják be. A kiállításon az eredeti ásatási dokumentáció is szerepel. A kiállítás kurátorai Patrizia Piacentini, a Milánói Egyetem Egyiptológiai Tanszékének vezetője és professzora, Christian Orsenigo, a Museo Civico di Crema e del Cremasco Egyiptomi részlegének kurátora és Liptay Éva, a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének vezetője.
Egészen 2022. február 13-ig látogatható az intézmény másik nagykiállítása, a Cezanne-tól Malevicsig – Árkádiától az absztrakcióig című tárlat. Ennek rendezői, elsősorban Geskó Judit kurátor a francia festő és a klasszikus avatgarde kapcsolódási pontjait vizsgálják az 1906 és 1930 közti időszakban. A kiállítás amúgy sokéves kutató- és szervezőmunka után jött létre a kilenc évvel ezelőtti Cézanne és a múlt – Hagyomány és alkotóerő című tárlat folytatásaként. A műtárgyak a világ legnagyobb múzeumaiból, többek között a New York-i Metropolitan Museumból érkeztek.
A Műcsarnok az év végére is időzített érdekes tárlatokat, míg Az esetlegesség rétegei – Pilinszky János fényképei a Kertész Imre Intézet szervezésében a Pilinszky 100 programsorozat egyik kiemelkedő eseménye volt, és a költő több mint félévszázados saját fotóit mutatta be, önálló kiállítást kapott Életszőnyeg címmel Ujházi Péter is, valamint emlékkiállítást a közelmúltban elhunyt szuggesztív festő, Kovács Péter (Pet’R) is.
Meg kell említeni Szentendrét is, ahol Kmetty János, az örök kereső 2.0 elnevezéssel megújult a Kmetty Múzeum állandó kiállítása. A tárlat fókuszába a művész tájképei kerültek. Szintén Szentendrén látható – egészen 2022 októberéig – a Két Paletta című tárlat, amely Czóbel Béla, és felesége, Modok Mária életművét mutatja be a Czóbel Múzeumban. A gazdag anyag a Ferenczy Múzeumi Centrumban őrzött festői hagyatékból és a fennmaradt fotókból, dokumentumokból állt össze.
