Kultúra
Értéket teremteni a Föld sarából
Agyagtól a lélekig címmel nyílt meg Thury Levente emlékkiállítása a Műcsarnokban – A művész Juda Lőw rabbi nyomdokaiba lépve kezdett kísérletezni a gólemszobrokkal
A Műcsarnok Agyagtól a lélekig című időszaki tárlata december elején nyílt meg az intézmény alagsorában, és január 16-ig tekinthető meg. A kiállításon olyan agyagmunkákat láthatunk, amelyeket a híres palotai kapitány, Thury György rokonának, Thury Baltazárnak és a prágai Juda Lőw csodarabbinak kései leszármazottja, az 1941-ben született Thury Levente készített. Thury Baltazár attól a II. Rudolf német-római császártól kapta a család által máig őrzött nemesi oklevelet, aki a hagyomány szerint a prágai Lőw rabbival, a Gólem megalkotójával készíttette el a horoszkópját.
Ugyan az óráival vacakoló és az aranycsinálásban is érdekelt Rudolf nem tartozik a legnagyobb uralkodóink közé, de a neve, no és Lőw rabbié mindmáig turisták tömegeit csalja az „arany” Prágába. Ahonnan, a belvárosi zsinagóga padlásán található, állítólag a Gólem részecskéit tartalmazó porból Thury Leventének is jutott egy kis üvegcsével.
Az Iparművészeti Főiskolát 1965-ben, kerámia szakon elvégző Thury olyan nagyon komolyan vette a családi hagyományt, hogy egy jó évtizedes, megrendeléseken alapuló, funkcionális kerámiával foglalkozó időszak után magát gólemkészítő szobrászművésznek léptette elő.
Thury ugyan a funkcionális kerámiában is egyedit alkotott, mázas cserepeinek emberkéi, arcai derűt sugároznak a mai napig. De ez a váltás végül egy ténylegesen autonóm művészt eredményezett. Egy olyan szobrászt, aki megmaradt ugyan az általa eddig is használt agyagnál, ugyanakkor minden igyekezetével azon volt, hogy valami újat, valami értéket teremtsen a Föld sarából.
Mert vallotta: ahogyan Isten őt teremtette, ő is művészként teremteni szeretne. A teremtés pedig, mint azt láthattuk, Thurynál családi hagyomány, így nem is nagyon volt más út előtte, mint Lőw rabbi nyomdokain a gólemekkel való kísérletezés.
A három termet megtöltő tárlat egy a hatvanas évek végén készült, Böhönye című munkával indul, amin még a kelta kultúra jeleit lehet felfedezni. De persze nem ez az irány lesz a folytatás, hiszen ahogy a terem falára felírt idézet – „Az ember agyagból lett és agyaggá lesz” – is mutatja, Thuryval megmaradunk a zsidó-keresztény kultúrkörben.
Itt, az első teremben Fazakas Réka kurátor olyan műveket helyezett el, amelyeken már megjelennek az apró kis gólemfigurák, de még az agyagból kialakított kezek és fejek vannak a központban. Ezekhez járulnak különféle, jobbára talált, megmunkált fákból, bútorelemekből, képkeretekből kiválogatott fadarabok. Így állnak össze ezek a szobrok, hogy aztán a második teremben – amely a „Felszálló agyagember vagy leereszkedő Gólem” mottót kapta – már Krisztus falra szegezett kezével és egy rabbi torzójával találkozhassunk. Itt van elhelyezve a Halott keramikus ébredését jelző készülék című, 1984 és 1987 között készült munka is. Aminek a lényege talán egy hamvveder lehet a „Mint keramikus élt 1966-tól 1984-ig”, magára utaló felirattal. De itt van az 1998-ban összeállított, nagy Ülő gólem is, amelynek kipáján, zsidó fejfedőjén jól látszik a használat is.
Az emlékkiállítás harmadik termét két, ember nagyságú gólem határozza meg. A 2003-ban készült Balett-táncosnak, és az ugyanebben az esztendőben készült Rövid történet az ideától a koleszterinen át a szénhidrátig című szobornak az agyagból égetett kezek és arcok mellett már a textíliák adják meg a formáját. A „Mozgó micsodák és gondolattákolmányok” termében aztán mobil szobrok is feltűnnek. Igaz, ezeket sérülékenységük miatt most leginkább képernyőn tanulmányozhatjuk. Olyanok a többek között ablaktörlőmotor által előidézett mozgással, mintha saját akaratuk lenne.
A harmadik terem egyik érdekes darabja a 2006-os Filmszemlére, felkérésre készített fődíj is, amit egyébként a zsűri döntése alapján akkor Pálfi György vihetett haza Taxidermia című, amúgy nehezen végignézhető filmjéért.
A tárlat január 16-ig tart nyitva a Műcsarnok alagsorában.
