Adventi andalgás Szentendrén Kmetty János vásznaival

Kmetty János, az örök kereső 2.0 elnevezéssel újult meg a szentendrei Kmetty Múzeum állandó kiállítása. A tárlat fókuszában a Miskolcon született, és Szentendrén is nagy kedvvel alkotó művész tájképei kerültek, így Szentendrén láthatjuk egy jelentős művész szemével a városkát, ahová nem csak e kiállítás kedvéért érdemes ellátogatnunk – különösen az ünnepi időszakban.

Már csak azért sem, mert a Fő téri múzeum kiállítása mellett a templomhegyi Czóbel Múzeum tárlata is kicserélődött (ahogy arról már e lapok hasábjain beszámoltunk). Egyszerre két új kiállításnak is örülhetünk tehát, s míg Czóbel és felesége, Modok Mária tárlatán a portrék, csendéletek dominálnak, addig Kmettynél a tájkép került az előtérbe, ami mindig is közel állt az 1908-ban, nem sokkal a kassai érettségi után Budapestre költöző művészhez. A tárlat gerincét a művésznek a Ferenczy Múzeumi Centrum által őrzött képei adják, amely kollekció a Magyar Nemzeti Galéria, a salgótarjáni, kaposvári és miskolci múzeumok, illetve természetesen magángyűjtemények képeivel egészül ki.

Kmetty János előbb Szablya Frischauf Ferenc, majd Ferenczy Károly magániskolájában tanult, majd 1911-ben jutott ki először Párizsba, ahol a Louvre kincsei mellett Picasso és Cézanne műveit tanulmányozta. Utóbbi képeiért képes volt gyalog megtenni a Párizs és Neuilly közti távolságot, hogy ott a Pellerin-gyűjteményben megnézhesse a bankár fiának műveit (vagy hatvanat), aki szerint a természetben minden a gömb, a kúp és a henger alapján formálódik. Így válik a kubizmus egyik első hazai képviselőjévé, egyénileg, „kmettysen” értelmezve az irányzat analitikus fajtáját. Ahogy láthatjuk is, vásznain leegyszerűsödik minden, a korábbi sokalakos kompozíciók helyett előtérbe kerülnek a néhány egyszerű tárgyat, gyümölcsöt ábrázoló csendéletek, a portrék és persze a tájképek.

Egyfajta elemző leszűkítés jellemzi ezután még jobban festészetét: a Városligetben készült képeiről is eltűnnek az alakok. Ide amúgy mestere, Ferenczy javaslatára járt ki már párizsi tartózkodása előtt és után is festeni (ezt mutatja a Tájkép című, 1917-ben készített festménye a tárlaton). Majd a Kassák féle aktivizmus és proletárdiktatúra melletti elköteleződés (tagja volt Képzőművészek és Iparművészek Szakszervezeti Szövetségének) utáni elhallgatást, belső emigrációt követően többször megfordult Nagybányán (lásd a Nagybányai részlet című, Salgótarjánból, a Dornyay Béla Múzeumból érkező, húszas évekre datált képét). Kmettyt már a Nyolcakhoz is barátság fűzte, így közel állt aztán a Nyolcak irányvonalát követő Képzőművészek Új Társaságának (KUT) alkotóihoz is, majd 1927-ben ismét Párizsban találjuk egy rövid időre. Amikor pedig a húszas évek elején Perlrott Csaba Vilmos és Grábler Margit társaságában egy dunabogdányi kirándulás során felfedezi Szentendrét, lassan odalesz a korábbi analitikus szögletesség és a szigorú színvilág is.

Egyre többet fest Szentendrén, 1946-ban pedig felvételt nyer a szentendrei (régi) művésztelep alkotói közé. Kmetty Szentendre és a Városliget mellett Nagybányán és Kecskeméten is festett tájképeket, de valahol mégis itt, a Duna parti kisvárosban virulnak ki a színei (ahogy azt a Szentendrei görbe utca nevű, 1937 körüli képén is megfigyelhetjük) – itt alakul ki művészetében az ember és környezete közti harmonikus kapcsolat. A város megszelídítette vonalait. Ez tetten érhető a zegzugos múzeumi épület falára Bodonyi Emőke kurátor által kiválogatott, Szentendrén készült képekben is, amelyeken részben ismét megjelennek az alakábrázolások.

Maga a múzeum épülete egyébként a homlokzatukkal összeépült szomszéd házakhoz hasonlóan valamikor szerb kereskedők által emeltetett, majd később Pozna Mihály (1847-1919) hentesmester lakta családjával. Őt egy festő, Ürmös Péter követte, tehát a művészet nem idegen ettől a környezettől.

Kmetty János életműve a művész halála után hat esztendővel, 1981-ben kapott önálló múzeumot. Az épületet 2018-ban, nagyon elhanyagolt állapota miatt újították fel. Az első, Kmetty János az örök kereső című kiállítást is Bodonyi Emőke állította össze még 2019 februárjában. Akkor Kmetty János erős és egyenletes életpályájának megmutatása, az életmű esszenciájának felvonultatása volt a cél. Most tájképeiben gyönyörködhetünk.