„Ahová a nagyit is el kell vinni”

– Mit jelent az ország kulturális életében két pandémiával töltött év után, hogy megnyílik a Magyar Zene Háza?

– Az első szó a büszkeség. Hiszen egy ilyen járványos periódusban a legtöbb ország leállította a nagyberuházásait, míg nálunk a gazdaság teljesítőképessége lehetővé tette, a kormány döntése pedig megerősítette, hogy a kulturális beruházások a járvány ellenére is folytatódjanak. A Hagyományok Házától a Román Csarnokig tartó „beruházási boom” – amelynek része a vidéki színházak felújítása Szolnoktól Kaposvárig – egyik kiemelkedő ékköve a zene háza. Új kulturális színtér jött létre, ahová a világ legkiemelkedőbb művészei fognak eljönni – már csak azért is, hogy megnézzék. Aki Budapesten vagy környékén jár, nem fogja kihagyni.

Erről fog beszélni a fél világ, hogy milyen csoda született itt! A helyi lakosoknak találkozóhely lesz, ahová a nagyit is el kell vinni, ahová randevút lehet szervezni, tehát igazi közösségi térként funkcionál majd. Hihetetlen építészeti történet, csoda, ahogy a park és a kulturális tér összefolyik, a hatalmas üvegfelületek révén úgy érezzük magunkat, mintha a fák között állnánk. A koncertterem akusztikája is fantasztikus, az előbb ön is hallotta. Batta András igazgató pedig gondoskodott és gondoskodni is fog arról, hogy méltó tartalommal töltsék meg a házat.

– A tervezés, építkezés alatt nem merült fel, hogy a ház a Zeneakadémiának vagy a Müpának konkurenciát jelenthet?

– Hiszem, hogy vagyunk elég zenei világhatalom ahhoz, hogy megférjen a fővárosban három-négy csúcsintézmény is. Akik kitalálták a koncepciót, ráadásul nagyon óvatosan terveztek, éppen azokat a hiátusokat, réseket keresték meg, amelyeket a Zeneakadémia a maga tradicionális termeivel vagy a Müpa a gigantikus tereivel nem tud betölteni. A Magyar Zene Háza hiánypótló, különleges koncertterem, amely speciális előadások és programok létrehozását teszi lehetővé – kiegészíti a másik két intézményt.