Kultúra

Átkelés a varázslatos fátyolerdőn

Az El a kezekkel a papámtól! című film látleletet nyújt a lelkükről és az értékekről megfeledkező, így a gyermekek nyelvén nem értő felnőttekről

A magyar film évtizedei során születtek már olyan alkotások, amelyeket együtt nézett, izgult, kacagott végig a család apraja-nagyja, de tény, hogy tipikus családi film Magyarországon ezidáig még nem nagyon készült.

Átkelés a varázslatos fátyolerdőn
Csobot Adél és Gubás Gabi. A készítők minden szerepre izgalmas egyéniségeket találtak
Fotó: Megafilm/Bara Szilvi

Helmeczy Dorottya producer három évig dolgozott azon, hogy az első családi mozit El a kezekkel a papámtól! címmel idén december 9-én országszerte bemutathassák a magyar filmszínházak.

Lakner Artúr 1933-ban írta Édes mostoha című regényét, amelyből 1935-ben világsikerű film készült. Lakner bácsi, akinek a keze alól több ezer gyerekszínész került ki – köztük olyan későbbi nagyságok, mint Ruttkay Éva, Zsolnai Hédi, Kishegyi Árpád, Ferrari Violetta, Harkányi Endre vagy Galambos Erzsi –, úgy tartotta, a felnőtteknek készült filmek a gyermekeknek ártanak, és az egész életét arra tette fel, hogy kicsiknek való könyveket, színpadi műveket alkosson, valamint filmeket írjon, rendezzen. Boszorkányos mesék helyett inkább modern történetekkel segítette a nevelést.

Az Édes mostoha című regény és a film még ma is szinte modernnek hat azzal, amiképp a gyerekeknek beszél a gyászról, a veszteségről és a szeretetről, amely néha nagy, ám sorsfordító áldozatra késztethet bennünket. Az El a kezekkel a papámtól! is e regény nyomán készült. Bár a figyelmes néző a nagy sikerű film előtti tisztelgést is felfedezheti a képkockákon, azért a napjainkban készült történet megfontolásra ajánlja a nézőnek, hogy boszorkányok talán mégiscsak vannak.

Dobó Kata filmjében megváltoznak továbbá a nevek és a karakterek is. Az apa most bankárokat védő ügyvéd, dr. Szeremley Andrásnak hívják (Bokor Barna), a fiatalon elhunyt édesanyját gyászoló, már nagyobbacska kislány pedig Dorka (Marczinka Bori).

A régi filmben Ibolya, a távoli rokon, aki titkon szerelmes az ügyvédbe, csupán riogatja az édesanyját hiányoló kislányt a gonosz mostohával, a mostani filmben azonban a bankároknak könyvelő, számító, anyagias Viola személyében (Pálmai Anna) a gonosz mostoha, aki ki tudja, talán boszorkány, meg is jelenik a jómódú, ámde megrögzötten idealista édesapa oldalán.

András valóban csupa jó szándék és kötelességtudat. Orvos barátja (Pindroch Csaba) tanácsára feladja özvegységét, és elfogadja az iránta már régóta érdeklődő Viola nem teljesen önzetlen közeledését. Mindezt azért, hogy búskomor kislányának újra legyen édesanyja.

Ha Dorka szomorú is, de azért van barátja: az eredetileg bűvész és artista, a háznál most éppen kertészként dolgozó Frici (Nagypál Gábor) személyében, aki egy afféle garabonciásra hajaz inkább, akiről régen úgy tartották, hogy még a szeleknek is parancsol. Tény, hogy Frici tudja, mi az igazi varázslat, és amikor kell, beavatja Dorkát is. Mert bizony Viola ellen majdhogynem még a varázslat is kevés.

Dorkát nem bentlakásos iskolába, mint Lakner filmjében, hanem nyári táborba küldik, ott aztán megtörténik mindenféle csoda: találkozunk Kálmánnal, a bármit megfőző főzőgéppel és Hudák Alfonzzal (Járai Máté), a gyermekgyűlölő aligemberrel, meg a rengeteg prímán válogatott, ügyesen szereplő, bűbájos gyermekszínésszel, ily módon is tisztelegve Lakner bácsi és a régi mű előtt. Gubás Gabi ezúttal egy jó kedélyű, életrevaló táborvezetőt alakít.

Csobot Adélt Eszter, az egyik táboroztató pedagógus szerepében látjuk a vásznon. Az énekesnő attraktív mosolya, a vele felvett zongorázós képkockák mind a feledhetetlen és karizmatikus Tasnády-Fekete Máriára utalnak, aki az „áltanítónőt” játszotta az 1935-ös filmben.

Az El a kezekkel a papámtól! hatalmas munkával létrehozott látványvilága a magyar filmgyártásban újdonság. Színpompás díszleteket és jelmezeket látunk, gyerekparadicsomot hatalmas labdákkal, gyönyörű oldtimerautókat, a képzeletet felvillanyozó belső tereket, elvarázsolt, mesebeli tájakat, barlanglakásokba álmodott laboratóriumot, a világok közötti átjárót.

Azért a karakterek a mesés elrajzoltságon túl maiak. Dr. Szeremley egyik szerecsenmosdató bankárpöre előestéjén kifakad, mondván, nem tudta, hogy a jog és az igazság közt ekkora a különbség, de a suhogó szaténruhás Viola rátromfol: ne gondolkozzon, hanem csak védje „azt az ártatlan bankár urat” (Borovics Tamás).

A látlelet, amelyben a lelkükről és az igazi értékekről megfeledkező és így a gyermekek nyelvén sem értő felnőtteket látunk, a mai magyar valóságot illetően helytálló, mégis valami hiányzik. Talán az egyensúly a drámák, veszteségek és a szerelem ábrázolása között. Vagy az, hogy az elfojtódott lelkeket nem hús-vér figurák, hanem kissé mesésen elmosódott, jó szándékú alakok próbálják kiegyensúlyozni. Ugyanakkor Eszter és Dorka varázslatos átkelése a fátyolerdő világok közti átjáróján borzongatóan szép, és biztosan sok mozaikcsaládnak ad biztatást.

Igazán kiváló a színészgárda, kivétel nélkül minden szerepre sikerült izgalmas egyéniségeket találni. Zsurzs Kati mint házvezetőnő feltűnése a filmben külön öröm. A gyerekszereplők is nagyszerűek mind.

Mindezekkel együtt élvezhető családi mozi Az el a kezekkel a papámtól!, és a magyar filmet korszerű eszközökkel a látványvilágában nemzetközi színvonalra emelő úttörő szerepkörben is eredményes.

El a kezekkel a papámtól!
Magyar családi film, 120 perc (2021)
R.: Dobó Kata és Gulyás Buda
10/7

Jótékonysági aukció a jelmezekből

Az El a kezekkel a papámtól! című film több jelmezét – Csobot Adél, Marczinka Bori, Pálmai Anna és Gubás Gabi a filmben viselt egy-egy ruháját –, amelyet Bárdosi Ibolya készített, valamint a filmben használt csapót az alkotók elárverezik a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz Akciója javára. Az aukciót a Vaterán lehet követni.

Kapcsolódó írásaink