Szent Luca és a lucaasszony

A syracusai Szent Luca a Kr. u. 3. században élt, jómódú család eladósorban levő leánya volt, amikor vérfolyásos édesanyjával gyógyulásért esedezve meglátogatták Szent Ágota sírját. Luca Szent Ágotához hasonló vértanú áldozatot vállalt édesanyja gyógyulásáért, és amikor Luca álmában Szent Ágota biztosította őt arról, hogy áldozata megvalósul, Luca már nem akart férjhez menni.

Esküvői ruhája árát és a hozományát szétosztotta a szegények között. A kikosarazott vőlegény ekkor megvádolta Lucát Paschasius fejedelem előtt, aki előbb bálványimádatra akarta kényszeríteni a leányt, majd bordélyházba vitetni, de Luca olyan nehéz lett hirtelen, hogy nem tudták megmozdítani. Akkor számos kínzás után égő szurokkal öntötték le, de ő még akkor is beszélt. A torkát ezért karddal szúrták át. Szent Luca kivájta a saját szemét is, mivel vőlegénye azt találta rajta a legszebbnek.

Szent Lucát és vele a fényt a legszebben, legodaadóbban skandináv országokban ünneplik, ahol a lánygyermekek koszorút tesznek a fejükre, sőt az egyik leány hét égő gyertyával a fején viszi be a szülőknek az ünnepi reggelit ezen a napon.

Luca tisztelete Magyarországon csak a Legenda Aurea című gyűjtemény – amelyet a nyugati ezeregyéjszakának is neveznek – megjelenése után terjedt el, amelyben három évszázad szentjeinek története szerepel. Szent Luca a vakok és gyengénlátók védőszentje lett, a háziállatoké és a menyasszonyok védelmezője, házasságszerzője. A földművesek, nyergesek és párnakészítők is szentjüknek tekintik.

Mint az isteni fényt áhítattal szerető szent a temetőkerteket és a temetőkápolnákat, sőt a halottakat is ő védelmezi. Az esztergomi főszékesegyház Szent Luca-oltáránál mutatták be valaha a gyászmiséket, és egy külön harang szólt a sötétség lényeinek elijesztésére.

Valaha, még a Gergely naptár (1582) bevezetése előtt ugyanis december 13. volt az év legrövidebb, másképpen a legsötétebb napja. Úgy tartották, ettől a naptól fogva karácsonyig, vízkeresztig a rontók, a gonosz szándékúak jobban célt érhetnek, ezért a gondos gazda és a gazdasszony jobban kell vigyázzon a háza népére és a jószágára.

Tudtak a régiségben a másik Lucáról, a lucaasszonyról is, aki bizony kárt tehet, még akár elvihet emberéletet is ebben az időszakban. Ide kapcsolódik a lucaszék építése is, amelyen mindennap csak egy műveletet szabad végezni, de kilencféle fa kell hozzá, és aki elviszi a templomba, éjféli misén feláll rá, meglátja, a jelenlevők közül ki az, aki boszorkány. Ma már Németországban ezen a napon behívják a „boszorkányokat” a templomba, és együtt ünnepelnek velük.

Szent Luca napja dologtiltó napnak számított. Nem volt szabad varrni Somogyban, mert arrafelé úgy tudták, Luca szemét tűvel szúrták ki, másfelé sütni sem volt szabad, mert a szentet szurokkal megégették.

Az erre a napra vonatkozó közép-európai termékenységvarázslások sokkal mélyebbre nyúlnak vissza az időben, mint a szent tisztelete, de a vértanú névnapja nagyban hozzájárult a fennmaradásukhoz. A legismertebb szokás a lucabúza vetése. Meleg helyre viszik a kis cserépben keltetett búzát. Van, ahol szentelt vízzel locsolják mindennap. Karácsonykor a karácsonyfa alá vagy a vacsoraasztalra teszik. Ha szépen kikel, jó lesz a következő évi termés. Később a jószággal etetik meg, vagy szétszórják a földeken. A lucapogácsába néhol gyűrűt sütnek. Ha megtalálja az eladó lány, jövőre férjhez megy. Máshol pénzdarabot sütnek bele. Aki megtalálja, an-nak szerencséje lesz az új évben.