Szikrázó táncöröm

Ferenczi György saját bevallása szerint abban a reményben hangszerelte a 2018-ban megjelent Mindenek szerelme című lemez dalait, hogy ezekre a zenékre egyszer majd valaki talán néptáncot jár. Jászberényben augusztus 12-én mutatták be először a Jászság Népi Együttessel és Pál István Szalonnáékkal közös produkciót.

A táncos koncerten, amelyet most a budapesti Hagyományok Háza közönsége is láthatott, csak részben hangzottak el a Mindenek szerelme album dalai, részben korábbi dalok, feldolgozások csendültek fel, amelyekre a Jászság Népi Együttes tagjai több tájegység jellegzetes táncait is eltáncolták, ötvözve őket a rock and roll-rockabilly, illetve westerntánccal is. Felsejlett itt-ott egy-két flamencoelem, sőt argentin tangó és más versenytáncok elemei is a koreográfiákban, amelyeket Szűcs Gábor, az együttes vezetője és több tagja: Balogh János, Dudás Dániel, Dudásné Mosóczi Lívia, Fundák Kristóf, Fundák-Kasza Lili és Vajai Franciska készített.

Szűcs Gábor elmondása szerint a szabadságot akarta érzékeltetni a nézővel a táncokon keresztül, és úgy gondolta, ha egy-egy etűd koreografálását a fiatal táncosokra bízza, még inkább a magukénak érezhetik a produkciót. Ez az a jellegzetes alföldi–jászkun – mentalitás, amely ugyanannyira vonzóvá teszi ezt az előadást is, mint az együttes összes többi munkáját. A színpadon mindenki nagyon különbözik a másiktól, nincs két egyforma arc, mindenki a maga táncát járja, mégis egységes és áttekinthető az előadás, világos, egyértelmű, erős és erőt adó az üzenet. A mozdulatokat, a mosolyokat pedig átjárja a szeretet, a végtelen életöröm és az odaadás.

A színpadon eltáncolt történet esküvőtől esküvőig tart. Elkezdődik és lezárul egy pár közös élete, de aztán elkezdődik egy másik páros élet, csak éppen a kettő között, azon a borzongató szakadékon most együtt megyünk át a zenészekkel, a táncosokkal és a költőkkel meg a nézőtársakkal. Így szebb is, könnyebb is.

Ferenczi György és a Rackák első Petőfi-lemeze óta az együttes számos Petőfi-verset elénekelt, elzenélt. Most sincsen ez másképpen. A táncos koncerten olyan versek kaptak bluesos és népzenés ruhát, mint a Sári néni, a Csaplárné, az Egy goromba tábornokhoz, a Nem ver meg engem az Isten vagy a Hull a levél a virágról című művek. De olyan nagyon erőteljes, életszagú feldolgozás is elhangzik, mint Zana Zoltán (Ganxsta Zolee) Népmese című dala, amely a Ha bemegyek kezdetű népdallal ötvöződik Ferencziék feldolgozásában.

Az előadás egyik drámai csúcspontján viszont Mező Misi (Magna Cum Laude) Siratója csendült fel: „… Itt hagyom a kiscsaládom / Megsiratom az összes barátom. / De akkor már hiába jöttök / Segíteni, ha elvisz az ördög.” A táncosok kezében apró égők voltak, míg a zenére hajladoztak, és egyre erőteljesebben énekeltek együtt a zenészekkel.

Eltéveszthetetlenül a járványban meghaltakra emlékeztünk, megélhettük a gyászt és azt is, hogy veszélyes üzem az élet, és mi magunk is törékenyek, halandók vagyunk, de ettől talán még értékesebb, hogy élünk. Ha megfogom az ördögöt… énekelte a sok változatban élő népdalt Ferenczi György, azután Pál Eszter, Pál István Szalonna népdalénekes húga helyettünk is dalban fohászkodott: „Arra kérem az én jó Istenemet, gyógyítsa meg az én árva szívemet”.

Heinczinger Mika (Misztrál együttes) pedig vendégként elénekelte Babits Mihály címadó versére komponált dalt, amely szellemiségé-ben rokonságot tart a falusi kultúra természetszeretetével, az abból fakadó derűvel és bölcsességgel.

Az esten többek közt kalotaszegi, magyarpalatkai és bagi táncokat, valamint szatmári cigánybotolót is láttunk.

Az összprodukcióban szembeötlően erőteljesek voltak, oszlopszerűen tartották az előadást a legényes táncok. Hatalmas és szikrázó volt a táncöröm, az életöröm a színpadon, és ez a nézőt is magával ragadta. Itt aztán, a színpadon mindenki eltáncolta a magáét.

A hetvenes évek revival mozgalmai és az autentikus falusi táncok visszatanítása után ma a hétköznapi emberek által táncolt táncok és az autentikus néptánc minőségi szinten ötvözhetősége a Jászság Népi Együttes előadásában újabb bizonyíték arra, hogy a magyar néptánc él és életképes, és ez a tánc a jövő.