Nemzeti kulturális trauma

Az 1910-es évek működő hetven rendszeres magyar nyelvű játszóhelyből negyvennégy, a tíz nagy színházi központból hat: Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Temesvár, Pozsony és Kassa teátrumai kerültek az országhatárokon túlra 1920-ban a trianoni diktátum következtében. Ez nemcsak az épületek elvesztését jelentette, a határon túli területek lakossága a magyar nyelvű színjátszástól, így a magyar szótól is megfosztatott. Románia, Csehszlovákia, Szerbia és Horvátország hatóságai néhol hatalmi szóval, néhol még erőszakkal is megakadályozták a magyar társulatok működését. Amint a Nemzeti A magyar színházak Trianonja című virtuális kiállításának anyaga is írja, a magyar színházi élet Budapest utáni második legnagyobb központjában, Kolozsváron például katonai erőszakkal távolították el a társulatot 1919. október 1-jén.

Erre a nemzeti kulturális traumára hívja fel a figyelmet a Nemzeti Színház főbejárata előtti Hajóorrban felállított, A magyar színházak Trianonja elnevezésű emlékmű, Böjte Horváth István alkotása, amely egy térképet és amfiteátrumot idézve mutatja be a trianoni döntés nyomán a határokon túlra került színházi központok és a határon belülre eső játszóhelyek összetartozását. Az emlékművet, amelyet különleges virtuális kiállítás is kiegészít, szombaton leplezték le.

„Nagy tartozásunkat rójuk le az emlékműavatás gesztusával” – emelte ki az eseményen Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója. A teátrum tájékoztatása szerint még azt is hozzátette, eddig még nem született olyan emlékmű, amely e trauma mementója lenne, felmutatva azt a gazdagságot, amit a magyar színház képviselt a trianoni békediktátum előtt.

Az avatáson részt vett Böjte Horváth István szobrászművész is, aki elárulta, tizenhárom és fél tonna kőből öt hónapon át készült az öttonnás szobor.

Az eseményen Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese azt hangsúlyozta, Trianon kapcsán gyakran elismételjük a területi, a gazdasági veszteségeket, a határon túlra került magyar közösségek fájdalmát, de nem sokat beszélünk a kultúráról. „Holott erről is beszélni kell, hiszen – ahogy Sára Sándor Feldobott kő című filmjében is elhangzik –, nemcsak azt kell vállalni, amik vagyunk, hanem azt is amik voltunk és amik lehettünk volna” – idézte a történészt a színház közleménye.

A most felavatott emlékmű oldalán egy QR-kódot is elhelyeztek, amely által az emlékműhöz kapcsolódó virtuális színháztörténeti kiállítást is megnézhetjük (de az anyag a színház honlapjáról is elérhető). A tárlat bemutatja a trianoni döntés előzményeit, illetve következményeit, azokat a magyar színházakat és társulatokat, amelyek a határon túlra kerültek a békediktátum következtében.

A magyar színházak Trianonja című kiállítás elkészítésében a Petőfi Irodalmi Múzeum–Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (PIM–OSZMI) szakértői, valamint a Nemzeti Színház munkatársai működtek közre, a Nemzeti honlapján is elérhető.