Kultúra

Aki a kényelem helyett a küzdelmet választotta

Hol sírjaink domborulnak. Besztercebánya temetőjében jártunk, ahol a jeles politikus és újságíró, Petrogalli Oszkár nyugszik

A hírhedt illavai börtönt is megjárta az alig negyvennyolc évesen elhunyt Petrogalli Oszkár, amiért kezébe vette a felvidéki magyarság ügyét.

Aki a kényelem helyett a küzdelmet választotta
Petrogalli Oszkár mellképe a családi sírbolton
Fotó: MH/Görföl Jenő

A hajdani magyar Felvidék temetőit járva mindenképpen térjünk be a besztercebányai katolikus temetőbe, amelyet az egykori, Mátyás királyról elnevezett térnél kell keresnünk, ami ma Stefan Moyzes, azaz Moyzes István (1797–1869) katolikus püspök nevét viseli.

A püspök úr a jámbor tótok, a szlovák nép nagy szószólója, gyámolítója volt egykoron, és hát jó munkát is végzett, hiszen az 1910-es népszámláláskor még négyezer-nyolcszáz szlovákra ötezer-háromszáz magyar jutott az egykoron türingiai bányászok alapította, csaknem tizenegyezres lakosú Besztercebányán.

Ez az arány aztán 1991-re jelentősen változott, amikor a nyolcvanötezer lakosból már csak ötszázkilencven vallotta magát magyarnak. Ekkoriban siralmas képet mutatott a történelmi belváros is, szebb napokat látott romos házaival, templomaival. Mégis érdemes volt lekanyarodni az autóútról egy-egy tátrai síelés után, mert a szomorú romokban ott volt a magyar történelem, az italmérésekben meg a jó sör.

Ott voltak a szorgalmas bányászok is, akik a tatárjárás után néhány évvel, 1255-ben már városi kiváltságokat kaptak a második honalapító IV. Bélától. S ott voltak mindazon magyar királyok, akik óvták, fejlesztették a várost évszázadokon át, ahol már a 8. századtól bányászták az aranyat, az ezüstöt és a rezet.

Amihez még a higany is betársult a későbbiekben, majd a 15. században már ólmot is a felszínre hoztak a jórészt fából összeállított, állati erővel vagy éppen vízzel mozgatott bányagépek. Tudjuk, a nemesfémek mellett a rézzel is szívesen kereskedtek a Fuggerek, így hát a királyi hatalom gyengülése elhozta az ő idejüket is Besztercebányán. Ahol a Thurzókkal együtt gazdagodtak, méghozzá nem is akár hogyan.

Buda elvesztése után, 1542-ben itt volt az első országgyűlés is, majd a török jelentett folyamatosan veszélyt a városra. Később, 1605-ben Bocskai vad hajdúi foglalták el, 1620. augusztus 25-én pedig a nagyurak itt tették királlyá Bethlen Gábort, akinek a szultán még koronát is küldött. Majd 1678-ban és 1680-ban bírták aztán Thököly vidám kurucai, és 1703-tól egészen a trencséni csatavesztésig Rákóczi fejedelmünk katonái is. Aztán jött a Habsburgok százötven esztendeje, mígnem 1849 januárjában megérkezett Görgei csatározásoktól és meneteléstől megfáradt hadteste Besztercebányára.

Végül elcsendesedett Európa, elzúgtak forradalmai, de a bányák már korántsem adtak annyit, mint régen, így megjelent Besztercebányán az ipar is. Az üzemekben is meglátta a lehetőséget a környékbeli szlovák falvak lakossága, nőtt is az arányuk a városban. Trianon során pedig Prágának adták Besztercebányát is, ahol Klement Gottwald, a későbbi csehszlovák Rákosi 1921–1922 között nyomdászként tevékenykedett. Keserves évek voltak ezek Beszterce magyarságára nézve, megtűrt polgárok lettek saját szülőföldjükön.

Az ilyen időkben volt igazán szükség olyan emberekre, mint a nagytemplom mögötti katolikus temető domboldalában nyugvó Petrogalli Oszkár. A modern cipőt viselő nőt és egy koszorút tartó gyermeket ábrázoló szép sírszobor alatt nyugszik a család: a Zólyombrézón született Petrogalli Arthur, aradi és trencséni főgimnáziumi tanár, jeles entomológus, azaz rovarász volt, az anya, Hülley Ludovika és az aradi években, 1877-ben született fiuk, Oszkár.

A fiú Trencsénben érettségizett, és Pesten végezte el a jogot. Később a Függetlenségi Párt képviselőjeként politizált, de az ideje a Nagy Háború után, a cseh megszállással jött el, amikor is elhagyva a kényelmes és biztonságos Pestet, hazatért az övéihez, hogy kezébe vegye Felvidéken a magyarok ügyét, felvállalja a kisemmizettek jogvédelmét. Azt is tudta, hogy csak együtt lehetünk erősek, ezért Losoncon létrehozta a felvidéki magyar pártok (Magyar Nemzeti Párt, Országos Keresztényszocialista Párt) Központi Irodáját, hogy összehangoltak legyenek a követelések és hatékonyabb az érdekérvényesítés.

Azt is tudta, hogy mindehhez sajtó, magyar újság is kell. Ezért 1922-ben alapító-főszerkesztőként elindította az 1936-ig megjelenő Prágai Magyar Hírlapot, mert ekkor már a csehek fővárosában születtek meg a magyarokat érintő döntések. Tevékenységét az új hatalom természetesen nem nézte jó szemmel, így megjárta a hírhedt illavai börtönt is, ahol későbbi utóda, Esterházy János gróf is raboskodott.

Talán a börtön, a folyamatos küzdelem őrölte fel Petrogalli Oszkár erejét, akit 48 esztendősen temettek a gyönyörű családi sírboltba, amelynek a már emlegetett szoboralakja alatt láthatjuk kör alakú bronz domborművet mellképével, a két kötelező évszámmal és egy pálmaággal, ami azoknak jár ki, akik a jó harcot megharcolták, a pályát végigfutották, és a hitüket is megtartották. Petrogalli Oszkár ilyen ember volt.

Kapcsolódó írásaink

Akiről négyes sziklaormot neveztek el

ĀHol sírjaink domborulnak. Dénes Ferenc hegymászó hatvanévesen felmászott a Nagyszalóki-csúcsra, ahol ott felejtette a kedvenc távcsövét, de olyan edzett volt, hogy a kortársak leírása szerintmég aznap visszament érte