Kultúra

Herkó páter nyomában a magyar Felvidéken

Utazások a magyar Felvidéken. A híres ellenreformátor egy Szombathelyen, 1882 őszén megjelent élc- és gúnylap címadója is lett

Ha Herkó páter nyomaival szeretnénk találkozni felvidéki utazásainkon, mindenképpen el kell utaznunk Szepsi városába. Alig kell Hidvégardónál átkelnünk a jelenlegi határon, a Tornán keresztülhajtva mindjárt Szepsiben is vagyunk.

Herkó páter nyomában a magyar Felvidéken
A szepsi templomért a katolikusok és a reformátusok vetélkedtek
Fotó: Wikipedia

A Bódva folyócska partján lévő Szepsiben két emléktábla is szól Herkó páterről, akit talán nem is Herkónak, hanem inkább Hirkónak hívtak, és egyes vélemények szerint a János, mások szerint a Jeromos (Hieronymus – Hierkó) nevet kapta a keresztségben. Ferences szerzetes volt a híres páter, mégpedig Somogyváry Béla Hetény OFM történész szerint bosnyák származású. Antunovics nevezetű atyja azzal a kétezer családdal érkezett Szegedre, amelyek a török elől 1645 és 1555 között menekültek keresztény testvéreik-hez.

Az ifjú már Balog Jeromos néven lépett be az obszerváns ferencesek közé 1662 körül. Hat év tanulás után (különféle helyszíneken, még Morvaországban is) az egri püspök, Pálffy Tamás szentelte pappá 1668-ban. A jeles püspök foglalta vissza a király nevében a kassai dómot is a protestánsoktól, Herkó páter pedig ebben az időben valóságos „malleus hereticorumként”, az eretnekek (protestánsok) pörölyeként tevékenykedett Kassán, majd 1671-től Jászó plébánosaként és a környék 21 falvában alamizsnagyűjtőként (questarius).

A bécsi király, I. Lipót támogatásával, gróf Keglevich Miklós tornai főispán tevékeny részvételével igen csak azon voltak a ferencesek is, hogy a környék protestáns lakosságát visszaterelgessék az anyaszentegyház, Róma kebelére. Eme terelgetéshez sokszor bizony a kassai főkapitány, akkoriban báró Paris von Spankau generális katonáinak hathatós segítségét is igénybe vették. Így aztán Szepsiben is megesett az, hogy a régi templomukat visszaveendő, katolikus papok német katonákkal kopogtattak a református parókia kapuján.

Szepsi máig álló és hajdani pompás gótikáját jócskán megőrző templomát bizony a katolikusok építették, és egy oklevél szerint 1290-ben már állt, nyilván még jórészt román jegyeket mutatva. Aztán a 15. század második felében gótikussá, valóságos háromhajós dómmá építették át, végül egy 1588-as adat szerint már csak összesen három katolikus volt a jelentős településnek számító, német telepesek által alapított Szepsiben.

Azok közül is az egyik a plébános. Így tehát a reformált vallás lelkészei hirdették az igét a szószékről, a freskókat pedig lemeszelték, szobrokat kihajigálták annak rendje és módja szerint. A kétemeletes, 1700-as évek végén épített klasszicizáló katolikus parókia homlokzatára 1999-ben kirakott emléktáblák szerint 1566-tól 1688-ig volt protestáns kézen az amúgy a Szentlélek tiszteletére szentelt templom. (Aztán még a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc is visszaadta a reformátusoknak 1705 és 1711 között egy kis időre.)

No de mi most Herkó páter nyomában járunk, aki egyesek szerint nem is létezett, ugyanakkor mégiscsak rákerült a szép parókia falán lévő emléktáblára a neve. Sőt, magában a templomban, a főoltár mellett is van egy másik emléktáblája. Létezésére egy Tiszaújlakon, 1676. június 6-án keltezett, a Kemény-gyűjteményben őrzött levele mellett egy szemtanút is találunk, aki ugyan megfelelően elfogult, hiszen nem más őkelme, mint a Szepsiből 1671. Böjtmás (március) havának 11. vagy 12. napján elüldözött tiszteletes, Szőnyi Nagy István. Akinek amúgy a karrierje ezzel a momentummal indult igazán be, mert aztán olyan helyeken szolgálta az Urat és a gyülekezetet, mint Debrecen, Zilah, Kolozsvár, Székelyudvarhely vagy Gyulafehérvár. Szőnyi tiszteletes úr 1675-ben Kolozsváron Szomorú áldozás és számkivetés című iratot jelentetett meg a Szepsiben őt ért sérelmekről.

Eszerint délutáni olvasgatása során a harangozó felesége verte fel azzal, hogy a templomnál németek (katonák) jelentek meg. És ezután rögvest kopogtattak a parókia ajtaján is, ahol a „muskatéros” (puskás) katonák kíséretében megjelent Hamar Ferenc, a főispán udvari papja és két ferences barát, közülük csak a „vérrel híres” Hirco nevű papot ismerte korábbról. Ez a Hirco aztán, írása szerint egy baltát is tartott a kezében, és azzal bizony fenyegető mozdulatokat tett, miközben többször is felszólították a lelkészt a templom kulcsának átadására.

Szőnyi Nagy István pedig nehezen adta azt ki a kezéből, de végül javait hátrahagyva kellett elmenekülnie feleségével és karon ülő gyermekével. Így jelenik meg hát Herkó páter a korabeli irodalomban, de Szepsiben azt is mesélik, hogy a tüzes barát akkoriban naponta zaklatta a jámbor, német anyanyelvű polgárokat a visszatéréssel. S amikor ezek csak meglátták, hát kiszakadt belőlük a fohász: Herr Gott, hier ist der Pater! Ebből is jöhetett volna hát a Herkó páter, már ha nem vesszük figyelembe Somogyváry Hetény atya kutatásait.

A ferences barát alakját aztán mondások formájában (Még a Herkó pátertől sem félek! Okos, mint a Herkó páter! Még a Herkó páternek sem tenném meg!) is megőrizte a környék, ahol a legtöbbet működött. (Papságának 24 esztendeje alatt jászói plébánosként indult, 1672-ben Szendrőn volt helyettes házfőnök, ahol túlélt egy kuruc ostromot, 1676-ban ismét Kassán és Jászón találjuk. 1677-ben Gyöngyösön tevékenykedett, majd a kurucok elől Lévára, onnan Szegedre menekült. Ezután ismét Gyöngyösön van, majd 181 augusztusától Regécen Báthori Zsófia, majd menye, Zrínyi Ilona káplánja. Akinek ellenzi Thököly Imrével való egybekelését, így ismét csak Kassán kötött ki, itt is halt meg 1686. január 25-én.)

Herkó páter, azaz Balogh Jeromos aztán egy Szombathelyen 1882 őszén megjelent élc- és gúnylap címadója is lett. E lapelnevezés 1893 és 1898 között a fővárosban is felbukkan, majd Magyar Herkó Páter néven 1899 és 1919 között adatik ki ilyen címmel élclap. Van aztán Herkó páternek egy régi fakeresztje is, mégpedig az Upponyi hegységben, a Kalka-tetőn, Uppony község fölé magasodva. Amit azért állítottak még a katolikusok, mert a hagyomány szerint itt, a Barkóság határában állította meg a lánglelkű pap a Sajó és a Bán völgyében előretörő kálvinistákat és tanaikat.

Kapcsolódó írásaink