Kultúra

Asztalfióknak festett forradalmi képek

A hónap végéig láthatók Görgényi István ötvenhatos alkotásai a Pesti Vigadóban

Görgényi István csaknem ötven olajfestményével és kisplasztikájával köszöntötte az 1956-os forradalom hatvanötödik évfordulóját a Pesti Vigadó. A november 29-ig nyitva tartó kiállításon olyan festmények láthatók, amelyek témájuk miatt a műteremből egyenesen a pincébe kerültek, többségükre pedig az alkotó oldható festékkel tájképvázlatokat, pálmafákat festett.

Asztalfióknak festett forradalmi képek
Görgényi oldható festékkel rejtette el az 1956-os eseményeket megörökítő munkáit
Fotó: MH/Purger Tamás

A Vigadó ünnepi, Hazádnak rendületlenül című kiállításának megtekintését mindenképpen ajánljuk, hiszen ehhez hasonló, nem kitalált történettel még nem találkozhattunk. Ottlik Géza nagyszerű regényéből, a Hajnali háztetőkből készült filmben értékes régi műalkotásokra mázolja rá retteneteit temperával a disszidálását tervező művész, majd ezeket Párizsban lemosva teremt magának egzisztenciát. Görgényi István, aki négy elemi után felvételt nyert 1937-ben a Képzőművészeti Főiskolára, 1956 októberétől több száz kisebb-nagyobb képet készített így a forradalmi emlékeiről.

A festő Benkovics István néven született 1917-ben Bánhidán, szegény, hétgyermekes bányászcsaládban. Már gyermekként pásztorkodott Szákszenten, majd cselédként dolgozott Kispécen, végül volt csapatcsillés is a kisgyóni bányában. De rajztehetségére már korábban felfigyeltek tanítói és a falu plébánosa is. Utóbbi, Makk Béla prelátus járta ki azt, hogy az ifjút ösztöndíjasként felvegyék a Képzőre, ahol Bánhida község támogatásával Rudnay Gyula osztályában diplomázhatott 1942-ben. Közben tanulmányúton megjárta Bécset és Münchent, majd pedig visszament bányásznak Tatabányára.

Aztán végül általános iskolai rajztanár lett, majd szakkörvezető is, de tovább nem jutott. Életében összesen három kiállítása volt Tatabányán 1961 és 1971 között – természetesen ezeken csak a bányászokat, az életüket és a környezetüket ábrázoló képek szerepelhettek. De Rudnay tanítványaként ezek is túlságosan sötét tónusúak lettek, a kor művészetpolitikája pedig nem szerette az ilyet. Görgényit ötvenhat esztendősen aztán elvitte a ma is gyógyíthatatlan betegség, így megszakadt a pályafutása, művei pedig a család tulajdonában porosodtak a pincében, padláson, hogy aztán 2005-ben a teljes hagyatékot Rigó Erik vállalkozó-műgyűjtő vásárolja meg.

Innen már csak egy lépés volt, hogy a jórészt farostra készült műveket restauráló Kerti Károly György felfedezze: a sokszor vázlatos, érdektelen témájú, esetleg mindenféle pálmafákat ábrázoló festmények alatt egy-egy másik mű lapul. Olyan alkotás, ami miatt meghurcolták volna a korban a festőt és családját is. Olyan képek, amelyek miatt biztosan elvesztette volna állását, megélhetését is, tehát ezekről senki sem tudhatott. Ahogyan az írók sokszor az asztalfióknak írtak, hát ő is a fióknak, pontosabban a pincének festett, ahol aztán a művekre az álcázás mellett vastagon rárakódott a por és a korom is.

Hogy mennyire volt jelen a forradalmi eseményeknél Görgényi, azt nem lehet tudni. Wehner Tibor kurátor szerint akár Budapesten is megfordulhatott ezekben a napokban, hiszen nagyon is valóságos forradalmi jeleneteket ábrázolnak az expresszív módon megfestett képek. Olyan jeleneteket, helyszíneket, amelyekről aztán decembertől már nem nagyon jelenhettek meg fényképek sem, sőt ezeket mind összegyűjtötték, hogy azonosítsák és elhurcolják a rajtuk szereplőket.

A tárlat anyaga talán három nagy egységre bontható. Az elsőn a felvonulások és a dicsőséges forradalom pillanatai láthatók. A második egység a harcokról és a veszteségekről szól, végül pedig a menekülés, a megtorlás és a gyász képei is megjelennek. Utóbbiak a legmegrendítőbbek: a sötét tónusú kivégzések, bírósági tárgyalások ábrázolásánál maga a halál is megjelenik egy-egy bíró vagy katona alakjában. A forradalom allegorikus magasságokba emelkedik azáltal, hogy fiatal lányok saját testükkel, hátukat nekivetve akarják megállítani a hatalmas harckocsit, a Keresztvivő című, 1962-ben festett képen pedig egy munkásruhás Krisztus esik el a Golgotára tartva a gerendák súlya alatt.

A Céllövészet című alkotáson a puskás emberek piros, fehér és zöld madarakra lőnek, a Mentőautó című munkán a menekülő forradalmár búcsúzik párjától, miközben az előtérben egy fekete kutya a közelítő orosz járőrt támadja.

Görgényi István, akit kollégái a „kis Rudnaynak” hívtak, nem érhette meg tehát, hogy igazi művei a közönség elé kerüljenek. Talán tartozunk neki annyival, hogy ha tehetjük, megnézzük a kiállítását, vagy fejet hajtunk munkássága előtt.

Kapcsolódó írásaink

Ikonosztáz, festett sírlepel

ĀGörögkatolikus egyházművészeti kincsekből merít a Pesti Vigadó szeptember 20-ig látogatható interaktív tárlata, amelyben oltárt rendezhetnek be és fatemplomot is építhetnek a látogatók