A kétszáz éve született Molnár József vásznait mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria

Festményei 1855-ben az elsők között kerültek közgyűjteménybe. A mintegy ötven művet felvonultató kamarakiállítás gerincét a festő olyan munkái adják, amelyeket ritkán vagy most először láthat a nagyközönség. A tárlat felhívja a figyelmet Molnár jelentős műveire, amelyek kontextusa a magyar biedermeier és romantika művészete, a müncheni hatásokat mutató akadémikus monumentális történeti festészet és az idősebb Markó Károly tájábrázolási hagyományát hordozó rajzművészet.

Az intézmény tájékoztatása szerint a festő születésének kétszázadik évfordulója alkalmat nyújt arra, hogy a látogató megismerhesse Molnár festészetének a harmonikus életképi idilltől a rettenetes végzetig terjedő tematikai változatosságát és kevéssé ismert fotográfusi tevékenységének néhány dokumentumát. A két hete megnyílt Szinyei-tárlat pedig lehetőséget kínál a két festő művészetének párhuzamos tanulmányozására is: Molnárt és a huszonnégy évvel fiatalabb Szinyeit összekötik a müncheni akadémiai gyökerek, de felfogásukban és technikájukban nagy a kontraszt.