Kultúra

Megfejteni a megfejthetetlent

A dokumentumfilm pátosz nélkül mutatja meg a kutatók fekete lyukakkal vívott küzdelmét

Kevés olyan rémisztő, ám egyúttal ámulatba ejtő dolog van, mint a fekete lyukak létezésének a ténye. Évtizedek óta hozzák zavarba az emberiséget a maguk paradox mivoltával. A semmi, ami van, egy rejtvény, amelynek puszta létezése is mintha arra irányulna, hogy megfejthetetlen legyen. A fekete lyuk a Minotaurusz, amely a világegyetem útvesztőjében kóválygó emberi tudásvágy útjában áll.

Megfejteni a megfejthetetlent
Malcolm J. Perry, Andrew Strominger és Stephen Hawking fizikusok
Fotó: Blackholefilm.com

Ez a rendkívüli jelenség áll a Netflixen elérhető, A fekete lyuk – Tudásunk határa című dokumentumfilm középpontjában is. A készítők két kutatócsoporthoz csatlakozva mutatják meg, miként veszik fel a küzdelmet napjaink tudósai ezzel a csodálatra méltó szörnyeteggel.

A stáb egyrészről elméleti fizikusok – mások mellett Andrew Strominger, Malcolm J. Perry, Sasha Haco, valamint Stephen Hawking – gyötrelmét kíséri nyomon, amint megkísérlik, hogy választ találjanak a fekete lyukak információelnyelésével kapcsolatos problémájára, amely a leginkább zavarba ejtő jelenség a létezésük kapcsán. Sokáig ugyanis úgy vélték a szakértők, hogy ha az objektumok elnyelnek valamit, az többé nem kerülhet ki, ez azonban ellentmond a modern fizika a folyamatok megfordíthatóságáról szóló törvényeinek. Más szóval: ha a fekete lyukakba bekerülő információ végleg elveszik, akkor minden fizikai ismeretünket újra kell gondolni. E paradoxon feloldásán dolgozik megfeszített szellemi munkával a társaság.

A film másik szálán pedig az Event Horizon Telescope projekt kutatócsoportjának munkáját láthatjuk, akik 2019-ben történelmet írtak, amikor bemutatták a mintegy tízéves munkával elkészült felvételüket a Messier 87-es galaxis középpontjában álló fekete lyukról.

Bármennyire is szakmainak vagy megterhelőnek tűnhet a fentiek alapján a dokumentumfilm, valójában szemléletes illusztrációkkal és kísérletekkel, érthető módon mutatja meg a nézőknek, milyen problémákkal néznek szembe a kutatók. Emellett legalább ugyanekkora hangsúlyt fektet az emberi oldal bemutatására is, így a másfél órás alkotás nem lesz sem túl megterhelő, sem pedig unalmas.

A Tudásunk határa legnagyobb erénye, hogy ténylegesen dokumentál és ismeretet terjeszt, vagyis nem lép túl a határain. A felfedezéseket vagy az Event Horizon Telescope projekt sikerét a maga valóságosságában tárja elénk. Nem kelt mesterséges feszültséget, nem gerjeszt patetikus hangvételt, nem manipulál, még a briliáns Stephen Hawking 2018-as halálát is képes ízlésesen, méltósággal bemutatni.

Ennek köszönhetően felértékelődik a filmben megszólaló tudósok személye is: a nézőnek lehetősége nyílik betekinteni a színfalak mögé, és szemügyre venni, milyen emberek azok, akik e rendkívüli felfedezések mögött állnak. Fantasztikus látni, hogy a kutatók olyan arccal várnak egy-egy képlet leellenőrzésére vagy az adatok feldolgozására, akár egy ajándékát bontó kisgyermek. Nagy művészek tekintetéről sugározhatott ilyen boldogság korszakalkotó művük befejezésekor.

A film készítői – gyaníthatóan nem szándékoltan – bebizonyítják, hogy a tudósok nem csupán a racionális ész emberei. Ugyanolyan áhítattal, alázattal és bizonyos értelemben megszállottsággal viszonyulnak kutatásuk tárgyához, ahogy a művészek az alkotásaikhoz. Hiszen valamennyiüket ugyanaz a vágy hajtja: közelebb kerülni az igazsághoz. És ehhez pusztán az eszközeik különböznek.

A fekete lyuk – Tudásunk határa (Black Holes – The Edge of All We Know)
Amerikai dokumentumfilm, 99 perc, 2021.
R.: Peter Galison
Megtekinthető a Netflixen
10/8

Kapcsolódó írásaink