Kultúra
A Melenda, a Drótszív és társaik
Amibe a cikk szerzőjének a bicskája is beletört – ördöglakatok és egyéb trükkös szerkezetek a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tárlatán
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 2022. január 9-ig nyitva tartó időszaki kiállításán Szentiványi Tibor (1931–2009) játékgyűjteményéből láthatunk olyan tárgyakat, szerkezeteket, amelyekkel az idősebbek még találkozhattak is az általános iskolák felső tagozatos gyakorlati foglalkozásain. Sokan emlékeznek talán arra a kis drótból hajlított téglalap alakú keretre, amelyről egy ugyancsak ebből az anyagból hajlított szívet kellett levenni, majd visszatenni. (Ez utóbbi már magától érthetődő volt, ha az ember rájött a levétel trükkjére.)
Az ördöglakatok „katalógusában” amúgy ez a játék a „Drótszív” nevet kapta. Drótszívet, igaz kicsit megbonyolítva a tárlaton is találunk. A vitrinekben is van belőle, de a látogatók számára kirakott hét játék között is ott van az általános iskolában hajlított ördöglakat négyszögletes vasból kialakított, fényesre koptatott változata.
Az ördöglakatoknak definíciója is van: minden olyan játék, amelyben cél a játék egy elemének eltávolítása, vagy az elemek egymáshoz viszonyított helyzetének jelentős megváltoztatása, az ördöglakatnak minősül. A trükkös csomókat már az ókortól ismeri az ember, a „Melendát”, a karikákból, kötélből és gömbös fejű pálcikákból álló játékot a császári Kínából eredeztetik.
De a középkorban is használtak állítólag fém ördöglakatokat ládák zárására. Kereskedelemben forgalmazott játékként csak a 20. század elején, Amerikában találkozunk velük, hogy aztán készletek formájában a jó öreg Európában is elterjedjenek. A hajdan volt Csehszlovákiában pedig Jaroslav Foglar ifjúsági regényei révén nagyon népszerű lett a „Süni a ketrecben” ördöglakat, amelynek előzményét a régi Japánban kell keresnünk.
Szentiványi Tibor villamosmérnökként végzett 1958-ban, és mindjárt be is vették az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjába. Ott volt a legendás M-3-as számítógép megépítésénél, az EDLA II.-be már hajlékony mágneslemezes memóriát talált fel, ami később a floppyk alapja lett. Aztán üzemeltette az első tranzisztoros gépünket, az ELLIOT 803 B-t, végül az Információ Feldolgozási Laboratóriumban (INFELOR) kötött ki, és maradt is 1990-ig.
Részt vett a Rubik-kocka népszerűsítésében is természetesen, no és megszervezte ennek első világbajnokságát 1982-ben. Apjától vasútmodelleket örökölt, de ő inkább logikai játékokat gyűjtött, kollekciójában a világ összes ismert logikai játékcsoportjából vannak darabok. Ezek között vannak az ördöglakatok is, amelyeket pedig két nagy csoportra oszthatunk. Az első csoportnál a szilárd elemek mellett vannak hajlékony részek, például kötelek, zsinórok is. A másik csoport csak merev elemeket tartalmaz.
Az előbbire alappélda a „Ceruza a gomblyukban” című feladvány, ami az amerikai Samuel Loyd nevéhez fűződik. Ehhez nem kell más, mint egy a végénél átfúrt ceruza, és a lyukon átvezetve egy olyan zsinórhurok, amelynek hossza semmiképp sem érheti el a ceruza hegyét. Aztán már nincs is más dolgunk, mint az, hogy a ceruzánkat egy gomblyukba hurkoljuk, de talán úgy még izgalmasabb a feladvány, ha ezt előre megtesszük, aztán felszólítjuk az ing vagy zakó tulajdonosát, hogy vegye csak le azt onnan, de a zsinór és a ceruza, az maradjon épen.
Amúgy ezeknek a zsinóros trükköknek – mint ahogyan a kiállítás egyik tájékoztatója is írja – kultúrtörténeti előzménye lehet a híres gordiuszi csomó, amely az ókori Frígia egykori királyának a szekerét rögzítette, és amelyet Nagy Sándor némi gondolkodás után a kardjával szétvágott. Nos, eddig azért a hajlékony részeket, zsinórokat is tartalmazó ördöglakatoknál nem szabadna eljutni, a második csoportnál, amibe a már emlegetett „Drótszív” is tartozik pedig már csípőfogót, vagy vasfűrészt, flexet kellene használnunk.
No de az ördöglakatok nem azért vannak, hogy szétvágjuk azokat, hanem hogy mondjuk fejlesszék a kudarctűrő képességünket. Vagy a kézügyességünket, a logikai érzékünket, a gondolkodásunkat, koncentrációkészségünket és a térlátásunkat. És persze sikerélményt is adjanak. Már akinek lehet, mert e sorok írója is vagy fél órát vacakolt az egyik egyszerűnek látszó darabbal, de végül csak a feladat feléig jutott el.
