Kultúra
Óriási siker az Elk*rtuk bemutatóján
A film nagy érdeme, hogy közérthetően beszél az elhallgatni szánt magyar valóságról, és hogy egyensúlyt teremt a politika és az egyén, az ember fontossága, jelentősége között
Akik azokban a szeptemberi-októberi napokban kijártak a Kossuth térre, egészen a tér teljes kiürítéséig, és akiknek a fülében csengtek Antall József néhai miniszterelnök szavai: „Tetszettek volna forradalmat csinálni”, és persze azok is, akiket a 2006-os október 23-án a szélsőségesek, provokátorok közé beűzve pártállástól függetlenül véresre vertek, kapualjakba kergettek, tizenöt éve várták ezt a filmet. Vagy valamit, bármit, ahol leírva, kimondva nyilvánosságra kerül, mi történt akkoriban, a Gyurcsány-kormány idején Magyarországon. Hogy a pártjaik által becsapott akkori kormánypárti szavazók és a közönyösek is megismerhessék az igazságot
Az Elk*rtuk című film nyíltan, közérthetően, megkerülhetetlenül kimondja azt, amit sokan annyira vártak, és amit mások meg semmiképp nem akarnak meghallani még most sem.
Nyomozós történetet látunk szerelmi szállal, vagy fordítva: egy szerelmi történet pereg, melyet át meg átjár, megtipor a politika, próbára téve a fiatal párt. A főhős: Réka (Bánovits Vivianne) politikai elemző, tanársegéd. Egyetemi diákjai látványosan érdektelenek, főnöke: Endre ígérete ellenére sem veszi fel főállásba. A lány, barátjával, Nándival (Mózes András) egy irigylésre méltó tetőtéri lakásban él, ahonnan belátni az egész belvárost. Nándi gyakornok az MTV-ben. Bár szereti Rékát, ambíciói sokkal nagyobbak, mint a tehetsége. Réka úgy érzi, Nándi saját ötletek, sztorik híján kihasználja szakmai szempontból.
Igaz, Réka azt az állóvizet sem szereti, amelyben az egyetemen érzi magát, de végre egy este csörög a telefon, Endre (Bokor Barna) hívja: egy fél nap alatt kell elkészítenie egy elemzést a balliberális kormány megbízásából. A lány nem tudja, hogy az Őszödi beszéd az a bizonyos „termék” és annak kiszivárogtatása (eladása) a tőle rendelt kutatása igazi tárgya. De nagyon hamar szembesül a valósággal. Vele modelleztették le a kiszivárgás menetét és lehetséges hatását. S már látjuk is az utcán tüntető ezreket.
A tévészékház ostromakor a lány az épületben reked, és miközben egy vérző rendőr fejére kötést szorít, a saját fülével hallja, hogy a rendőrök nem kapnak erősítést, és utána a saját szemükkel látják Nándival, hogy két-háromszáz, bevetésre kész rendőr a székház mögötti utcában sorakozik… Így tehát a rendőröket is odadobta áldozatnak a kormányzat.
De történnek különb dolgok is. Egyenruhások menekülő tüntetőket, ártatlan járókelőket terelnek be, vernek véresre egy udvarban. Réka bátyját, Attilát be is börtönzik, és a lány innentől már azért küzd, hogy a testvérét kiszabadíthassa. A Parlamentbe beszökve titkos felvételt készít egy megbeszélésről, amelyen Dobrev Klára (Gubás Gabi) Szilvásy György (Bede-Fazekas Szabolcs) és mások az október 23-i eseményekről hoznak döntést, mivel a párt öregjei november 1-ig adtak ultimátumot Gyurcsányéknak a rendcsinálásra. És ha addig nincs „rend”, akkor kihátrálnak az őszödi antihős mögül. És ehhez képest Dobrev szerint az, hogy lesznek véresre vert ártatlan áldozatok, csupán járulékos veszteség.
A film nagy érdeme, hogy közérthetően beszél az elhallgatni szánt magyar valóságról, és hogy egyensúlyt teremt a politika és az egyén, az ember fontossága, jelentősége között. Valamiért mi olyanok vagyunk, hogy hamar megfeledkezünk arról, hogy az ember, az egyén értékes, fontos. És nem igaz, hogy a politika, vagy a munka, hivatás, vagy mások ambíciója fontosabb kell legyen, mint mi magunk, vagy mint a másik ember. Talán ez volt az egyik dolog, amihez szükségünk volt egy fiatal, elsőfilmes forgatókönyvíróra (Bendi Balázs) az angol rendezőre és a spanyol (Jozef M. Civit) operatőrre, és persze Bánovits Vivianne-re, akinek számos arcát megmutatta a kamera az érzékenyen felvett közeli képekkel. És persze a másik, ami miatt kellett az angol rendező, mert ő már hasonló műfajú filmmel fesztiváldíjat is nyert, és mert így talán kevésbé könnyű propagandafilmnek nyilvánítani az Elk*rtuk című alkotást.
A nyílt gonoszságot megtestesítő alakokat mindig bénult döbbenettel bámulja az emberiség, szinte hálásan, hogy akkor most végre nem kell azon vitatkozni, gondolkozni, hogy gonosz-e vagy nem, és ahhoz is van mindenkinek csápja, hogy a gonoszság nevetséges, abszurd. A nézőtéren is kikacagják Gyurcsányt például, amikor a filmben Kálmán Olga kérdésére az egész ország előtt elárulja magát.
Másféle, simulékony gonoszokat is láthatunk, mint Hann Endrét, sőt egészen vidám és mulatságos rossz embereket is, mint például Horn Gábor, vagy a szintén nevetséges Szilvásy György (Bede-Fazekas Szabolcs).
Dobrev Klárát a filmben Gubás Gabi alakítja, egészen nagyszerűen modellezve a posztkommunista hókirálynős jelleget.
Túl a politikai szálakon, a nagyon jól sikerült utcai zavargásos képeken, a gyönyörű budapesti látképeken, még mást is ad a film: látleletet korunk emberi családi kapcsolatairól. A harmonikus családot azonnal megbontja a politikai titok terhe, amely révén később a báty börtönbe kerül, a szerelem pedig zárójelbe.
Nincsenek ebben a filmben túlzások, nincs részrehajlás. Sőt, Kálomista Gábor a sajtónak azt is elmondta, a film kapcsán volt baloldali politikusok is megkeresték, és ellátták információkkal. És való igaz, a filmben kimondatik, a régi MSZP-sek ki akartak hátrálni Gyurcsányék mögül, és vállalták volna az előrehozott választásokat. De azért az áldozatok szemszögéből ez semmiképp sem jelent felmentést az alól, ami működésük alatt megtörténhetett.
