A beérkezettség öröme és kihívásai

Ákosnak, az énekes-dalszerzőnek masszív és hűséges rajongótábora van, a zenéjével kapcsolatos balliberális fanyalgás már régen unalmas és lényegtelen, most azonban ismét a szépirodalom területén alkotott – mondanunk sem kell, milyen elánnal akarják szétszedni érte.

Az Ezt nem lehet megúszni című novelláskötet mindenekelőtt azt mutatja meg, hogy Ákosnak helye van a szépirodalomban. A novellák, elbeszélések stabilan jól, gördülékeny stílusban vannak megírva, fel tudják kelteni az érdeklődést a történetek kimenetele iránt. Leginkább azok az írások hagynak maradandó nyomot, amelyekről érezzük, hogy bizonyos elemeikben nagyon személyesek. Végigvonul a köteten az életközép megélése, az útkeresés, a beérkezettség öröme és kihívásai. A szülők elkerülhetetlen elvesztése.

Mindez keresetlen, emberi és őszinte, nem lehet közömbösen olvasni. Nem egyforma mértékben lehet azonosulni az egyes szereplőkkel és megismerni őket, ezért nem is minden végkifejlet egyformán hatásos, de minden történetnek megvan a maga erős oldala. Ákos jól veszi azt az akadályt is, hogy merőben eltérő karakterek történetét mesélje el egyes szám első személyben, és ne veszítse el a hitelességét közben. Humor is van bőven, ott és annyi, ahol és amilyen mértékben arra szükség van.

Valójában persze nem felboncolni kell Ákos novelláit, hanem fogni a könyvet és elolvasni. Ez gyorsan megy, mert ha egyszer elkezdtük, nehéz letenni. Van amikor a banalitás, a humor, a távoli vagy éppen a közeli és jól ismert környezet és élethelyzet fog meg.

A szerzőnek van saját hangja, és erre a hangra érdemes odafigyelni.