Kultúra

A vers mint film

A Pilinszky 100# megmozgatta az iskolákat és az ország versszerető közönségét

Pilinszky János meséinek világáról és verseinek filmszerű vizualitásáról beszélgettek a Juhász Anna Szalon és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös Pilinszky 100# című sorozatának tizenhatodik részében. Juhász Anna vendége volt Harmath Artemisz irodalomtörténész, tanár és Györei Zsolt drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár.

A vers mint film
Az alkotó a népmesékből is merített ihletet
Fotó: Fortepan

A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Juhász Anna Szalon közösen szervezett Pilinszky 100# elnevezésű programsorozatának legújabb részében Györei Zsolt drámaíró és Harmath Artemisz irodalomtörténész osztotta meg gondolatait Pilinszky János meséinek világáról és verseinek filmszerű vizualitásáról.

A költő előadásában ezúttal egyik legismertebb verse, A francia fogoly hangzott el, amelynek kapcsán Györei Zsolt, aki választotta a verset, kifejtette, hogy az éhség, a falás és felfalás, amit a háborúban látott és megtapasztalt a költő, több versének központi témája vagy visszatérő motívuma lett, és ezáltal az éhséget, a felfalás gondolatát ő hozta be a költészetbe. Györei számára A francia fogoly az egyik olyan vers is, amely roppant képszerű, lehet érezni, mikor közelít rá, mikor távolodik el tárgyától, és hol vannak a vágások. Mint mondta, ezért is szokta operatőr szakos hallgatóinak megmutatni. Harmath Artemisz Juhász Anna kérdésére elmondta, ha ő választott volna verset, akkor a Ne félj és a Senkiföldjén című alkotásokra esett volna a választása.

Mindkét vendég tizenévesen találkozott először Pilinszky műveivel. Harmath Artemisz egy tehetséges középiskolásoknak rendezett táborban, ahol egész Pilinszky-maratont zúdítottak rá és a többi táborozóra, de mint mondta, rögtön tetszettek neki ezek a versek. Azokból az időkből őrizget is egy filmtervet, amelyet a Ne félj című versre készített. Úgy gondolta, hogy egy igazi randevút látunk, és közben halljuk a verset, amelyben a szerelmes Pilinszky árnyékszemélyisége jelenik meg, valamint az a rengeteg indulat, ami beleszorult, és időnként versekben fejeződött ki.

Györei Zsolt a Négysorossal találkozott először a Pilinszky-versek közül. Mint mondta, fogcsikorgatva olvasta, és kivetette a verset a szervezete. Elakadt az alvó szögeknél, és nem tetszett neki a mű, sőt el is könyvelte, hogy ő nem szereti azt a költőt, aki ilyeneket ír, de később, terjedelmesebb verseit olvasva, mégis el kellett ismernie Pilinszky költészetének értékeit. Mint mondta, a késői kötetek benne felértékelték az első két könyv verseit, de nem tartja lehetetlennek, hogy még valahogy megnyílik az utolsó korszak alkotásaira is.

Juhász Anna arról számolt be, hogy a Pilinszky 100# megmozgatta az iskolákat és az ország versszerető közönségét. Civil rendezvényeken, iskolai különórákon is foglalkoznak már a huszadik századi magyar költő életművével. A Pilinszky 100# háziasszonya szeretne módot találni arra, hogy a Pilinszky-versek kapcsán filmes feladatot kapjanak középiskolások és egyetemi hallgatók.

Juhász Anna üdvözölte az is, hogy ez alkalommal szóba kerültek Pilinszky János népmesei ihletésű meséi. A költő verses mesekötete 1974-ben jelent meg, benne a talán legismertebb, A naphajú királylány című mesével. Györei Zsolt Pilinszky verseinek filmszerűsége, és a mesékben fel-felbugyogó képi humora kapcsán megemlítette azt a jelenetet, amikor a királyi udvart ellepik a kérők, már éppen el is fáradnak az udvarlásban, amikor hirtelen megjelenik a sárkány, és elviszi a királylányt. A sárkány elől mindenki megfut, még a fák is bebújnak a házakba, és az öreg király is elszalad lobogó szakállal. Pilinszky vígjátékot is forgat – konstatálta a drámaíró.

Györei részint a mesék kapcsán beszélt Pilinszky rímtechnikájáról, amelyet az erős rímek és az eléggé laza asszonáncok váltakozásai jellemeznek. Arany János rímes könyvébe némelyik asszonánc nem is férne bele, de mégis működnek ezek a néha nagyon távoli összecsengések – állapították meg a beszélgetőtársak.

A modernitás, a technikai fejlődés nyüzsgő világa is szóba kerül Pilinszky költészete kapcsán. Amit ő a hatvanas években nagy mozgalmasságnak tekint, az számunkra már nem lenne az. Kosztolányi Dezső neve is felvetődött a téma kapcsán, hiszen ő is foglalkozott a műveiben a felgyor-suló világgal, például a Meztelenül című prózaverskötetében, amely így kezdődik: „Megettem a világot, s kiokádtam.” Kosztolányi is túl mozgalmasnak érzi korát, amelyben éjjel is lehet borotválkozni, és ahol, ha mobiltelefon nincs is, de működik a csőposta.

Pilinszky János: Mesék
Pilinszky János: Mesék
Fotó: MH

Kapcsolódó írásaink