Kultúra
Közösségformálás, élményzenélés
Az épületbe belépve olyasvalami üti meg a fülemet, amit korábban ezen a helyszínen soha nem hallottam: a Belügyminisztérium auláját gyerekzsivaj tölti meg. Egy félig megvilágított helyiségig követem a hangokat. Az egyetemi előadóhoz hasonló teremben hangszertokok hevernek a padokon, a székeket táskák és kabátok foglalják el, körülöttem csillogó szemek ragyognak. A gyerekek tudomást sem vesznek rólam, túlságosan izgalmasak az új ingerek és a közelgő koncert, a Szimfónia program záróeseménye. A program a venezuelai El Sistema projekthez hasonlóan hátrányos helyzetű gyerekeket von be a közösségi zenetanulásba. A százkilencvenkilenc helyszínen zajló kezdeményezés küldetése az volt, hogy zenei eszközökkel segítsen a fiatalok szociális problémáin.
A szemem sarkából meglátom Novák Pétert, a Szimfónia program egyik nagykövetét, amint berobog a terembe, majd gitárt akaszt a nyakába, és leül a székre hangolni. „Jó napot Péter bá!” – köszönti a régi ismerőst a művész mellett ácsorgó, nyolc év körüli kisfiú. Odamegyek hozzájuk, hogy még a koncert előtt kifaggathassam Novák Pétert a programban szerzett élményeiről. A művész olyan közvetlenséggel kínál hellyel, hogy az első percben egyértelművé válik: Novák Péter kiváló választás volt, mert otthonosan érzi magát gyerektársaságban.
„A Szimfónia program sokféle tapasztalatból állt össze – meséli, miközben húz egyet az egyik kulcson. – Fontos volt, hogy olyanok is beszálljanak, akik szívesen vannak a gyerekekkel, másrészt valamilyen módon hírt tudnak adni a programról különböző társadalmi csoportoknak. Tarnazsadányba jártam, ami napi problémákkal küzdő település. Az élmény, ami ott ért az itt látható fiatalok egy részével, rendkívül megható volt. Azt láttam, hogy ez a konzekvens munka meghozta gyümölcsét, és valami egészen izgalmas dolog nyílt meg a gyerekek előtt” – magyarázza lapunknak Novák Péter.
Az előadóművész úgy gondolja, hogy a hazánkban élő legnagyobb kisebbség, a cigányság sorsával és életével – akár a civil társadalmat nézzük, akár az állami apparátust – olyan emberek foglalkoznak az utóbbi időben, akik hosszú idő óta elkötelezettek az ügy iránt.
„Én vagyok a doyen ebben a társaságban. Szalóki Ágival és Kökény Tamással, két remek barátommal és kollégámmal vállaltuk ezt a megmérettetést, és mi is sok élménnyel gazdagodtunk. De az első számú dicséret a pedagógusokat, az alázatos munkájukat illeti, akik fáradságot nem kímélve, hosszú ideje dolgoznak különböző településeken ezekkel a gyerekekkel. Ez egy példaértékű, szavakkal nehezen körülírható, megható történet” – fejti ki az előadóművész.
Novák Péter hangsúlyozza, hogy a program nem zenészképző, még akkor sem, ha valóban részt vesznek benne kimagasló tehetségek. „Ez az életre nevel, csak egy nagyon adekvát eszközzel, a zenén keresztül. A zene mindig boldoggá tesz, és azt hiszem, hogy ezt a boldogságot látjuk tükröződni a gyerekek arcán. Hogyha ezt az értékrendet, amit a zenetanulással megtanultak, tovább tudják vinni magukkal, akkor egészen biztosan tetten érhetők lesznek azok a többségi társadalmi ismérvek, amelyeket olyan nagy szeretettel szoktunk számon kérni, aztán mi is rendre megbukunk rajta. Ezek a gyerekek jól vizsgáztak” – teszi hozzá Novák Péter.
A Belügyminisztérium márványaulája lassan megtelik, és a gyerekek is elfoglalják helyüket a zenekarban. A koncert előtt kisfilmeket vetítenek, amelyekből közelebbről megismerkedhetnek az érdeklődők a programmal és a benne részt vevő néhány gyerekkel. Például Csík Kamillával, akire olyan nagy hatással volt a zenei képzés, hogy elhatározta, ha felnő, hegedűtanár lesz. A kislányról az is kiderül, hogy amióta a hegedűn gyakorol, a tanulmányi eredményei is sokat javultak.
„Aki zenét tanul, az gyakorol, aki gyakorol, az koncentrál, aki zenekarban zenél, az alkalmazkodik másokhoz, és megtapasztalja a közös munka erejét” – emlékeztet Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára, aki azt is hangsúlyozza, hogy a program segítségével megtapasztalhatóvá vált egy eredmény, ami eddig csak papíron létezett.
„Készen álltok?” – kérdezi Kökény Tamás nagybőgőművész, a Virtuózok tehetségkutató győztese a zenekartól. „Készen!” – válaszolják a gyerekek kórusban, majd játszani kezdik Lovland–Graham Secret Garden című dalát. Egészen megható látni, ahogy a fiatalok zenéjének hatására elérzékenyül a közönség, de a hangulat nem marad végig lírai. A délelőttön cigány dallamok is felcsendülnek, sőt, aki a közönségből kedvet érez hozzá, a hangverseny végén csatlakozhat az örömzenéléshez. Én a hegedű pengetését választom. „A-E-G-D” mutatja nekem Kamilla a húrokat, majd amikor int a „karmester”, a szegény településen élő gyermek, helyettes államtitkár, minisztériumi referens, újságíró, tévés egyszerre válik az élményzenélés részévé, az első sorban pedig Pintér Sándor belügyminiszter, Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos, a zárókoncert házigazdája, valamint Herczegh Anita és Lévai Anikó hallgatja a produkciót. Mindenki számára világossá válik, hogy a zenei képzés a felzárkóztatás egyik leghatékonyabb eszköze lehet, amely az utcáról a közös zenélés élménye felé tereli a gyerekeket, akik a zárókoncert után is folytathatják a programot.
A kezdeményezés ötszázmillió forintos anyagi forrását a Belügyminisztérium, szakmai hátterét és módszertanát a Máltai Szimfónia Program adta, lebonyolítója pedig a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság volt.