Kultúra

A szent vendégség képi megfogalmazásai

A MANK és az MKVM közös kültéri kiállításán Óbudán harminc alkotó képző-, ipar- és fotóművészeti alkotásai a reményre hívják fel a járókelők figyelmét

Vendégségben az Úrnál címmel nyílt szabadtéri tárlat Óbudán, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 19. századi épületének falain.

A szent vendégség képi megfogalmazásai
A kiállított képeket kétszáz pályaműből választották ki
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

A szeptemberben zajlott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) apropóján alkotópályázatot hirdetett a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft., amelyre a nyár folyamán kétszáz pályamű érkezett. Ezekből választotta ki az öt főből álló zsűri azt a harminchat alkotást, amely szabadtéri tárlatként a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) 19. századi falaira került.

A MANK és az MKVM közös óbudai tárlatán a szervezők azt szeretnék láthatóvá tenni, hogyan inspirálja az eucharisztia szentsége művészeti alkotások megszületését. Fazakas Réka kurátor szerint a most kiválasztott munkák bizonyítják, hogy az Eucha­risztia, a szent vendégség művészi értelmezésének lelki tartalma, értelmezése annyiféle, ahányan az alkotók közül sugallatot kaptak műveik létrehozására, és ahányan mi, nézőként a Kiskorona utcában és a Korona téren sétálva, meg-megállva befogadjuk azokat.

A Kiskorona tér, ahol az MKVM jelenlegi, szerencsés körülmények között fennmaradt épülete is áll, a régi Óbuda hangulatát idézi. Ezrek és ezrek koptatták egyenetlen macskaköveit, mikor a földszintes házak fölé emelkedő Szent Péter és Pál templom vasárnapi, vagy éppen a hajdani adventek hajnali miséire siettek.

Most, hogy kezdjük elfelejteni Istent is, nincs erre olyan nagy forgalom, de azok, akiknek fontos még ez a letűnőben lévő világ, most itt, a falakon lévő művekből újabb megerősítést kaphatnak, hogy nincsenek egyedül ebben a szentségtelenített világban. Sőt, vannak még jeles képzőművészek is, akiknek jelent valamit az, hogy egyszer-egyszer vendégségben lehetnek az Úrnál, és próbálják a maguk eszközeivel megfogalmazni, megjeleníteni ezt a csodálatos élményt.

A pályázat első helyezettje Felsmann Tamás, a Képzőművészeti Egyetem grafikai tanszékének oktatója lett. Ízig-vérig tervezőgrafikus, munkái sok helyen megjelennek plakátoktól kezdve a bankok grafikai arculatáig. Most egy számítógéppel rajzolt, a lélekre ható légies grafikával nyert, melynek központi elemei a templombelső és a kehely.

Gáti György fotográfus lett a második. Ő még a régi iskolát járta a Práter utcában – látásában, tudásában nem is csalatkozunk. Díjazott fotóján egy feszületet látunk az ismert, kijáratokat jelző, zöld alapon fehér nyilat és ajtón keresztül futó alakot ábrázoló ikon társaságában: van kiút tehát mindenkinek, aki a hitet választja.

 A harmadik helyre a még igencsak a pálya elején tartó, ugyanakkor egyéni, „csendes” grafikáiról már jól ismert Oberfrank Luca került, aki nem véletlenül dolgozhatott a NEK grafikai feladatain is, jól tudjuk róla, mennyire közel áll hozzá az elcsendesedés és a transzcendencia. Most kivételesen egy kisplasztikával: egy márványtalapzatba helyezett, tükörből készült szentostyával pályázott, amelybe körökben futó szöveget karcolt.

A többiek közül Czimbal Gyula szintén a Práter utcából indult, aztán a Magyar Távirati Irodánál dolgozott képszerkesztőként. A portréfotózás nagymesterének tartják, de most Várakozás című fotóján egy ég felé fordított, fénnyel teli tenyeret és egy tányért tartó kezet látunk. Árvay Zolta, aki az Iparművészeti Főiskolán könyvtervezőként végzett, most egy talált anyagokból összeállított munkával pályázott, „Ereklyetartó installuma” egy régi, aranyozott képkeret, letört karú korpusz és egy fakupa, illetve egy megszáradt kenyér felhasználásával készült.

Tóth Angelika programozást és magyar irodalmat is tanult, végül a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, festő szakon szerzett oklevelet. Első áldozás című, 2020-ban készült pályaművén meg is maradt az olaj-ecset-vászon hármasságában: a képen gyermekek vonulnak le egy lépcsőn boldogan, s angyalok vigyázzák lépteiket.

Az Erdélyből induló és a kecskeméti animációs stúdióban alkotó Miklós Árpád is olajképpel pályázott. Az Áldozat című munkán két, egymás felé közelítő kezet látunk, az egyikben tán kenyérdarabka, a másik pedig éppen elvenni készül azt. Az „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”-triptichonnal pályázó Szabó András is Kolozsváron végezte a művészeti akadémiát. A nagyméretű, nagy műgonddal elkészített, színezett grafikáiról ismert művész pályaművén az utolsó vacsora szereplőit állítja a központba, de az asztal előtt megjelenő hatalmas tömeg mutatja, hogy ott vagyunk ezen a vacsorán mi is.

A harminchat munka közül a teljesség igénye nélkül még BOLDi fehér, márvány domborművét emeljük most ki. Teljes nevén Szmrecsányi Boldizsár Bécsben és Budapesten is elvégezte a szobrász szakot; a koldusért a köpenyét megfelező Szent Mártont ábrázoló munkája a régi nagy mesterek kvalitásait, stílusát mutatja. Az október 24-ig a múzeum falán lévő szabadtéri tárlat pedig az erre járóknak azt, hogy vannak még reményt adó dolgok elistentelenedett világunkban.

Kapcsolódó írásaink

Vitorlát fel!

ĀA Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum legújabb izgalmas, gyermekbarát tárlata az 1918 előtti, virágzó Fiumébe kalauzol