Kultúra
Stílus és érték
László Tamás, a lelki terek építésze
Mi indokolja kötetbe gyűjtésüket, ha azok a pillanatnak szólnak? Mert az írások a jövő útjait is értelmezik, egyengetik. Ami egy adott pillanatban érvényes volt, az érvényes marad később is. Ha a probléma, amelyre a cikk reflektált, tartós aktualitású, akkor azért; ha megoldódik, akkor pedig a megoldás sikeréért.
A 2019-es és 2020-as évek írásairól van szó, ezek mégis olyanok, mintha évtizedeket ölelnének fel, sőt még ennél is többet, hiszen az ismeretanyag, amelyre a szerző érvelését építi, a több mint ezeréves magyar és a több ezer éves európai kulturális örökség. Ebben a vonatkozásban épp nem enged a megtévesztő pillanatnak.
Miről szólnak az írások? A közösségi élet eseményeiről, a szerző szűkebb környezete, Rákospalota–Pestújhely–Újpalota, de az ország és az egyetemes magyarság nehézségeiről is, a közéleti és kulturális eseményekről. Legyen a választott téma a Magyar Falu Program, a családtámogatási rendszer, egy hazai vagy európai politikai értékvita, egy fontosnak ítélt mű, szerző, kiállítás vagy épp a románok Úz-völgyi provokációja, László Tamás szelíden, de határozottan felemeli a hangját, és értékel, illetve megoldást javasol. Szükség van erre a hangra, hiszen a közösségi lét ilyen bátor kiállások és cselekvések összességéből áll.
László Tamás írásai elemelkednek a napi közéleti megszólalás kifejezési eszköztárától, ezért is élvezetes elolvasni azokat utólag is. Az irodalmi stílus nemcsak az olvasmányosságot szolgálja, hanem szerves része annak az emberi magatartásnak, amit e tevékeny élet képvisel. Ha akár egy tégla meglazult volna az önazonosságtudatunk katedrálisában, akkor a kiváló építész és közéleti ember, aki a lelki terek építésze is, ezekben az írásokban megmutatja annak régi-új kötőanyagát. Ahogyan az Alkotmány utcában létrehozott Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének érzékletes méltatásában is megmutatta.
