Kultúra
Korai felvételek és polaroidok
A magyar kormány hazánk kulturális öröksége kiemelt elemének tekinti André Kertész munkásságát, ezért 2020-ban rendeletben rögzítette a világhírű fotóművész képeinek a magyar állam javára történő megvásárlását.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2020 júniusában a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg a New York-i székhelyű André és Elizabeth Kertész Estate magyar vonatkozású fotótárgyegyüttesét célzó adásvétel lebonyolításával. Az örökösök által felajánlott anyagban szereplő mintegy huszonegyezer kép válogatását Robert Gurbo kurátor és Baki Péter, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója végezte, a fotók részben André Kertész öccse, Jenő családjánál fennmaradt hagyatékból valók. Az adásvétel folyamata a napokban ért véget, amikor megérkezett a Nemzeti Múzeumba a kiválogatott anyag, amelynek kicsomagolását a sajtó képviselőinek jelenlétében kezdték meg tegnap az intézményben.
Mint elhangzott, az Egyesült Államokból érkezett hagyatékban összesen ezeregyszázhatvanhárom, magyar vonatkozású vagy Kertész által még Magyarországon készített fotó található, amelyeknek egy része már szerepelt kiállításon, de sok felvétel még soha nem került a nagyközönség elé. A képeket tartalmazó ládák ünnepélyes felbontásakor Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere köszöntőjében André Kertész életútját is felidézte.
„André Kertész a nemzetközi fotózás kiemelkedő alakja, kiállításai bejárták az egész világot" – hangsúlyozta Kásler.
„Óriási dolog egy múzeum életében, ha gyűjteménye ilyen nagyszerű anyaggal gazdagodhat" – emelte ki L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a sajtótájékoztatón, megköszönve a kormány anyagi támogatását. „André Kertészt az egész világon ismerik, és nem csak a fotográfia szerelmesei. Legyünk büszkék arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum az ő műveivel gazdagodott" – hangsúlyozta.
A Magyar Hírlap kérdésére a főigazgató elmondta, ez a gyarapodás három okból is nagyon fontos. „Egyrészt az egyetemes fotótörténet egyik legismertebb és legnagyobb alakjának életművéből került most Magyarországra egy darab. Másrészt a Nemzeti Múzeumnak kutyakötelessége gyűjteni az olyan anyagokat, amelyek a magyar kultúrtörténetnek, történeti emlékezetnek fontos dokumentumai, tárgyai, André Kertész munkássága pedig ebbe a kategóriába tartozik. Harmadrészt egy közintézmény életében mindig örömteli pillanat, amikor jelentős értékekkel gazdagodik gyűjteménye, mert a bővülés az egész értékét is növeli, illetve a jövőben cserealapul is szolgálhat hasonló tevékenységű és jelentőségű nemzetközi intézményekkel való együttműködéskor" – magyarázta lapunknak. Azt is elárulta, a vételár 6,1 millió dollár (mintegy 1,8 milliárd forint) volt.
L. Simon László még hozzátette, a továbbiakban a tudományos feldolgozás, gyűjteményi katalogizálás és a digitalizáció következik, majd remélhetőleg már 2022-ben tudnak az anyagból a nagyközönség számára is hozzáférhető kiállítást szervezni.
Fisli Éva muzeológus röviden ismertette a gyűjteményt a sajtótájékoztatón, elmondta, a csaknem ezerkétszáz felvétel nagyobb része André Kertész 1925-ös emigrációja előtti, magyarországi felvétel kontaktja, illetve vintázskópiája, de van százötvenegy kései, a hetvenes években készült polaroid is az anyagban. Megjegyezte, a válogatásból teljesebb, izgalmas képet kaphatunk az alkotó indulásáról, megtudható, hogyan kezdett el fényképezni, milyen inspirációkból merítkezett. A korai magyarországi felvételeken kirajzolódnak a majdani fotóművész személyes kapcsolatai, első fényképeinek terei családi és baráti viszonyaival, emberi és művészi eszmélésének helyszíneivel. Néhány fotó rögzíti a Nagy Háború galíciai, brajlai, albániai, budapesti és esztergomi pillanatait, valamint szerepel a képek között több önarckép vagy kettős önarckép is.
A Magyar Hírlapnak Fisli arról is mesélt, hogyan alakul a továbbiakba az anyag „élete". Úgy fogalmazott, a kicsomagolást követően először is a fotórestaurátor kollégákkal együtt nagyon részletes állapotleírást készítenek minden képről, amelynek lényege, hogy rögzítsék az aktuális állapotot, illetve kiderüljön, hogy szükség van-e állagmegóvásra, javításra. „A következő lépés a leltározás, hogy azonosítsuk a képeket, hiszen magángyűjteményben voltak, és a korábban publikáltak mellett nagyon sok olyan fotó van, amelyet történészként kell meghatározni" – mesélt a folyamatról a muzeológus, hozzátéve, hogy a feldolgozás pillanatnyi állásáról időről-időre tájékoztatni fogják a nagyközönséget.
A fotóesszé magyar mestere
Kertész Andor 1894-ben született Budapesten, harmincegy évesen költözött Párizsba, ahol első kiállítása a Galerie Au Sacre du Printemps-ban nyílt 1927-ben. Fényképeit és riportjait a kor ismert nemzetközi folyóiratai közölték. A harmincas évek közepén költözött New Yorkba, 1944-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. A hatvanas években a Francia Nemzeti Könyvtárban és a Velencei Biennálén állított ki, és önálló kiállítása nyílt a New York-i Museum of Modern Artban. Ettől fogva vált a neve szélesebb körben is ismertté. Kertész a nyolcvanas évekre a fotótörténet klasszikusává vált, de már párizsi időszakában a fotóesszé mestere lett. Ma a szubjektív, lírai dokumentarizmus fontos képviselőjeként tartják számon. Életműve mind a sajtófotóra, mind a fotóművészetre nagy hatással volt. Az MNM tájékoztatása szerint legutóbbi – a magyarországi időszakra is kitérő – nagy retrospektív kiállítását Európában a Jeu de Paume megbízásából Michel Frizot és Annie-Laure Wanaverbecq rendezte 2010-ben. A tárlatot Párizs, Berlin és Winterthur után Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban is bemutatták 2011-ben. Ezen a kiállításon szerepelt már néhány a most megvásárolt fényképek közül.
