Kultúra

II. Amenhotep és kora

A fáraó sírjának felfedezése – valóban az ókori Egyiptomba repíti vissza a látogatót az ősz kihagyhatatlan és lebilincselő tárlata a Szépművészeti Múzeumban

Nagyszabású kiállítással várja látogatóit a Szépművészeti Múzeum 2022. január 9-ig. A fáraó sírjának felfedezése – II. Amenhotep és kora című tárlat nemcsak történelmi áttekintést nyújt, hanem amellett, hogy bemutatja az egyiptológia mint tudományág fejlődésének egy fontos szakaszát, eddig soha nem látott dokumentumok és relikviák révén a korabeli elit szokásaival és az egyiptomiak túlvilágképével is megismerteti az érdeklődőt. Nem beszélve a kiállítás központi eleméről, arról a méretarányos sírkamra-rekonstrukcióról, amely egyszerűen csak lenyűgöző.

II. Amenhotep és kora
Az újbirodalmi uralkodó, II. Amenhotep sírkamráját, benne az épen maradt szarkofággal és a fáraó múmiájával Victor Loret fedezte fel 1898 márciusában
Fotó: MH/Papajcsik Péter

Az ókori Egyiptomnál izgalmasabb és rejtélyesebb világot nehéz elképzelni, amely időről időre rabul ejti nemcsak kutatók, de művészek, filmesek, írók és a hétköznapi emberek képzeletét is. Van ebben jó adag kíváncsiság, az ismeretlen felfedezésére irányuló vágy, illetve valami ösztönös vonzódás is civilizációnk egyik bölcsője, őseink kultúrájának megismerése felé. A Szépművészeti Múzeum új időszaki tárlata, amely első az újranyitás óta, egyszerre igyekszik tudományos-művészettörténeti igénnyel kielégíteni ezt a kíváncsiságot és felébreszteni a látogatóban a további tudáséhséget.

A fáraó sírjának felfedezése – II. Amenhotep és kora című kiállítás ugyan csak az Újbirodalom egy viszonylag szűk időszakával foglalkozik, ám mégis közelebb hozza az ókori egyiptomi elit hétköznapjait, illetve az ennél még sokkalta érdekesebb túlvilág-elképzeléseket. A Patrizia Piacentini, Chris­tian Orsenigo és Liptay Éva által rendezett tárlat hat termében járva nemcsak egy nagy formátumú uralkodó képe bontakozik ki előttünk, de számos olyan műkincsre hívják fel figyelmünket, amelyek mellett máskor – egy „átlagos egyiptomi gyűjteményen végigrohanva” – csak úgy elmennénk.

Említhetjük erre példaként a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének csodálatos Noferhaut-sztéléjét, a debreceni Déri Múzeum 18. dinasztia-korabeli, különleges, fekete alapú fa koporsóját, Taweret istennő üvegszobrocskájának töredékét Hannoverből, amelyet egyébként biztosan nem néznénk meg közelebbről, noha az üvegművesség valaha első alkotása vagy éppen Szenhotep Halottak Könyve-papiruszát („hiszen annyit láttunk már”), miközben utóbbi hagyománya épp ebben a korban kezdett csak kialakulni.

Aztán amikor már éppen belefáradnánk a kiállításnézésbe, egyszerre tényleg az ókori Egyiptomban találjuk magunkat, a Kr. e. 15. században, a szóban forgó fáraó, II. Amenhotep pontosan rekonstruált sírkamrájában. Lélegzetelállító élmény, ahogy a folyosókon keresztül feltárul előttünk a kripta. Patricia Piacentini egyiptológusprofesszor és kurátor minapi tárlatvezetésén nem is szégyellt nagy szavakat használni, tapasztalata szerint az installáció valóban olyan, mintha a Királyok völgyében lennénk, „csak ott melegebb van”.

Piacentini a tárlatvezetésen éppen a korabeli magyar sajtóból gyűjtött beszámolókról beszél
Piacentini a tárlatvezetésen éppen a korabeli magyar sajtóból gyűjtött beszámolókról beszél
Fotó: MH/Papajcsik Péter

A sírt felfedező nagy francia egyiptológus, Victor Loret helyébe is képzelhetjük magunkat. Az utazást a sírkamrában látható izgalmas kisfilm segíti, amelyben Loret naplórészletei is elhangzanak. Loret gondos dokumentációnak egy részét a Milánói Egyetemnek hála mi magunk is alaposan tanulmányozhatjuk – ami a tárlat másik nagy erénye. Jólesően borzongató látni történelmi léptékű felfedezést tevő tudósok kézírását, bepillantást nyerni munkamódszerükbe, tanulmányozni a rajzokat, fotókat, feljegyzéseket.

Közelebbről megismerni egy valóban történelmi léptékű és világraszóló kutatást, hiszen II. Amenhotep múmiája volt az első a Királyok völgyében eltemetett fáraók közül, amelyre eredeti sírkamrájában, a neki készített szarkofágban bukkantak rá, nem valamely királyi rejteksírban – „cachette”-ben –, ahova a sírrablók és az állami aranyéhség elől menekítették őket.

Sőt Loret munkájának köszönhetően kiderült, éppen II. Amenhotep sírkamrájának egyik melléktermét használták másik kilenc múmia elhelyezésére. Mindemellett magyar beszámolókat is olvashatunk az 1881-es és az 1898-as felfedezésekről: a korabeli újságokból készült válogatásról szólva Piacentini kiemelte magyar társa, Liptay Éva munkáját, hiszen a hazai visszhang szerepeltetése az ő ötlete volt.

A kiállításban elidőzve nem csodáljuk, hogy az olasz kurátor asszony a megnyitón úgy fogalmazott, Budapesten egy régi álma vált valóra, ugyanis – mint elmondta –, ő a kezdetektől így képzelte el a II. Amenhotepet bemutató tárlatot, olyan anyaggal, amely kontextusba helyezi a fáraó alakját, érthetőbbé teszi az egyiptomi szokásokat, de nem feledkezik meg Victor Loret munkásságáról sem. „Ez a tökéletes tárlat a tökéletes fáraóról” – emelte ki Piacentini. És ezzel nem túlzott. 

A tökéletes felfedező lépésről lépésre halad

Victor Loret francia egyiptológus 1859-ben született Párizsban. Gaston Maspero tanítványaként Émile Brugsch-sal együtt vizsgálta az első királyi rejteksírból származó leleteket, pél­dául II. Ramszesz múmiáját. Már az Egyiptomi Régiségek Felügyelőségének vezetőjeként találta meg 1898 márciusában II. Amenhotep fáraó sírkamráját.

Munkamódszerére Patricia Piacentini olasz egyiptológus szerint a türelem volt jellemző: lépésről lépésre haladt, ő volt a „tökéletes felfedező”. ahogy az a Szépművészeti tárlatán kiderül, terepmunka közben kis füzetekbe, ceruzával jegyzetelt, majd ezt később nagy alakú papírra, tollal tisztázta, így felépítve gondos ásatási naplóját. A zeneszerző Saint-Saëns barátjaként zenei kutatásokat is folytatott, leírta a dél-egyiptomi területek hagyományos dalait és táncait.
(SK)

Kapcsolódó írásaink

A fáraó sírjának titkai

ĀMától látogatható A fáraó sírjának felfedezése – II. Amenhotep és kora című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban