Kultúra

A hatbástyás Érsekújvár hányattatásának története

Barangolások a magyar Felvidéken. A reneszánsz erődépítés elveinek mindenben megfelelő várat a Tokajban és Egerben is dolgozó Baldigara fivérek, Ottavio és Giulio tervezték

Felvidéki utazásaink sorából természetesen nem hagyhattuk ki Érsekújvárt, ahol lehanyatlott Ocskay csillaga.

A hatbástyás Érsekújvár hányattatásának története
A Baldigara fivérek terve a klasszikus hatbástyás várra
Fotó: Wikipedia

Nové Zámky, azaz Érsekújvár – latinul Novum Castrum – lakói a 16. század végéig csaknem kizárólag magyarok voltak. Amit pedig neve állít, tényleg igaz, valóban „új várnak” épült, hiszen 1545-ig a Nyitra nádasai voltak csak erre. Ám a török előrenyomulása miatt Várdai Pál esztergomi érsek várat emeltetett ide, hogy az védje az érsekség erre elterülő, bőven termő birtokait. Ám hiába utaznánk Érsekújvárra e vár miatt: nyoma sincs már. A város főterén viszont a kövezetbe süllyesztve láthatunk egy hatszögletű „csillagot”, ami az erőd emlékét őrzi.

Amint mondottuk, Várdai parancsára földvárat emeltek a környékbeli jobbágyok egy év alatt, majd a jeles humanista, Oláh Miklós erősíttetett a váron, amelyet 1558-tól Oláh-újvárnak is hívtak. Utána jött az Adria partján született Verancsics Antal, akivel együtt 1571-ben a bécsi Haditanács arra jutott, hogy teljesen új erődítést emelnek a Nyitra jobb partjára a korhadó cölöpös falak helyett.

Így 1582-ben már állt is a szabályos hatszög alakú, a reneszánsz vár­építés elveinek mindenben megfelelő erősség, amelyet a Tokajban és Egerben is dolgozó Baldigara fivérek, Ottavio és Giulio terveztek. A szabályos négyzethálót alkotó utcarendszer szívébe egy téglalap alakú főtér került. Itt állnak ma is a város templomai, szállodái, és itt található ama bizonyos csillag is.

Az égetett téglából való építkezést Zserotin Frigyes, a vár akkori főkapitánya vezényelte le, ezért a hat újolasz bástyából egyet Zserotinnak, egy másikat pedig Frigyesnek neveztek el. Mivel a cseh és morva rendek tetemes összeggel járultak hozzá a költségekhez, lett egy Cseh-bástya is, illetve elneveztek egyet Forgách Simonról, aki akkoriban a dunáninneni főkapitány volt. Végül a Császár-bástya Miksáról kapta a nevét, az Ernő-bástyát pedig a császár testvéréről és magyarországi helytartójáról nevezték el.

Bocskai hajdúi királyi parancsra érkeztek ide 1606-ban, hogy az esztergomi török ellenében „vigyázzanak” a csak három-négy óra lovaglásra fekvő Érsekújvárra. Azonban Bethlen Gábornak 1621-ben már fegyverrel kellett elfoglalnia, de a nikolsburgi békében visszakerült az uralkodóhoz, hogy aztán 1663-ban csellel vegye be a török.

A történelmet őrző hatszögletű csillag a város főterén
A történelmet őrző hatszögletű csillag a város főterén
Fotó: Wikipedia

A történet szerint Forgách Ádám kapitányt egy álhírrel kicsalták a várból, és 1663. augusztus 6-án Köbölkútnál tönkreverték kicsiny csapatát. Ezt követően az erősítésekkel már százezres török sereg megostromolta a várat. A tüzérség a gyengébb Zseratin-, Frigyes- és Cseh-bástyákat lőtte, majd a Frigyes-bástya pusztulása után nem sokkal a védők feladták a várat.

Jött a „röpke” húszéves török uralom két pasával, aztán pedig a Szent Liga: Esztergom visszavétele után, 1685 júliusában Heister és Caprara tábornokok ostromolni kezdték a várat. Lotaringiai Károly közben Tátnál szétugrasztotta a vár irányába tartó török felmentő sereget, a végső roham során pedig ötezer védőt hánytak kardélre. Aztán I. Lipót csekély tízezer aranyért visszaadta a várat Széchenyi György érseknek.

Érsekújvár a kurucok előtt 1704 novemberében nyitotta meg kapuit, ekkor az a Bottyán János lett a kapitány, aki még a török időkben fogadásból belopódzott a várba, és a reggeli imára szólító müezzint kihajította a toronyból. Ocskay László brigadéros – akit a nyugati krónikákban „Rákóczi villámaként” emlegetnek, és meghódította a kurucoknak a gazdag felvidéki bányavárosokat – Érsekújvárhoz köthető árulását és nevezetes kivégzését dalba is foglalták.

Valóban villám volt ő: ahol megjelent, ott minimum tűz ütött ki, legrosszabb esetben pedig kő kövön nem maradt. Az Ocskón, 1680-ban született fiatalember a nagyszombati jezsuiták előadásait, szigorát hamar megunva már tizenöt évesen beállt Pálffy János lovasezredébe.

Részt vett a törököt az ország területéről kiszorító hadműveletekben, de fegyelmezetlensége miatt már a kezdetekkor levágták az egyik fülét. Aztán megölte egy katonatársát, és a hóhér elől a temesvári pasához szökött. Állítólag az iszlámra is áttért, bár aztán valahogy csak visszakönyörögte magát ezredébe, amelyet a francia hadszíntérre vezényeltek.

Itt Ocskay megint csak nem bírt magával, átállt a franciákhoz, akik hamar hadnagyot is csináltak belőle. Végül megint csak visszatért Pálffy pálcája alá, de 1703 nyarán már Rákóczit szolgálta. Mégpedig nem is akárhogyan: sorra vette vissza a felvidéki várakat, városokat. Ebből az időszakból származik hazai hírneve, de az európai ismertséget morvaországi és ausztriai portyái hozták meg neki. Az újságok ekkortájt már alaposan kiszínezték „rémtetteit”.

Az immár ezredesi rangban vitézkedő Ocskay pedig 1704 karácsonyán, a nagyszombati, vesztes csatában is elemében volt, még a fejedelem csodálatát is elnyerte. Rákóczi 1705 augusztusában ki is nevezte brigadérossá, és birtokot adott neki Sztropkón, a Felvidék keleti fertályában.

Ám eljött a trencséni vereség, amelynek következtében 1708 augusztusától kezdtek elszivárogni a kuruc táborból az emberek. Jöttek a csábítások rendre a túloldalról is, Pálffy János egy ismerős püspökön keresztül a katolikus Ocskayt győzte meg. Pálffy 1708. augusztus 28-án, Perény mellett a megegyezés szerint bekeríttette ezredét, majd feleskette I. Józsefre a vonakodó kurucokat. Akik a tisztek vezetésével rendre megszöktek a labanccá vált Ocskay alól. A katonák nélkül maradt ezredes pedig inni kezdett, és ez lett a veszte.

Amikor a verbói Ráday-kastélyban mulatozott 1709 szilveszterén, újév napján egyik régi hadnagya, Jávorka Ádám (aki korábban koldusnak öltözve beszélt is a részeg Ocskayval) elfogta a hazafelé poroszkáló, erősen másnapos vitézt, embereit pedig levágta.

Ocskay Lászlót Érsekújvárra vitték, ahol azon nyomban halálra is ítélték. Karóba akarták húzni, de egy kurucnak maradt rokona közbenjárt érte, így maradtak a lefejezésnél. Érsekújvár aztán szeptember 23-ig maradt kuruc kézen, 1724 és 1725 között pedig császári parancsra falait, bástyáit elbontották. Tényleg semmi sem maradt belőle.

Ocskay kivégzésének helyét, a vár alaprajzát, latin nevét és az áruló monogramját fémtábla őrzi a város főterén, a kövezetbe applikálva. Ezt szokták festékkel, kátránnyal leönteni időnként azok a szlovákok, akik nem a derék tót atyafiak közé tartoznak.

Kapcsolódó írásaink

Roosevelt Éberhárdon

ĀBarangolások a magyar Felvidéken. A volt amerikai elnök az üdvözlő beszédek után Pozsonyból automobilon indult el az Apponyi grófok kastélya felé 1910-ben