Kultúra

Angyal kioltott fáklyával a lánchídi oroszlánok szobrászától

Hol sírjaink domborulnak…. Marschalkó János alkotása Lőcsén és Farkasréten

A lőcsei evangélikus temető jeles férfiak és asszonyok nyugvóhelye. Itt található Marschalkó János sírszobra is.

Lőcsén, az evangélikus temetőben nyugszanak a Görgeyk, a Wieland bárók, a Csáky grófok vagy az egykor volt tekintélyes lőcsei polgárok közül a Maléterek, a Fabriczyak, a Toperczerek, a Mazáryak és a Probstnerek. De most mi mégis csak egy szobrász történetére vagyunk kíváncsiak, akinek műveiből a temetőben is találunk egy meghatóan szép darabot.

Az 1958-ban végleg bezárt, és azóta jobbára pusztuló temető klasszicista és empire sírkövei között, a temetőkápolnához közel találjuk Marschalkó János szülei számára készített, kialudt fáklyát tartó angyalalakját. Amelyet, mármint az angyal kezében lévő tárgyat egyébként az avatatlan szem akár az utolsó ítélet harsonájának is nézhetné. De egy kialudt fáklya az, ami a halált jelképezi.

A tehetős szülők orvosi vagy papi pályát szántak fiuknak, csakhogy ő már gyermekkorában olyan ügyesen faragott kis figurákat fából, hogy ez el is döntötte sorsát. Tanulmányait a bécsi Akadémián 1840-ben kezdhette meg Joseph Klieber és Johann Schäller tanítványaként, akik a kor neves akadémikus szobrászai voltak. Utolsó éve után, 1844-ben Gundel-díjat kapott, amelynek összegéből eljutott Párizsba, Szicíliába, Nápolyba és Rómába is.

Aztán 1847-ben Pest-Budán telepedett le, és egyből dolgozhatott is a zuglói Hermina-kápolnán, amelyet József nádor építtetett fiatalon elhunyt, Hermina nevű leánya emlékére. Itt, az épülő kápolna mellett volt első műhelye is, de az ide faragott Szent László és Szent István szobrok végül a kassai dómot díszítették. József nádorról készült domborművéről a korszak meghatározó hetilapja, a Honderű lelkendezett, így meg is bízták az épülő Lánchíd oroszlánjainak kifaragásával.

Amelyeknek köztudottan nincs nyelve, és a pesti folklórhoz az is hozzá tartozik, hogy ezt egy Prick Jakab nevű suszterinas fedezte fel, rikkantotta el magát, a szobrász pedig szégyenében a hídról a Dunába vetette magát ennek hallatán. De nem Marschalkó volt a híd első öngyilkosa, inkább ötszáz forintot hozott neki egy fogadás, amelynek kapcsán egy cirkusz oroszlánján demonstrálta, hogy abból a szögből nem látszik az állatok királyának nyelve.

A szobrász egyébként a pesti hídfő jobb oldali szobrát szignálta, az 1852-es dátumot is belevésve. Ekkor már elismert épületszobrász volt, és épült a háza a Dessewffy utca 16-os szám alatt. Szent Erzsébetet mintázta meg a budai kapucinusok templomának homlokzatára 1857-ben, majd az 1860-as években a kassai dóm déli homlokzatának elporladt figuráit készítette el, itt tizenhat szentet és egy Immaculata-szobrot faragott újra.

Egyik legismertebb alkotása a debreceni Haldokló oroszlán. Még a kiegyezést megelőzően kapott megbízást a cívis várostól, hogy készítse el az 1849. augusztus 2-i debreceni ütközetben elesettek emlékművét. A magyar zászlót markoló haldokló oroszlánt ábrázoló kőszobra annyira megtetszett a helybélieknek, hogy a Csokonai Színház homlokzatának díszítésére is őt kérték fel.

Ide nyolc szobor készült sóskúti mészkőből, hat költőről (Petőfi, Kazinczy, Vörösmarty, Kölcsey, Kisfaludy Károly és természetesen Csokonai), és kifaragta a Népdal és a Költészet allegóriáját is. Mindezekről a városi tanács ülésének 1867. december 27-én készült jegyzőkönyvében az olvasható, hogy „a szobrász által készített összes munkálatok szépek és díszesek, ellenük kifogást tenni nem lehet”.

A következő nagyszabású munkája a Vigadó építéséhez fűződött. A nagyterem oszlopait és szobrait (a Költészet, a Kereskedelem és a Földművelés allegóriái) bízták rá, 28 000 forintért, de ebben benne foglaltatott az alapanyag is. Aztán 1866-ban kezdett dolgozni a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokának márványoszlopain, de a folyosók, a lépcsőház, az ülésterem és a nagyterem gipszkariatidái és egyéb ékítményei is a keze munkáját dicsérik.

Ferenczy István halála után (1856) három év alatt befejezte Kazinczy mellszobrát, amit most a széphalmi mauzóleumban láthatunk. Az alkotásról ugyanakkor gipszmásolatokat is készített, amelyeket könyvkereskedésekben árusítottak. Később, 1857-ben, Ferenc József magyarországi utazásakor az Ybl Miklós által tervezett, neogótikus díszkaput és figuráit csinálta meg. Az építmény színezett szobrai (a Művészet, a Tudomány, az Ipar és a Kereskedelem allegóriái, valamint a Géniusz és Ausztria szobra) szintén fából lettek kifaragva.

Ez utóbbiak és sok más munkája is elveszett az idők folyamán, de amik velünk vannak, mint a lőcsei temető angyalfigurája vagy ennek a Róna József által Marschalkó Farkasréti temetőben lévő sírjára kifaragott pontos mása remélhetőleg még sokáig hirdetik a művész nagyságát.

Kapcsolódó írásaink

A Tátra tudós polihisztora

ĀHol sírjaink domborulnak. Grósz Alfréd 1922-ben elmondhatta, hogy volt a magashegység valamennyi csúcsán – Emlékét gránittömb őrzi az Elülső-Rézaknák völgyében