Kultúra

Páratlan tárgyi anyag a Vigadó termeiben

Nagyszabású kiállítás az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszusról

Négy kiállítással is köszöntötte az idei eucharisztikus kongresszust a Vigadó. A Legyetek testvéreim című, hatodik emeleti tárlat a teljesség igényével igyekszik bemutatni a 83 évvel ezelőtti, májusi kongresszust.

Páratlan tárgyi anyag a Vigadó termeiben
A hatalmas monstrancia a bejáratnál kapott helyet
Fotó: MH/Katona László

A maga nemében páratlan a felvonultatott tárgyi anyag a Vigadónak az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszust bemutató új kiállításán, amely minden bizonnyal látogatói rekordokat hoz. A tárlat láthatóan hosszas szervezés és nagy munka eredménye. Ugyanezt el lehet mondani a magyarázó szövegekről, a fotó-, a zenei és filmes anyag összeválogatásáról is.

A hazánk történetében is páratlan, a korabeli visszhangok alapján rendkívül sikeres esemény valóban egy ilyen, mindenre kiterjedő, kitűnő kiállítást érdemel. A bejáratnál egy szecessziós elemeket mutató, óriási szentségtartó, monstrancia fogad bennünket – de nem ezt tartotta végig az Andrássy úti körmenetben Pacelli bíboros, a pápa legátusa, később maga is Isten szolgáinak a szolgálója, el sem bírta volna a törékeny pap. S ha már felmerült Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Piusz pápa neve, tudnunk kell azt is, hogy az első ilyen kongresszust 1881-ben, Lille városában tartották, és az ötlet, a szervezés egy „civil”, Marie-Marthe-Baptistine Tamisier nevéhez fűződik.

Szükség is volt rá, mert a harcos ateizmus addigra gyökeret eresztett a világ kormányzataiban, különösen a franciában. A következő évben a pápák egykori rabhelyén, Avignonban volt az esemény, majd lassan elhagyta Franciaországot. Bécsben 1912-ben már a 23. kongresszust tartották meg, amelyen rengeteg magyar is részt vett. Ekkor jött az ötlet, hogy Budapest is lehetne helyszín, de közbeszólt a háború.

Aztán az 1926-os, Chicago városában tartott világeseményen Csernoch János esztergomi érsek, bíboros–hercegprímás is ott volt, és elhatározta, hogy a csonka Magyarországra hozza a vallásos eseménysorozatot. 1929-ben már utóda, Serédi Jusztinián adta be a kérelmet, és a kongresszusok állandó bizottsága 1936 novemberében adott zöld jelzést az 1938-as magyar rendezésnek.

De már évekkel előtte tudni lehetett, hogy kedvező lesz a döntés, ezért meg is indult a szervezés. Az állandó bizottság elnöke, Thomas-Louis Heylen püspök például arra figyelmeztetett, hogy a rendezés sikere jórészt a hangosításon múlik. Ezért aztán a kongresszus magyar műszaki bizottsága hangszóróbizottságot is létrehozott, és 170 ezer pengőt fordított a hangosításra. A sajtót a Hősök terén, az oltár két oldalán álló toronyban helyezték el, ahol tizennégy bemondó tizennégy nyelven közvetítette az eseményeket, és ahonnan könnyen mozgatták a hatalmas tömeget is.

A kongresszus legemlékezetesebb napja talán a május 26-a volt, áldozócsütörtök régi ünnepe. Ekkor reggel kilencre háromszázezer magyar gyermek érkezett meg a Városligeti-tó lecsapolt, kitakarított medrébe, kétszáz gyóntatószéket is felállítottak, az áldoztatás pedig még a mise után is zajlott.

A főváros tízóraival várta a gyerekeket. Este nyolckor a bazilikából, majd az Eötvös térről indult a Margit-szigetet megkerülő dunai hajós körmenet. Az Oltáriszentséget a kivilágított Szent István gőzös szállította, félmillióan – köztük ötven énekkar és háromezer fáklyás levente – voltak a parton, a Gellért-hegyen pedig bekapcsolták a légvédelmi reflektorokat.

Ennek a napnak a híradós anyagait is megnézhetjük a monitorokon, de kiválaszthatjuk és meghallgathatjuk az esemény himnuszát is, amelynek szövegét az akkor már súlyos beteg jezsuita szerzetes, Bangha Béla írta. (A Győzelemről énekeljen kezdetű himnusz zenéjét szintén egy pap, Koudela Géza szerezte.) Hogy még jobban bele tudja élni magát a látogató a hangulatba, két nagy fotófalon a korabeli emberek életét, hétköznapjait is tanulmányozhatjuk.

A hatalmas monstrancia és a korabeli főoltár makettje mellett a bejáratnál körmeneti zászlók várnak bennünket, amelyeket Szajolban és Szombathelyen erre az eseményre készítettek, és a zarándokok vitték a körmenetben. Hátrébb, a vitrinekben olyan miseruhák sorakoznak, amelyeket 1938-ban a részt vevő papság viselt. Ugyancsak itt vannak azok a kelyhek, cibóriumok (ostyatartók), amelyek szerepet kaptak a kongresszus szentmiséin.

Köztük az a sorozatban gyártott, Barth Ferenc által tervezett és a cserkészek egyik műhelye által kivitelezett „miséző készlet” kelyhe, amelynek „szárán” a magyar szentek (István, László, Erzsébet és az akkor még a boldogok közé tartozó Margit) rekeszzománc alakjai sorakoznak.

A kiállítás különleges darabjai közé tartozik az a három, Szent Kingát, Margitot és Hedviget ábrázoló, Unghváry Sándor által tervezett lepel, amely a főoltárt díszítette. Kiállították a kongresszus plakátjait is, amelyeket a pályázatok után mások mellett Molnár–C. Pál készíthetett el. A kongresszus jelvénye 335 tervből lett jó kézzel kiválasztva, Madarassy Walter a Lánchidat is szerepeltette munkáján.

Emlékboltot is berendeztek a szeptember 20-ig látogatható kiállítás építői. Itt, a vitrinekben jócskán van ezekből a kitűzőkből is. A zománcozottakat egykor egy pengőért árulták, az egyszerű, bronzszínűt harminc fillérért.

Végül egymillió darab kelt el belőlük, ebből finanszírozták aztán a Hősök terén felépített impozáns főoltár költségeit.

Kapcsolódó írásaink

Ikonosztáz, festett sírlepel

ĀGörögkatolikus egyházművészeti kincsekből merít a Pesti Vigadó szeptember 20-ig látogatható interaktív tárlata, amelyben oltárt rendezhetnek be és fatemplomot is építhetnek a látogatók