Apraja-nagyja

Az All Creatures Great and Small eredeti elnevezéssel a Channel 5-on futó műsor az angol kosztümös sorozatok legjobb hagyományait viszi tovább: irodalmi adaptáció, tele helyzet- és jellemkomikummal, érdekes karakterekkel, betekintést ad egy kisközösség mindennapjaiba, a legsúlyosabb bonyodalmat, a konfliktust pedig egy idegen érkezése, illetve a kocsmabeli viták jelentik.

Az élet dicsérete a fenti receptet követve egy észak-angliai kisvárosba, Darrowbyba kalauzolja el a nézőt, ami a yorkshire-i dombvidék (a Yorkshire Dales) gyönyörű lankái és kőkerítéssel körbevett farmjai közt fekszik. Ide érkezik meg 1937-ben Skóciából a kezdő állatorvos, James Herriot (Nicholas Ralph), hogy segédként támogassa a főorvos, Siegfried Farnon (Samuel West) munkáját.

Farnon elsőre igazi, zárkózott angolnak tűnik, és nem is fogadja túl szívélyesen a jövevényt – ahogy a városka, illetve a gazdálkodók sem. Több próbán is meg kell felelnie, mire el- és befogadja a közösség, hogy aztán persze nélkülözhetetlen tagjává váljon. Mindebben persze segítőtársai is akadnak: szakmai felkészültségén túl Farnon házvezetőnője, Mrs. Hall (Anna Madeley) egyengeti az útját, valamint a tűzrőlpattant farmerlány, Helen Alderson (Rachel Shenton) barátsága is növeli a többiek bizalmát.

Persze mire minden éppen visszaállna a rendes kerékvágásba, akkor érkezik meg a városkába Tristan Farnon (a Durrellékből ismert Callum Woodhouse), Siegfried jószívű, de kissé széltoló öccse, aki számtalan bonyodalmat okoz. Nem beszélve az öreg dáma, Mrs. Pumphrey (a néhai Diana Rigg) fogyókúrára fogott ölebéről, Tricki Woo-ról.

Ha e rövid összefoglaló alapján nem jöttek rá, akkor most eláruljuk, hogy a sorozat egyébként James Herriot, azaz James Alfred Wight itthon is ismert, világsikerű könyveinek feldolgozása (magyarul Az állatorvos is ember/Apraja-nagyja megbabonázott/Állatorvosi pályám kezdetén címmel jelentek meg több kiadásban).

A harmincas–negyvenes években játszódó novellákban a valóban állatorvos szerző a legérdekesebb eseteit tárja az olvasók elé, nem kevés humorral – hiszen utóbbi nélkülözhetetlen, amikor arról van szó, hogyan lehet megvizsgálni például egy vemhes vagy emésztési gondokkal küzdő tehenet.

Herriot könyvei és a sorozat is címét egyébként a 104. zsoltár alapján készült egyik legismertebb, leggyakrabban énekelt anglikán himnuszból veszi: „All things bright and beautiful, All creatures great and small” („Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele.

Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege”), ami nem véletlen, ugyanis mind az irodalmi mű, mind a tévéfilm azt a tudatot erősíti az olvasóban, illetve nézőben, hogy valóban milyen csodálatos a mi világunk és életünk, a maga lakóival, tájaival, apróbb és nagyobb teremtményeivel.

Az élet dicsérete egy olyan korról mesél, amikor a hétköz-napok, ha nem is könnyebbek, de talán egyszerűbbek voltak, amikor több idő volt beszélgetni, mélyebb kapcsolatokat kialakítani, amikor az ember még megbecsülte azt, ami megadatott neki. Brian Percival rendező és csapata ugyanakkor arra is figyelt, hogy a csodás tájak és aranyos állatok mellett humorból se szenvedjünk hiányt.

Így Az élet dicsérete ízig-vérig kosztümös angol sorozat lett, szemet gyönyörködtető látványvilággal, jelmezekkel, díszletekkel, lélekemelő történettel, jelenetekkel, mondanivalóval. Hol könnyfakasztó, hol kacagtató. Ennél több pedig nem is kell ahhoz, hogy kiszakadjunk a problémákkal terhelt hétköznapokból. Folytatását valamikor ősszel kezdik sugározni Nagy-Britanniában, bízunk benne, hogy hozzánk is hamar megérkezik – addig pedig reméljük, az első évadot még sokszor ismétli a Duna.