Kultúra

Ikonosztáz, festett sírlepel

Görögkatolikus egyházművészeti kincsekből merít a Pesti Vigadó szeptember 20-ig látogatható interaktív tárlata, amelyben oltárt rendezhetnek be és fatemplomot is építhetnek a látogatók

Szeptember 20-ig Orcád világossága címmel kiállítás mutatja be a Pesti Vigadó ötödik emeletén a hazánk negyedik legnagyobb keresztény felekezetét alkotó görögkatolikus egyház egyházművészeti kincseit.

Ikonosztáz, festett sírlepel
Világos választ ad a kiállítás arra, miben különbözik a görög katolikus liturgia a rómaitól
Fotó: MH/Papajcsik Péter

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítendő Orcád világossága címmel nyílt kiállítás a Pesti Vigadóban egy olyan, a történelmi Magyarországon létrejött vallási felekezetről, pontosabban keleti katolikus egyházról, amely keleti, bizánci alapú rítusokkal, de Róma fennhatósága alatt létezik hivatalosan 1912. május 6-tól, Ferenc József főkegyúri alapításától.

Persze görögkatolikusok korábban is voltak, eredetük az Árpádok idejére vezethető vissza, amikor még Magyarországon egymás mellett létezett a két rítus, hogy aztán a középkor végén alapjaiban változzon a helyzet, a bizánci rítus a peremvidékekre szoruljon, és mára leginkább a szerbek, románok és a ruszinok körében éljen tovább.

A Magyarországi Sajátjogú Metropolita Egyház létrehozása már Ferenc pápa nevéhez fűződik, aki 2015. március 20-án a görögkatolikusok hajdúdorogi egyházmegyéjét metropolitai székhellyé tette. A történelmi központ viszont az elmúlt évszázadok alatt Munkácson volt, illetve a város melletti Csernek-hegy haragoszöldre festett Szent Miklós monostorában. Arra a kérdésre, hogy miben különbözik a görögkatolikus a rómaitól, világos válaszokat kapunk a tárlat feliratain, videóin.

A tárlaton ugyanis bemutatják és el is magyarázzák a jellegzetes, háromujjas keresztvetést, a főhajtás, a meghajlás (metánia) és a leborulás jelentőségét. Ismertetik az érintés, a kézrátétel (keirotézia) megszentelő szerepét, illetve a szent tiszteletét, a hódolatot kifejező csókot is.

Megismerkedhetünk a látható és a láthatatlan világot összekötő ikonosztázzal, a szentély és a hajó határán álló, a 15. századra kialakuló formájú képállvánnyal, amelynek középső, királyi ajtaján csak a pap léphet át. Bemutatják a máriapócsi kegyhelyet is, ahol 1696. november 4-én, talán a térség kegyetlen sorsa miatt is, könnyekre fakadt az 1675-ben Pap István által festett, útmutató Istenszülő ikonja. Mint a kiállításon kiderül, Kárpátalján és a szórványban százötvenezer ember, köztük sokan magyarok vallják ezt a hitet, amely a térségben a megmaradás egyik, ha nem a legfontosabb záloga.

A görögkatolikusok kincseit, ebből következően a tárlat tárgyainak többségét a nyíregyházi Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjtemény őrzi, de akad belőlük a Néprajzi Múzeumban is. A kiállítás egyik központi darabja, a magyarkomjáti ikonosztáz is az utóbbi helyről érkezett: 1800 körül festették és faragták népi barokkos vonalakkal, de aztán 1913-ban egy egészen újat készíttetett a közösség, ezt pedig felajánlották megvételre a Néprajzi Múzeumnak.

Az interaktív elemekkel is gazdagított kiállításban egy számítógépes applikáció révén az előttünk lévő oltár alapján elrendezhetjük annak elemeit is. Legfelülre a Kálvária kerül a megfeszített Krisztussal, Szent János apostollal és Máriával. Alatta sorakoznak hosszan a próféták, aztán jön a tizenkét apostol.

Alattuk a nagy görögkatolikus ünnepek ábrázolásai következnek, végül legalul, a három ajtóval egy szinten, azok által elválasztva az „alapképeket” találjuk: balról indulva legelébb Szent Miklóst, majd az útmutató Istenszülőt a gyermek Jézussal, aztán a tanító Krisztus alakja, végül pedig Szent Mihály arkangyal jelenik meg minden, jobbára aranyozott fafaragásokkal díszített görögkeleti ikonosztázon.

Ugyancsak a Néprajzi Múzeumból hozták az utolsó ítélet három nagy, 1831–1832-ben festett fatábláját, amely az Ungvártól vagy negyven kilométerre, a magas hegyek lábánál lévő Hajasdról került a fővárosba.

A táblán egy vándorfestő igencsak felfoghatóvá tette a bűnöket, a poklot a Főgonosszal és öt üstjével, valamint a tisztítótüzet, amelybe, ki tudja, miért, de egy kocsmárosné alakját is elhelyezte. A jó halál ábrázolásán a távozó lélekre már vár az angyal, miközben a háttérben Dávid király zsoltárokat zengedez. A rossz halál „alanyának” lelkét pedig már viszi is az ördög, minden bizonnyal a mellette lévő teli pénzesláda miatt.

A tárlat másik különlegessége egy plascsenyica, azaz festett vászon sírlepel a halott Krisztus alakjával, amelyet a bizánci hagyomány alapján nagypénteken alkonyatkor beletesznek a templomhajó közepén felállított szentsírba, majd a húsvéti feltámadási szertartás alatt az oltárra helyezik, és ott is tartják egészen a mennybemenetel ünnepéig.

Láthatunk egy, a 18. század közepén ugyancsak barokkosan megfaragott oltároromzatot (retabulum) Abaújszolnokról Dávid király és prófétája, Nátán alakjával. Ugyaninnen került a nyíregyházi múzeumba (és most a tárlatba) egy két oldalán festett, díszes kerettel ellátott körmeneti ikon a 18. század végéről, a keresztre feszítés megrendítő ábrázolásával. Tanulmányozható a görögkatolikus „nemzeti szentély”, a máriapócsi templom 1753. december elsejével keltezett tervrajza is.

A szeptember 20-ig látogatható kiállításon felfedezhetjük egy ruszin fatemplom 1909-ben faragott modelljét, amelynek alapján a vállalkozó kedvű látogatók különféle elemekből összerakhatják a mándoki fatemplomot.

Kapcsolódó írásaink