Szepesmindszent félbevágott Szent Lászlója

Szepesmindszentet 1258-ban említik először oklevélben, de ekkor már minden bizonnyal a IV. Béla által, a soltészek közvetítésével behívott szászok lakják. Mert 1241-ben ezen a tájékon is végigsöpört a tatárok serege, amelynek a Felvidéken csak Fülek, Turóc és Nyitra kővárai tudtak ellenállni.

A szorgalmas és vallásos szászok pedig szép templomot is emeltek maguknak már 1260 körül, amelyet a november elsején ünnepelt Mindenszentek tiszteletére szenteltek fel. Ezt bővítették valamikor az 1500-as évek elején a mai formájára, mégpedig úgy, hogy az eredeti hajó mögé egy nagyobbat, magasabbat és egy tornyot is emeltek. A szakemberek erre az időszakra teszik azoknak a freskóknak is az elkészültét, amelyeket aztán 1957-ben fedeztek fel a templom padlásán.

Itt is az történt ugyanis, amiről már a Magyar Hírlap 2021. július 17-i számában a szintén felvidéki Necpál és Háromszlécs templomai kapcsán olvashattak. A gazdagodó, gyarapodó közösség úgy döntött, hogy beboltozza mind ez idáig egyenes záródású, vélhetően kazettás famennyezetű templomát. A tetőt viszont nem szedték le, a falakat sem nyújtották meg a boltívek kedvéért, tehát ezek az eredeti térből vehettek csak el helyet.

Hát így kerültek a templom 1747-es beboltozásánál Szepesmindszenten is gyönyörű freskótöredékek a denevérek járta templompadlásra, amelyeket aztán 1965-ben gondosan ki is bontottak és restauráltak a szakemberek. És mi másról is szólnának ezek a manapság képregényhez is hasonlítható ábrázolások, mint a legismertebb, általában hat jelenetben ábrázolt Szent László-legendáról.

Amikor is a vitézségéről, de az élő hitéről is nevezetes Árpád-házi herceg az országba betörő kunok ellen hadakozva, az 1068-as kerlés–cserhalmi ütközet után üldözőbe veszi a magyar lányt elrabló kun vitézt. Aki aztán nem adja olyan könnyen sem a bőrét, sem a zsákmányát, így végül a bátor magyar lánynak is lesz tennivalója. Tehát mint ahogyan Necpál és Háromszlécs templomainak padlásain, itt is csak a boltozással elvágott alakokat látunk.

De nagyon is kvalitásosan van megfestve a kunok ellen felvonuló sisakos, láncinges, ifjabb, idősebb katonákból álló magyar sereg. Egy másik töredéken már összekapaszkodva látjuk a dicsfénytől övezett fejű királyt és a vele azonos termetű leányrablót, akinek a szájából, gonoszságát mutatva kis lángnyelvek csapnak ki. Viszont az eddig ismert föveges ábrázolásokkal szemben neki is sisakja van, és a nyakát és vállát pikkelypáncél védi. Van itt egy olyan jelenet is, amelyben a menekülő kun vitéz került a boltív miatt a központba.

Aki hátrafelé nyilaz, miközben a háta mögött ott ül a megmentéséért a királynak összetett kézzel könyörgő vagy éppen imádkozó leány. A drámai pillanatot a kun vitézt elérő királyi lándzsa teszi teljessé. Végül a végkifejlet is ránk maradt a padláson. Itt a kun levágott, lándzsára tűzött, vértől csöpögő és kinyújtott nyelvű fejét láthatjuk és Szent László koronás sisakját, amit az összecsapás után megpihenvén levetett.

No de nemcsak ez a csoda érdemel említést Szepesmindszenten, hanem a szintén felvidéki, de szinte a jelenlegi határon lévő Bény-hez hasonlóan a templom mellé épült rotunda is. Pontosabban a templomot építették a sokkal előbb, az 1200-as évek elején már biztosan álló körtemplom mellé. Amelybe talán csak az első időkben fértek el a szertartásokon részt vevők, aztán végképp kinőtte a közösség a körtemplomot, mint ahogyan később a mellé emelt, torony nélküli istenházát is.

A kis körtemplomra talán a tatároknak sem maradt ideje. Így hát századokon keresztül keresztelőkápolnaként szolgálhatott a két kilikiai orvosszent és vértanú, a 303-as, Diocletianus által elrendelt keresztényüldözéseknek áldozatul eső Kozma és Damján tiszteletére emelt, a bényinél azért kissé cifrább toronysisakú építmény.