Szeptember 19-ig láthatóak a preraffaelita remekművek

A hazánkban ezidáig kevésbé ismert irányzatot a londoni Királyi Művészeti Akadémia begyöpösödöttsége ellen lázadó három fiatal művész: Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és William Holman Hunt alapította meg 1848-ban. Preraffaelita Testvériségnek (Pre-Raphaelite Brotherhood) hívták magukat, névválasztásukkal is utalva arra, hogy a kora reneszánsz eszméihez, a Raffaello előtti művészethez kívánnak visszanyúlni.

A különleges és csodálatos művekből mintegy kilencvenet vonultat fel a Galériában a Carol Jacobi angol és Plesznivy Edit magyar kurátor által rendezett tárlat. A londoni Tate Britainből és a Victoria&Albert múzeumokból számos ikonikus darab érkezett Budapestre, például Millaistől a Szabadon bocsátó parancs, 1746 vagy Rossetti fénykorának alkotásai: a Beata Beatrix és az Ábrándozás.

A Magyar Hírlapban az elmúlt hetekben cikksorozatot is szenteltünk az irányzatnak, amelyben legutóbb Az utópia szépsége tárlathoz kapcsolódóan a gödöllői művésztelep eszméiről, illetve Körösfői-Kriesch Aladár munkásságáról olvashattak. A folytatásban a már többször említett angol esztéta és művészetkritikus, John Ruskin alakjával is foglalkozunk, illetve szót ejtünk a „preraffaelita nővérekről”, például Elizabeth Siddallról, Effie Grayről vagy Christina Rossettiről is.