Kétszázötven éve született Walter Scott, Skócia írója

Huszonöt évesen kezdte Schiller és Goethe műveit fordítani, majd 1799-ben megjelent a skót történelem iránti érdeklődését tükröző balladagyűjteménye. Verseit kezdetben nagy érdeklődés övezte, A tó hölgye című elbeszélő költeménye nyolc hónap alatt 25 ezer példányban kelt el. Byron feltűnése után mégis felhagyott a költészettel, nem akart második lenni egy zseni mögött.

Érdeklődése végleg a történelem és az epika felé fordult. Már negyvenhárom éves volt, amikor első regénye, a Waverley egy csapásra világhírűvé tette. A fellelkesült Scott ontotta a műveket, megteremtve a romantikus történelmi regény műfaját. Alkotásaiban különös hangsúlyt kapott a szerelem, a cselekmény középpontjában átlagemberek álltak, akik az események sodrásában váltak hősökké.

Műveiben nyomon követhető a skót nép sorsa a függetlenségi küzdelmeken és naiv ábrándokon át az Angliával való egyesülésig, de feldolgozta az angol és az európai középkort is, emlékeztet az MTI. Regényei közül a Rob Roy, A lammermoore-i nász, az Ivanhoe, A kolostor, a Puritánok utódai és a Quentin Durward a legismertebbek.

Az 1818-ban bárói rangot kapó Walter Scott várúrként élt kastélyában, de a költséges életmód felemésztette bevételeit, ráadásul a kiadója is csődbe ment. Élete hátralevő részében szinte csak azért dolgozott, hogy a hitelezőit kifizesse, és egyre nagyobb számban ontott művei révén (Napóleon életrajzát kilenc kötetben írta meg) ez sikerült is neki. A túlhajszolt munka azonban kikezdte egészségét, szélütést kapott, és 1832. szeptember 21-én meghalt.