Kultúra
„Minden tetőről látni a napot”
A Pilinszky életének fontos római helyszíneit bemutató film utolsó tematikus íve az anya, a fiú és a tenger köré szerveződve az utazás legszebb pillanatait érinti
Amint arról lapunkban korábban már beszámoltunk, a Pilinszky100 centenáriumi sorozat részeként a Petőfi Irodalmi Múzeum filmet készített a költő életének egyik legmeghatározóbb élményéről és városáról, 1947-es római ösztöndíjáról. Az alkotásban Juhász Anna vezetésével Bánki Éva író-irodalomtörténész, Lanczkor Gábor költő, Pál Dániel Levente író, valamint Vecsei H. Miklós színművész kalauzolják végig az érdeklődőket a Via Giuliától a tengerig.
„Minden tetőről látni a napot” – olvassa az Aranykori töredéket Vecsei H. Miklós a Falconieri-palota, a Római Magyar Akadémia tetején, ahonnan 1947-ben Pilinszky is végignézhetett az Örök Városon. Az év decemberében, nem sokkal karácsony előtt érkezett ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricumba, a Római Magyar Akadémiára Toldalagi Pál költővel.
Róma utcái, terei, háztetői, szobrai a költő olyan emblematikus verseit ihlették az Aranykori töredék mellett, mint az Emlék, a Piéta, az Egy szenvedély margójára vagy A tengerpartra, illetve A tenger című költemények. A verseket Vecsei H. Miklós előadásában a város olyan pontjain hallgathatjuk meg a filmben, ahol Pilinszky maga is találkozhatott a leveleiben, naplóiban, írásaiban szereplő helyszínekkel és műalkotásokkal. A Via Giuliától egészen a tengerig barangolhatunk a költővel.
A Római Magyar Akadémia ikonikus épületében Komlóssy Gyöngyi irodalomtörténész kalauzolja az irodalmi túrázókat, akitől az intézmény történetéről is sokat megtudhatunk. Mint mondja, Kardos Tibor 1946-ban utazott Rómába, hogy a Falconieri-palota megrongálódott épületét, amennyire lehetséges, rendbe hozza, és a fiatal ösztöndíjasok mielőbb elutazhassanak a „szabadságba” a kifosztott Magyarországról. Igaz, a római épületekben is keletkezett kár, és Olaszország is vesztese volt a második világháborúnak, de a több ezeréves történelmi múlt épületei mégis álltak – fogadták a költőt.
Komlóssy Gyöngyi megmutatja a nézőknek azt a hatalmas belmagasságú lovagtermet is, ahol Pilinszky szállása volt az 1947-es ösztöndíja idején. Mint egyik édesanyjának címzett levelében írja, lépcsőn kellett felmásznia az ablakig, hogy kinyithassa. A szomszédos kisebb helyiségben, amelybe szintén bekukkanthatunk, Weöres Sándort szállásolták el 1947 decemberében.
A filmben kiderül, Pilinszky szeretett a többiektől függetlenül, egyedül sétálni, kávézni, cigarettázni. A következő beszélgetés helyszíne a Bar Amori, Pilinszky egyik kedvenc kávézója. Lanczkor Gábor megjegyzi, a Largo Argentinán még ma is működő vendéglátóhely véletlenszerűen kiválasztottnak tűnik, a romok közelében, ahol Julius Caesart leszúrták, de arra kiválóan alkalmas, hogy valaki onnan szemlélődjön.
Lanczkor szerint ugyanis Pilinszkyről tudni kell, nem pusztán logika vagy hasznosság alapján nézi az utcát, az embereket, az épületeket, műalkotásokat, hanem szemléli őket – így egészen mást vesz észre, mint az átlagember. A kávézóban az is szóba kerül, hogy érdekes módon Pilinszky életművéből teljesen hiányoznak a történelmi utalások, nem említ személyeket, sem magyarokat, sem külföldieket – ám amint Vecsei hangsúlyozza, „ettől univerzális” költészete.
A Capitolium után a Spanyol lépcső és a Piazza d’Espagne felé folytatódik az út, amelynek sarkán áll a Keats-emlékház, a nagy angol romantikus triász tagja ugyanis itt hunyt el. A fontos irodalmi zarándokhely kapcsán felmerül az a gondolat, hogy a szépség és annak keresése összeköti Keatset és Pilinszkyt, azzal a különbséggel, hogy utóbbi számára a szépség a misztikában, az isteni végtelenségben rejtőzik.
Bánki Éva itt azt jegyzi meg, hogyha valaki elindul lefelé a Spanyol lépcsőn akkor egy idő után tulajdonképpen egyenesen a tengerhez juthat – azonban előtte még teszünk egy kis kitérőt.A tenger felé a Szent Péter Bazilika után az Abbazia delle Tre Fontane apátságot is meglátogatjuk Juhász Annával és kísérőivel, ahol Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs és Pilinszky számos alkalommal megfordultak. A legenda szerint az apátság arra a helyre épült, ahol Szent Pált lefejezték, a helyen épült apátságban a trappista szerzetesek eukaliptuszlikőrt, illetve csokoládét készítettek.
A film utolsó tematikus íve az anya, a fiú és a tenger hármasa köré szerveződve a barangolás legszebb pillanatait érinti. Bánki Éva gondolatát követve a Spanyol lépcsőtől eljutunk a tengerhez. Itt Vecsei H. Miklós ismét Pilinszkyt szaval. A tengerparton a halál, a szerelem, és a gyermeki szeretet is szóba kerül, mert kiderül, Pilinszky azért nem töltötte ki végig ösztöndíjas idejét Rómában, mert hiányzott az édesanyja.
A tenger című gyászvers kapcsán megtudjuk, a költő ebben örökítette meg, hogy édesanyja utolsó szava a tenger volt. Pál Dániel Levente szerint a tenger a valóság végtelenségét jelentette a költőnek, olyasvalamit, amit nehéz felfogni, de vágyódik utána. Legjobban itt figyelhető meg a korábban is említett szemlélődés, ami Pilinszky egész életét, létét, költészetét áthatotta.
A Juhász Anna Szalon és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös emlékezéssorozata budapesti Pilinszky-túrával folytatódik augusztusban, amelyre online lehet jelentkezni az intézmény honlapján elérhető események menüpontnál.
