Egyszerű formák nyugalma

Az óbudai Vasarely Múzeum valaha katonai raktárként is funkcio­náló tereiben kiállító művészeket – Bálványos Levente, Benedek Barna, Martin Gerwers, Haász Katalin, Martina Klein, Kumiko Kurachi, Nagy Barbara, Rita Rohlfing, Szíj Kamilla, Helga Weihs – a térről való egységes felfogásuk, hasonló gondolkodásuk köti össze. Mindannyian térben gondolkodnak, akkor is, ha A dolgok konstellációi című kiállításon látható műveik nem a szó szoros értelmében vett szobrok, hanem sokszor inkább térbeliséggel rendelkező, azt mutató reliefek.

A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületet (Open Structure Art Society – OSAS) 2006 februárjában alapították Kassák Lajos, Moholy-Nagy László és Viktor Vasarely nyomdokain olyan művészek, mint Konok Tamás, Harasztÿ István, Nádler István vagy Maurer Dóra, akiknél meghatározó a konstrukció, illetve a geometria. De a „nagy öregeknek” eme műfajokban lettek követői, pontosabban utódai is, közülük most öt, a hatvanas–hetvenes években született magyar képzőművészt, OSAS-tagot köszönthetünk a kiállítók között. Őket a szakma az egyesület második generációjának hívja – mindannyian aktív alkotók és kiállítók is.

Műveik, vagy mondhatjuk úgy is, hogy „dolgaik” pedig a Vasarely Múzeum két kiállítóterébe kerülve konstellációba kerülnek, azaz együtt állnak, annak ellenére, hogy tíz különböző felfogást, gondolatiságot láthatunk egymás mellé helyezve. Az 1966-os születésű Bálványos Levente 1997-ben végezte el szobrász szakon a Képzőművészeti Főiskolát, most több munkájával is jelen van a tárlaton. Cím nélkül állított ki fából készült tárgyak elemei­ből (fiókelőlap, széktámla) összeállított kompozíciókat, de küldött a kiállításra „grafitrelief”-jeiből is. Ezek nem mások, mint a többnyire hófehér alapba különféle szögekből és csoportosításokban „belelőtt” grafithegyek, olyan vékony grafitbetétek, amilyeket a Rotring ceruzákban szoktak használni.

Az 1971-es születésű Haász Katalin szintén 1997-ben végzett a főiskolán, ahol Maurer Dóra volt a mestere. Ez meg is határozta további pályafutását: Gömb láncgörbékkel című összeállításán a központi, fekete gömbből kiinduló fonalak kapnak szerepet, amelyekre kisebb gömböket fűzött fel az alkotó. Az 1976-os születésű Nagy Barbara 2005-ben, szintén festő szakon végezte el a képzőt. Művészetét az olyan metszett fatáblák jellemzik, ahol maga a „dúc”, és nem a róla készült nyomat a művészeti produktum. A művet a metszés mélysége, iránya és az így kialakuló fény-árnyék hatások mellett a felület színe is meghatározhatja.

A kölni Helga Weihs 7 Wande (7 fal) című művében különféle színű faanyagokat alkalmaz, és a színek sorrendje és térbeli elhelyezkedése adja meg a mű esszenciáját. Másik kiállított installációjában (Japanese distance) a távoli szigetország meghatározó bútordarabjának a tataminak a méretével, ezek egymáshoz való viszonyulásával foglalkozik. Japánban három ilyen bútorméretet tartanak hagyományosan számon. Ezeket készítette el Helga Weihs nemes fából, és helyezte variálhatóan egymásra. Így tehát a nagy precizitással elkészített darabok elmozdításával egy-egy új, más művet is előállíthatunk.

A Németországban élő Rita Rohlfing valahol a festészet és a szobrászat határterületén mozog, ami a most kiállított United space című, fából készült munkáján is megfigyelhető. A mű akár egy asztallapot ábrázoló, a bútort térbelileg pontosan megjelenítő festmény is lehetne. Csakhogy ez teljesen fából, az intarzia technikáját használva készült el.

A külföldi résztvevők közül talán még az 1955-ben, Oszakában született Kumiko Kurachit lehetne kiemelni. A letisztult, minimalista művekkel jelentkező alkotó most négy munkával, köztük egy nagy méretű szénrajzzal van jelen a tárlaton, amelynek címéből adódóan is várhatjuk majd a folytatását. Mert a műfaj, a geometrikus absztrakt örök, a második generáció után pedig már alakulóban van a következő is. Hiszen az általunk agyonbonyolított világban szükség van az egyszerű formákra, az általuk teremtett nyugalomra. Amit A dolgok konstellációi című kiállítás legtöbb darabja sugároz felénk még augusztus 15-ig a Vasarely Múzeumban.