A Tátra tudós polihisztora

Grósz Alfréd 1885-ben Késmárkon született a már ismert líceum (lásd a Magyar Hírlap Podmaniczky iskolája című, május 23-án megjelent cikkét) igazgatójának, Grósz Ernőnek a fiaként. A debreceni kollégiumot is megjárt tanárember pedig úgy nevelte fiát a természet és a Tátra szeretetére, hogy egyszer hajnalban kivitte a város melletti Michaeli-hegyre. Ahonnan a fiú – egy későbbi életírása szerint – láthatta „a naptól elárasztott fényárban fürdő Tátra panorámáját elragadó pompában maga előtt ragyogni, és ezt a látványt és a hajnali illatot teli tüdővel élvezte”.

Ez a reggel egy életre való elköteleződést hozott, és nem mellesleg azt, hogy már 1922-re állhatott a Magas-Tátra valamennyi csúcsán. Elképesztő teljesítménye mellett 1902 és 1930 között megtett vagy kilencven dokumentált túrát, amelyek között ott volt például a Varangyos-tavi-csúcs nyugati ormának első megmászása 1905 augusztusában vagy rá öt esztendőre a Hüvelyk Matyi-torony első meghódítása a Pawlowsky-rés délkeleti hágónyílásából kiindulva. De hagyjuk is ezt a szakembereknek való elképesztő lajstromot, nézzük inkább az embert a sikerek mögött.

Grósz Alfréd édesapja elvesztése után 1903-ban tett érettségi vizsgát, majd özvegy anyjával a korábban vásárolt tokaji szőlőikbe költöztek. Végül 1911-ben szerzett Budapesten testnevelőtanári diplomát, és kezdett el tanítani Jászberényben. Innen hívták be a Nagy Háborúba, amit az olasz fronton harcolt végig, majd 1919-ben, mivel hiányoztak neki a hegyek, otthagyta a jászberényi „lapos vidéket”, és visszatért Késmárkra. Itt két évig könyvelőként kereste a kenyerét, majd alma materében 1922-től egészen 1944-ig volt tornatanár, illetve túravezető, mert az első időktől a líceum évszázados hagyományaihoz hűen túrákat vezetett a diákoknak a Magas-Tátrába.

Hegymászónak, hegyimentőnek is kiképezte őket közben, illetve síelni is megtanította az ifjakat rendesen. Tudniillik utóbbi sportban is nagyon jó volt, mint ahogyan a megszerzett mászótudását önkéntes tűzoltóként is kamatoztatta. (Édesapja debreceni diákéveiből hozta haza Késmárkra az önkéntes tűzoltóskodás hagyományát.) Tapasztalatára 1920. október 26-án nagy szükség is volt, ugyanis kigyulladt az új evangélikus templom tornya, és a szél a szikrákat a mellette álló híres Fatemplom felé hordta.

Már-már lángra kapott a fazsindely, amikor Grósz a falon felmászott a tetőre, egy társát is felsegítette, ketten pedig kötélen felhúzott vizesvödörből oltották a mindenfelé landoló pernyét, szikrákat, míg a másik templomnál elfoglalt városi tűzoltóság ide is megérkezett. Grósz tanár úr aztán ugyanígy mentette meg egy esztendő múlva munkahelyének tornacsarnokát is.

Arra is képes volt, hogy a húszas években még meglehetősen terjedelmes fotóapparátot is magával vigye néhányszor mászásaira, így üvegnegatívokra remek fotókat készített a csak kevesek által látott helyekről. Ezekből aztán diasorozatokat gyártott, és szövegeket is írt melléjük. A Tátra meghódításáról és a Magyarországi Kárpát Egyesület tevékenységéről szóló e sorozatok mellett a cipszereket és a líceumát is bemutató előadásokat is készített, amelyeket ingyenesen az érdeklődők rendelkezésére bocsátott Lengyelországtól Ausztrián át Németországig.

Saját maga egy összegzésben huszonhat publikációját, kötetét és nagyobb újságcikkét említi. Írt könyvet líceumának szerepéről a Magas-Tátra feltárásában, a Magyarországi Kárpát Egyesület történetéről, de a Magas-Tátra mondáit is kötetbe gyűjtötte, amely 1971-ben jelent meg Münchenben. Mindvégig aktív életet élt, ahol tudott, segített.

Amikor 1945-ben a Tátrából elmentek a hegyimentők, vállalta a szlovák csendőrök ilyen irányú kiképzését is. Mászásainál, túráinál sosem volt baleset, mert nagyon fontosnak tartotta a kellő felkészülést, azután a fokozatosságot és végül a biztonságot. Mindezt az évek hosszú során számos tanítványának is átadta. Nem véletlenül emlegeti a mászószakma a Tátra tudós polihisztoraként, valamint a „szepesi trió” vezető mászójaként Kregczy Tibold iglói építészmérnök és a szintén tanár, salgótarjáni iskolaigazgató, Rokfalusy Lajos mellett.