Kultúra

Festett szentek és páncélos vitézek félbevágva

Necpál és Háromszlécs temploma csodákat rejt, mindkét helyszínen fennmaradtak a kora gótikus korszakban készült falképek

Kevesen tudják, hogy miben közös a felvidéki Necpál és Háromszlécs temploma azon túl, hogy az egy Istenhez fohászkodtak mindkettőben. Ahhoz, hogy ezt a különleges egyezést megtaláljuk, valahogy fel kell jutnunk e templomok denevér lakta padlására.

Festett szentek és páncélos vitézek félbevágva
Háromszlécsen a padlás is kínál érdekes látnivalókat
Fotó: Wikipedia

A hajdani Túróc vármegye Necpál nevezetű falucskájában, Rózsahegytől vagy húsz kilométerre, délnyugatra már jártunk Az utazások a magyar Felvidéken sorozatunk 2016. szeptember elsején megjelent első cikkében, de akkor a sok látnivaló mellett csak érinteni tudtuk azt a csodát, amely a Szent Lászlónak szentelt, 1250 környékén épült templomocska padlásán vár bennünket: az innen huszonegynéhány kilométerre, keletre lévő Háromszlécshez hasonlóan középkori freskókat találunk a gerendák és az ott lakó denevérek között.

A Közép-Európában, de talán a világon is egyedülálló műalkotásokat annak köszönhetjük, hogy az egyre gyarapodó egyházközösségek úgy döntöttek, az egyszerű deszkamennyezet helyett a 16. század végén vagy a 17. elején szép boltívesre alakítják át templomuk szentélyét és hajóját.

S mivel a falakat nem akartak magasítani, sem a tetőt leszedni, a boltozatokat az eredeti plafon szintjétől jó két méterrel alacsonyabban indították el az oldalfalakon. Így ami e fölött volt, az már a padlásra került, és meg is őrződött az utókornak, míg a sokszor így kettévágott jeleneteknek a templom hajójában maradt részét mint zavaró tényezőt lemeszelték, aztán idővel új faliképek kerültek a helyükre.

Így őrződtek meg tehát a necpáli Szent László-templom padlásán a még az 1380 körül festett, szépen színezett faliképek, amelyek egy jelentősebb mester munkái lehettek, amiről az alakok kidolgozottsága, az arc- és a ruhaábrázolások részletei is tanúskodnak.

A megmaradt jelenetekből arra következtethetünk, hogy a több mezőre osztott szentélyfalon legfelül Krisztus szenvedéstörténetét ábrázolták a vérrel való verejtékezéstől a kereszthalálig. Különösen megkapó a Pietà-jelenet, a halott gyermekét tartó Szűzanya ábrázolása. Ahol is Krisztus felnőttes arcvonásokkal, de egy gyermek méreté­ben van megfestve.

A padláson találunk még két jól kidolgozott részletet a Szent László-legendából, ezeken egyrészt láthatjuk a szablyákkal felszerelt kun sereget, a másik töredéken pedig a lovagkirály éppen párbajozik a kun vitézzel, de odébb már az elrabolt lány mártja tőrét a szakállas, furcsa föveget viselő alakba. A templomot amúgy 1550 körül az evangélikusok foglalták el, akik természetesen azonnal lemeszeltek minden képi ábrázolást.

De a szentélyben szintén megtalálható, a padlás freskóinál valószínűleg korábban készült freskók így megmaradhattak, s mára szépen kibontva tanulmányozhatjuk is azokat. A templomocskát 1710 után ismét a katolikusok használhatták. (Az evangélikusok még ebben a században új templomot emeltek Necpálon maguknak, ebben keresztelték meg 1791-ben Hrúz Máriát, Petőfi édesanyját.)

Háromszlécs templomát 1326-ban említik először írásban. A Perzsiában egyszerre vértanúságot szenvedett Szent Simon és Júdás Tádé apostoloknak szentelt gótikus istenháza a hozzáértők szerint csak a 18. században kapott dongaboltozatot. Necpálhoz hasonlóan így menekülhettek meg padlásán 14–15. századból származó freskói, amelyek közül itt is nagyon jól azonosítható Krisztus szenvedéstörténete.

Az Olajfák hegyén történő vérrel verejtékezésével és elfogatásával veszi kezdetét, majd Pilátus ítélkezésével, a ruháitól való megfosztással és a megostorozással folytatódik. A keresztre feszítés jelenete csak töredékesen maradt meg, de Krisztus holttestének a sírba tételét maradéktalanul tanulmányozhatjuk. E jelenet érdekessége, hogy a sírba tétel aktusánál a Szűzanya mellett megszámlálhatjuk a 11 glóriás apostolt is.

Ugyancsak a háromszlécsi templom padlására szorult Szent Ilona freskója, akit attribútumával, a Szent Kereszttel ábrázol a hajdani mester. Nagy Konstantin édesanyja volt a hagyomány szerint az, aki jeruzsálemi zarándokútján megtalálta Krisztus és a két lator keresztjének darabjait a Golgotán, de még a napkeleti bölcsek maradványait is.

Végül, ha arra vetődnénk, nézzünk fel Szepesmindszent Mindenszentek tiszteletére 1260 körül emelt és a Sáros vármegyei Vörösalmás vagy Vörösalma templomainak padlására is, ahol a fentiekhez hasonló csodákban lehet részünk, ha vesszük a lépcsőmászással járó fáradságot.

Kapcsolódó írásaink

Minden vers énekelhető

ĀA Misztrál Fesztivál egyik főszervezője szerint a dalba foglalt költemények esetében nem kerekedhet a zene a szöveg fölé, egyenrangúan kell találkozniuk