Napok és naplók

Ami igaz is, mégis valójában inkább az önéletírás és a dokumentumregény között mozog valahol a könyv, amely érdekes, informatív és olvasmányos, viszont mérsékelten olvasóbarát kiadás. Egy hasonló kötetet – főleg, ha képeskönyvnek szánják – érdemes a képzőművészeti vagy fotóalbumokra jellemző igényességgel és formával megtervezni, különösen akkor, ha tartalma ennyire értékes. A kiadvány egy-egy fotójának rosszul sikerült digitalizálása, a levelek és naplórészletek helyett egy-egy portré felesleges nagyítása, valamint a nehézkesen olvasható, nem praktikus A4-es méret sajnos fájóan csökkenti az olvasás élményét.

Ami éppen azért sajnálatos, mert a Jókai Anna élete képekben nagyon fontos és értékes kötet a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb alkotójáról. Az album – mint címe is mondja – a Kossuth-nagydíjas írónő élettörténetén vezeti végig az olvasót, de rendhagyó módon: bizonyos esetekben eddig sosem látott, olvasott dokumentumok, levelek, naplórészletek, fényképek segítségével. A kötetben közölt anyag egy része a családi archívumból származik, másik felét a közeli barátok, családtagok bocsátották a szerkesztő rendelkezésére.

Az archív fotó- és iratanyag értelmezéséhez Mezey Katalin magát Jókai Annát hívta segítségül: a szerző utolsó, már posztumusz megjelent műve, az Átvilágítás című önéletírásából vett részletek helyezik kontextusba a képeket. Különösen érdekes, amikor a memoárból vett szövegmontázs más szövegekkel lép párbeszédre: például a Jókai Anna naplóiból vett részletekkel vagy általa, illetve neki írt levelekkel. Utóbbi szempontból különösen izgalmas fellapozni a kötetet: digita­lizáció ide vagy oda, egy-egy dedikációtól eltekintve ritkán tanulmányozhatja az egyszeri olvasó ennyire alaposan egy író kézírását, illetve annak változását, alakulását az évek során.

A könyv dokumentum- és képanyaga azonban nemcsak Jókai Anna életébe, legbelsőbb gondolataiba, félelmeibe, érzéseibe engedi betolakodni az olvasót, hanem társadalom- és irodalom-, sőt még divattörténeti áttekintésre is alkalmas. Az írónő személyes iratai: például keresztlevele vagy munka­könyve, de különféle naptárakba és füzetekbe írt naplórészletei kiválóan működnek korlenyomatként is. Nem beszélve a magyar kultúrának azon fontos alakjairól, akik fel-felbukkannak, hol fényképeken, hol írásban, Örkény Istvántól Sütő Andráson át Szabó Magdáig.

A kötet egyik legnagyobb erénye a szerkesztői előszóban is bennefoglalt célkitűzés, hogy a „mai és holnapi” olvasókkal megismertesse Jókai Anna „felejthetetlen emberi alakját, mindig jóra törekvő céltuatosságát, intellektusának mélységét”. Ezt mara­déktalanul telje­síti az album: őszintén, hétköznapi emberként, mégis példaképként állítja az olvasó elé az írónőt.