Nyolcszáz év Isten és a haza szolgálatában

Rohanó korunkban hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy azon kevés nemzet közé tartozunk, amely keresztes hadjáratot tudott indítani a Szentföldre. Mégpedig olyan hadjáratot, amelyben az akkori király, II. András alattvalói adták a sereg zömét, vagy tizenötezer felfegyverzett és a mai Splitből Akkon kikötőjébe hajóztatott katonát. II. András királyunk alattvalója, egy virágzó ország lakója volt az 1200 körül született Boldog Özséb is, aki ezekben a keresztes időkben végezhette tanulmányait az esztergomi káptalani iskolában.

Azután az egyházi szolgálatot választotta, és kanonokká lett a fényes királyi udvar mellett. De lelke másra – csendre, magányra – vágyott, így egyre több időt töltött a Pilis barlangjai­ban meghúzódó remeték között. Így kezdődött a pálosok mai napig tartó páratlan története, a rendnek jelenleg 483 szerzetes tagja van hetvennégy rendházban, négy földrészen, tizenhat országban, köztük Kamerunban vagy éppen a Dél-afrikai Köztársaságban.

Igaz, a központ már nem a török által 1541-ben kifosztott és lerombolt budaszentlőrinci nagy monostor. Budaszentlőrinc egykori gazdagságának rég nyoma veszett, de áll még Czestochowa, a Fényes Hegy, a Jasna Góra, a megerődített kolostor, ahol az arcán huszita kard nyomát viselő Fekete Madonna kegyképét is őrzik. Itt állították meg 1655-ben a lengyelek csodá­latos módon a svéd előretörést (lásd Henrik Sienkiewicz egyik legjobb regényét, az Özönvizet), és ahol ma száz pálos szerzetes szolgál, más feladatok mellett őrizve a rend kincstárát és levéltárát.

Mindezt a Magyar Nemzeti Múzeumban, a rend történetének magyar vonatkozásaira koncentráló kiállításból is megtudhatjuk, ahogyan azt is, hogy közös hősünk, Báthory István más ajándékok mellett díszes kardját is a czestochowai kolostornak adományozta. Ezt most más kincsek mellett láthatjuk a rendhagyó módon, egy nagy terep­asztallal induló tárlaton. Az instal­láción egy Nohab mozdony által húzott zarándokvonat (ilyenek indulnak évente a fővárosból Czestochowába) járja körbe azt az öt, a történelmi Magyarország területén lévő kolostort (Márianosztra, Pécs, budai Sziklatemplom, Pálos­szentkút és Hargitafürdő), ahol jelenleg tizennyolc szerzetes él.

A történet Kesztölc felett, Klastrompusztán indult: itt épült először közös hajlék és templom a remeték­nek. Pécs környékén, a Mecsekben is voltak akkoriban hasonló, kivonuló lelkek, ők az egyiptomi Remete Szent Pál tanítását követték. Aztán eme két csoport Boldog Özséb révén egyesült, és a pálosok címerének központi motívuma ma is egy pálmafa, amelyen a Szent Pált élelmező, csőrében kenyeret tartó holló látható.

Az 1382-ben Márianosztráról Czestochowába tartó barátokat a közös király, Nagy Lajos indította útnak, és 1500 körül már vagy száz pálos kolostor volt szerte a nagy országban. Soknak közülük csak a neve maradt fenn, leginkább a török pusztítás miatt, mert az oszmánok módszeresen pusztították az épületek mellett a fehér ruhás barátokat is. A kiállítás egyik megrázó darabja egy 17. századi olajfestmény, amely huszonöt pálos szerzetes 1526-os vértanúságát ábrázolja.

A pusztítás szinte teljes volt – a török kiűzése után alig tizen-egynéhány helyen indult újra az élet. Így aztán igazából a föld alatt kell keresnünk a magyar pálos lét emlékeit: a diósgyőri, nagyvázsonyi vagy éppen a Kóspallag közelében, Tornyaalján található kolostorok feltárásain. Az épületeket természetesen kiürítették vagy kirabolták, lerombolták, viszont legalább a kolostori kutak sok mindent megőriztek az egykori időkből. A börzsönyi Tornyaalja kolostorának kútjából egy komplett köszörűpad is előkerült, két négyágú vasmacska társaságában, amelyekkel talán éppen ezt a köszörűpadot próbálták kiemelni, csak
a kötél nem bírta a súlyát.

A tárlat kiemelkedő darabja a czestochowai Fekete Madonna hiteles másolata mellett az 1492 és 1494 között a nagyvázsonyi kolostorban készült Festetics-kódex, amelynek kidolgozottsága jól mutatja, milyen magas szintre jutottak itt a másolók. A terepasztal után egy barlangbejárón át folytatódik a kiállítás, amely nyolc nagyobb egységben, bőségesen adatolva, érté­kek, kincsek sorát felvonultatva ad átfogó képet a pálosok gazdag múltjáról, iparkodó jelenéről és talán biztató jövőjéről is.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

„Tizenegy évvel ezelőtt, amikor a kormány megkezdte munkáját, elhatározta, a legfontosabb cél, hogy értéket teremtsen, mint a pálosok hétszázötven éve Magyarországon” – mondta Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára tegnap Márianosztrán.

Soltész Miklós a Boldog Özséb-program keretében megújult pálos kegytemplom és plébániakert átadásán arról beszélt, hogy ma értéktelenné akarják tenni azt a több ezer éves ószövetségi és újszövetségi tanítást, amely mindenki szívébe bele van vésve, a nem hívő emberekébe is. „A teremtett világ, a tízparancsolat törvényei ott vannak minden ember szívében, lelkében, még akkor is, ha bűnösen éljük meg a világot” – fogalmazott.

„Fontos ezekért az értékekért ma kiállni, mert akkor az értéktelen dolgok egy vagy két évtized múlva el fognak tűnni, de ezért mindenkinek a maga helyén el kell végeznie saját feladatát” – fűzte hozzá az államtitkár. A pálos rend márianosztrai kolostorát Nagy Lajos király alapította, innen kelt útra tizenhat magyar szerzetes 1382-ben, hogy a számukra alapított częstochowai kolostorba, a rend mai központjába költözzön.
(VA)