Kultúra
Pilinszky, Pasolini és Róma
Az örök városban a költő kétezer év legnagyobb művészeitől láthatta, hogyan hisznek Istenben – Sorsfordító napokat élt át
Pilinszky János először 1947. december 20-án érkezett Rómába ösztöndíjjal. Szegénységet, rongyos utcagyerekeket látott, fázott, mert az olaszok télen sem nagyon fűtenek. De az ötvenes–hatvanas évek sivár közép-európai világából visszagondolva felértékelődtek számára az itt töltött napok.
Lanczkor Gábor a római Pilinszky-túra harmadik napján készült beszélgetés elején azt emelte ki, hogy a Bar Amore-ban kávézva és a Largo Argentina teret meglátogatva élőbb lett benne Pilinszky, mint előtte volt. Nagy hatással volt rá, hogy ott állhatott, ahol olyan versek születtek, mint az Aranykori töredék vagy a Piéta.
Bánki Éva arról beszélt, hogy ő, aki többször járt Rómában és Itália más részein is, felfigyelt arra, Pilinszky mennyire mást vett észre ugyanazt a várost járva. Kiemelte azt is, hogy a túrázók most egy gazdag várost látnak, és csak a varratok mentén látszik az a szegénység, amit Pilinszky láthatott. Pál Dániel Levente szerint ha a felszínt, például az új autókat lehámozzuk Rómáról, hamar meglátjuk a várost olyannak, amilyen mindig is volt, és máris elkezdhetjük úgy nézni, ahogy Pilinszky láthatta.
Vecsei H. Miklós, aki Pilinszkyt alakítja majd az ünnepi év során készülő filmben, azt emelte ki, hogy az első római ösztöndíj idején még nem sokkal vagyunk a háború után, még sok információt nem tudnak a kortársak és a költő a háborúról, illetve a holokausztról. Még Pilinszky is a háborús-katonás versei előtt van, még csak huszonhat éves. Még keresi, költőként hogyan szólaljon meg a számára fontos témákról.
A Pietà, Michelangelo reneszánsz szobra és Pilinszky megrázó verse, amelyben a feltámadás titkáról beszél, nem maradhatott ki a római fejezetből. „Mindenki Jézust nézi – mondta Vecsei H. Miklós – csak Pilinszky nézi Máriát és azt, hogy mi zajlik közöttük.” Mint megjegyzi, a római tartózkodás alatt a költő édesanyjával és Sárközi Mártával is levelezik. Édesanyja nagyon hiányzik neki, haza is tér az ösztöndíj lejárta előtt, mégis sorsfordító napokat él meg itt.
Ahogy Vecsei H. Miklós fogalmazott: Pilinszky a műemlékeket, kiállításokat járva kétezer év legnagyobb művészeitől láthatta, hogyan hisznek Istenben, ezek az élmények pedig segítették abban, hogy ő maga is megfogalmazza verseiben és más írásaiban a maga hitét. Bánki Éva szerint kemény, fekete-fehér, radikális ellenbeszédekben bővelkedő költészet ez.
Vecsei H. Miklós Csoóri Sándor szavait idézte azzal kapcsolatban, hogy amikor Pilinszky kemény, eltökélt költészetével fellépett, nem voltak olyan társaságok a pesti életben, amelyek gondolatok köré szerveződtek volna. Az udvarlás köré szerveződtek, de bizonytalanok voltak a nőkkel kapcsolatban, Csoóri pedig felismerte, hogy valójában a világgal kapcsolatban voltak bizonytalanok.
Csoórira nagyon hatással volt Pilinszky költészete, ahogy másokra is. Bánki Éva úgy emlékezett, főként a nyolcvanas években lettek nagyon ismertek ezek a versek, amelyek lelkisége sokakat megragadott, de a kilencvenes években már nem folytatódott ez a fajta széles körű lelkesedés. Pál Dániel Levente annak kapcsán, hogy mit jelentett József Attila költészete Pilinszky nemzedékének, arról beszélt, egy nagy hatású költészet közegében milyen nehéz saját alkotást létrehozni, és szerkesztők mennyire érzékenyek ezekre a hatásokra a hozzájuk kerülő, közlésre szánt alkotásokat olvasva.
Vecsei H. Miklós azt a fontos gondolatot is megfogalmazta, hogy ma egy fiatal, akit keresztény, hívő szülők neveltek, mennyire nem találja sem korunk Pilinszkyjét, vagyis a hitét korszerűen megfogalmazó költészetet, sem hasonló, korszerű vallásfilozófiát, amely köré ilyen szerveződhetne. Mint mondta, a szülei nemzedékének még voltak kérdései, és a kérdések nyomába eredtek, olvastak, mesterekhez fordultak, vitatkoztak. Ma az internet rengeteg válasszal árasztja el az embereket, de szerinte most újra kérdésekre lenne szükség, hogy majd legyenek új válaszok.
Lanczkor Gábor, aki többször járt ösztöndíjjal Rómában, Juhász Anna kérdésére megjegyezte, ha az olasz művészek közt egy Pilinszkyhez hasonló kortárs alkotó nevét kellene kimondania, bármilyen meglepő, ő Pasolinit mondaná, aki a keresztény hitében éppoly következetes és eltökélt volt, mint a magyar költő.