„Szeretek dolgozni, bírom még a munkát!”

– Pénteken vehette át a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíját. Hogyan fogadta a hírt?

– Amikor megtudtam, hogy életműdíjat kapok, az jutott eszembe, a színészi pályám húszéves koromban a filmezéssel indult. Abban a pillanatban, amikor megkaptam egy szerepet, a karakter bőrébe bújtam, és megszűntem Tordai Teri lenni. A természetesség a filmezésben alapvető dolog, talán ezt az őszinteséget érezhették rajtam a rendezők is.

Csodálatos alkotókkal kezdtem a pályámat: Keleti Mártonnal, Makk Károllyal, Rényi Tamással, Szabó Istvánnal dolgoztam együtt Az is jólesik, hogy az Oscar-díjas rendező, Deák Kristóf egy évvel ezelőtt kiválasztott egy szerepre az első nagyjátékfilmjébe, Az unokába. Boldog vagyok, hogy a fiatalok is látják azt, hogy szeret a kamera, és én is szeretem a kamerát. Ilyen idős korban az ember ráadásul duplán örül az odafigyelésnek!

– A pályakezdő Tordai Teri is ilyen nagy életkedvvel vette az akadályokat?

– Mihályfi Imre rendezővel, akivel az Utak című produkciót forgattuk, ma is tartom a kapcsolatot. Kíváncsi voltam, hogy milyennek látott húszéves koromban, és azt mondta, ez a fajta optimizmus akkor még nem volt rám jellemző.

– Mégis honnan fakad ez a sok mosoly?

– Sokat számít, hogy azt a foglalkozást csinálhatom, ami boldoggá tesz. Ezért vagyok jókedvű! Szeretek dolgozni, bírom még a munkát, és azt hiszem, ebben a díjban az is megjelenik, hogy olyan filmeket csináltam, amelyeket az unokáim is boldogan fognak megnézni. Mert A Pendragon-legenda, a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, a Ketten haltak meg és a Mephisto mind olyan alkotások, amelyeket a közönség is nagyon szeretett, és amelyek – ha szabad így fogalmazni – örök érvényűek.

Amikor nehézségekbe ütköztem akár a pályán, akár a magánéletben, mindig megtaláltam azokat az embereket, akiket példaképnek választhattam. A másik dolog, hogy az életemben két hibátlan döntést hoztam. Az egyik, hogy harmincnégy évesen megszültem Lilit, a másik, hogy harmincéves koromban befejeztem a külföldi forgatásokat, és visszajöttem Magyarországra, ahol hazai közönségnek játszhattam, illetve játszhatok most is.

– Sok művész álmodozik nemzetközi karrierről. Önnek megvolt a lehetősége, mégis inkább itthon akart dolgozni. Miért?

– Ma már a fiatal színészek sok nemzetközi produkcióban vesznek részt úgy, hogy otthonról repülnek ki. Ez jó dolog, ajánlom is mindenkinek, hogy próbálja ki, ha van rá lehetősége! Nálam bonyolultabb volt a helyzet a vasfüggöny miatt. Mindig volt bennem félelem, hogy hátha elfelejtenek itthon, amíg külföldön forgatok.

A gyökereim Magyarországon vannak, és a szerepeimet is az itthon megtapasztalt élményekből építem fel. Vicces, hogy ma is megnézik világszerte a filmjeimet, Kínából és Argentínából is kaptam autogramkérő levelet. Azt hiszik, hogy még mindig az a harmincéves „Teri Tordai” vagyok, akit a régi fényképen látnak. Persze ez is jólesik, de igazán nagy örömöt mindig az jelentett, ha magyar területen dolgozhattam.

– Melyik volt a legemlékezetesebb filmszerepe?

– Keleti Márton fogta meg a kezünket és indított el minket a pályán, így az Esős vasárnap lett életem egyik legmeghatározóbb filmje. De nagyon szerettem a Sok hűség semmiért című alkotást is, ahol együtt játszhattam Ajtay Andorral, Latinovits Zoltánnal, Garas Dezsővel és Darvas Ivánnal. Ilyen fiatalon ezzel a csapattal dolgozni egyszerre volt öröm és dicsőség.

– Az utánpótlást is ilyen remeknek látja?

– Szerintem nagyszerűek a fiatalok! Vannak köztük erős egyéniségek, akik sorra nyerik a fesztiválok díjait. Többek között azért is szeretek még játszani és dolgozni, mert fiatalok vesznek körül, és ha jó partner vagyok, tanulhatnak tőlem, én pedig ezzel párhuzamosan felfedezem a fiatalság új, változatos stílusát.

– Hogyan ünnepli meg az elismerést?

– Szép elgondolás volt a vezetőségtől, Káel Csabától, hogy a lányom, Horváth Lili adta át a díjat, hiszen ő is színésznő. Úgy fogom fel, hogy amikor átvettem tőle az elismerést és megöleltem, azzal átadtam neki a stafétabotot, hogy annyi örömmel, szeretettel és kitartással folytassa, ahogy én is édesanyjaként csináltam.