Kultúra
Művészélet a stroke után
Losonczi Béla alkotásai absztrakt látásmódból indulnak ki, és emberi létünk gyengeségét, törékenységét, tünékenységét egyszerre megfogalmazó lenyomatként jelennek meg
Mondhatnánk azt is, hogy az elszántság diadala az, hogy egy hirtelen jött betegség miatt mozgásában és kommunikációjában súlyosan akadályozott művész mégis alkot. Losonczi Bélának a Zsámbéki Romtemplomban nyílt a minap villámkiállítása, amely során az ódon falakra vetítették a műveiről készült diákat.
Mint ahogyan azt a Magyar Hírlap 2019. március 23-i számában már olvashatták, Losonczi Béla 2009-ben, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, diploma előtt kapott sztrókot, és bénult meg az ügyesebbik, jobb keze, miközben beszédkészségét is nagyrészt elveszítette. Ilyen feltételekkel vágott neki az életnek, a művészpályának, és két esztendő alatt bal kézzel is megtanult rajzolni és festeni. A nemrég bemutatott zsámbéki pop up kiállításának apropóján a tárlat kurátorát, barátját és művésztársát Balázs Imre Barnát kérdeztük a festőről és a kiállítás képeiről.
A kurátor szerint Losonczi Béla festőművész egészségi állapota apránként javul. Folyamatosan alkot, így szinten tartja magát szellemileg is. A kiállításon sok új mű kapott helyet, és a romtemplom adottságai jó lehetőséget kínáltak régebben készült munkáinak bemutatására is.
Balázs Imre Barna szerint maga a középkori romtemplom, és az alatta, mellette található temető, kiváló helyszín egy párhuzamos lét bemutatására, nem véletlenül viseli a kiállítás éppen ezt a címet.
A kurátor szerint emberi mivoltunk gyengeségét, törékenységét, tünékenységét egyszerre megfogalmazó lenyomatok az alkotásai, amelyek egy olyan térbe és időbe szakítanak ki bennünket, befogadókat, ahol egyszerre vannak jelen a semmi, a sehol, és mindenhol érzései. Azt is hangsúlyozta, hogy absztrakt látásmódból indul ki a művész festészete, aki régi talált tárgyakra, bútordarabokra, más által selejtnek minősített faanyagra, fémre valamint papírra, kartonra, vászonra fest absztrakt rendszereket.
Ez az alap egészült ki olyan egyéni, általa kitalált, mégis egyetemes, mindenki számára ismerős szimbólumokkal, jelekkel, amelyek meghatározzák festészetét. Balázs Imre Barna biztos abban is, hogy művészbarátja betegsége által olyan dolgokat tapasztalt meg, amelyek megváltoztatták a világról való gondolkodását. Nem vesztette el azt a fajta mindent elsöprő szabadság utáni vágyát, amit ismert a környezete a betegsége előtti időből, s ezt most a festészetében is tetten érhetjük. Vívódásai a fizikai korlátokkal, a felépülésért folytatott küzdelem, a miértek terelték ebbe az irányba, amit ma a képein láthatunk.
Arra a felvetésre, hogy a műveken visszatérő jelek, motívumok fedezhetőek fel, a kurátor elmondta, hogy a művész saját mítoszt teremt egy különös, időtlen térben. E mítosznak ugyan nem ismerjük a szereplőit, de meg lehet figyelni a visszatérő jelfigurákat, azok attribútumait, gyakoriságukat, gesztusaikat. Szerinte Losonczi Bélát mindig is érdekelték a csillagok és az univerzum, s kereste a kapcsolatot a földi és égi között. Arra a kérdésre, hogy Zsámbék után hol láthatjuk majd újra a művész alkotásait, a barát és kurátor elmondta, hogy a tervek szerint július 12-én szülővárosában, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában nyílik meg a legközelebbi kiállítása.
