Jóny Tivadar adományával megmentette iskoláját

Jóny Tivadar sírja a késmárki temető újabb részében található. A tiszteletére állított obeliszket a rajta lévő felirat szerint Kohn M. műhelyében, Kassán faragták, és a Késmárki Evangélikus Líceum készíttette egykori diákjának, majd jótevőjének. A dúsgazdag miskolci ügyvéd ugyanis teljes, kétszáznyolcvanezer forintot érő vagyonát egykori középiskolájának adományozta.

A gesztust az 1865-ben született, az evangélikus egyház miskolci levéltárában őrzött végrendelete tartalmazza, amit aztán a halála után érvényesítettek is. Ebben foglaltatik az adományozás egyik fontos célja is, miszerint „a magyarság véghatárán, Késmárkon a pánszlávizmus agitációinak hatalmas gátat kell emelni”. Mert tényleg közel volt a „gránic”, a határ, és az orosz kémek, cári ügynökök járták ezt a vidéket is a szlávok egységéről és a Monarchiától való elszakadásáról beszélve, agitálva.

Így menekülhetett meg aztán a történelme során a sokadik csődközeli helyzetből Luther követőinek jó hírű oktatási intézménye, mert ahogyan a Líceum 1888-1889. tanévi értesítőjében (1889. Késmárk, Sauter Pál könyvnyomdája) fogalmaznak, az országos középtanodai törvénykezés változásainak és az evangélikus egyház 1884-es tantervezetének önerőből nem tudtak volna megfelelni. Mondhatni az iskola létét mentette meg ez a maga korában is páratlan adomány, amelybe belefoglaltatott többek között Jóny Tivadar húszezer kötetes könyvtárának háromnegyede is.

A líceumról szóló, korábbi cikkünkben (Podmaniczky iskolája, Magyar Hírlap, 2021. május 13-i száma) is említett jeles nyelvész, tanár, Hunfalvy Pál visszaemlékezéseiben a jeles joghallgatók között emlegeti Jónyt. Aki a líceumot elvégezvén, az ifjúkori utazgatások után Miskolcra kerülve kamatoztatta is az ott megszerzett jogi tudását, ezek az ismeretek pedig már abban a korban is meglehetősen jól jövedelmezőek voltak. Így szerepelhet Fényes Elek országleírásában a Késmárktól két óra járásnyira lévő Felsőzúgón, a Szepesi Magura lábánál lévő fürdővárosban Jóny Tivadar szép villája és pálinkaháza.

A sír és az obeliszk történetének van egy nem hétköznapi részlete is. Mégpedig az, hogy az árnyékvilágból meglehetősen fiatalon, hatvanhat évesen távozó ügyvédet először Miskolcon helyezték végső nyugalomra. Csakhogy a holttestét hat esztendő múlva exhumálták, majd Késmárkon temették el újra. Ez az eljárás már csak azért is furcsa, mert Jóny Tivadar Iglón született, és életének nagyobbik részét valószínűleg Miskolcon élte le.

Az biztos, hogy előzetes egyeztetések után, 1889. március 25-én délután a miskolci lelkészi hivatalban megjelent Késmárk városának négyfős küldöttsége, élén a város lelkészével, Linberger Istvánnal, akit Zelenka Pál miskolci főesperes fogadott. Ezután a város presbitériumának kíséretében, harangzúgás közepette kimentek a temetőbe, ahol már kiemelték Jóny Tivadar érckoporsóját.

Itt a tanúk elvégezték az agnoszkálást, majd a halottaskocsi a vasútállomásra vitte a koporsót. A vonat Poprádon keresztül másnap este érkezett Késmárkra, az ügyvéd maradványait pedig rögtön az evangélikus templom oltára elé vitték. Itt maradt másnap délutánig, majd elkezdődött a líceum jótevőjének második gyászszertartása. A koporsónál felsorakoztak a város előkelőségei a polgármestertől a helyi sóhivatal vezetőjéig, de ott volt az itt állomásozó 67. gyalogezred tisztikara és a tanárok mellett az iskola összes tanulója is.

Az akkor háromnyelvű városban a gyászbeszéd természetesen magyarul hangzott el, majd pedig hat tanár vette vállára a koporsót, és vitte a halottas kocsira, amely előtt rendben felsorakozott a líceum diákserege. Az előkészített sírboltnál az iskola énekkara után a líceum igazgatója, Scholtz Frigyes magyar, német és történelem szakos tanár (akit szintén a késmárki temetőben helyeztek végső nyugalomra) és Zavrínyi Sándor, a vallástan és a német nyelv tanára mondta el az alkalomra írt versezetét. Végül Harsányi István végzős tanuló búcsúztatta iskolája jótevőjét. Maga az obeliszk 1889. december 17-én lett felállítva, és ahogy a fotókon is látszik, tövében még most is találkozhatunk a megemlékezés virágaival.