Kultúra

Éberhárd vára és az Apponyiak

Barangolások a magyar Felvidéken. A magyar politikus első nyughelye a Mátyás-templom kriptája volt, ahová a kastélypark és a családi kripta szeretett földjéből is került egy kevés

A Pozsonyhoz közeli, máig is inkább magyarok lakta Éberhárdra azért is el kell menni, mert ott nyugszik gróf Apponyi Albert, a világfi majd nemzetközileg ismert és elismert politikus. A család kastélya ugyan nincs a legjobb állapotban, és azt is tudjuk, hogy a béketárgyalásokra indulva új öltözetet kellett varratnia Apponyi grófnak, mert a cseh megszállók arra sem voltak hajlandók, hogy a kastélyból kiadják a magasra nőtt férfiú ruhatárát.

Éberhárd vára és az Apponyiak
A tatárjárás után épült várat a 19. században neoklasszicista stílusban építtette át Apponyi Albert édesapja
Fotó: A szerző felvételei

Éberhárdot ne is keressük a szlovák térképeken, 1946 februárjától Malinovónak hívják, mégpedig arról a Malinovszkij marsallról (1898– 1967) elnevezve, aki a 2. Ukrán front élén elfoglalta Budapestet, Magyarországot és a Pozsony környéki területeket is. Malinovo mindmáig Malinovo, és ez is jelent valamit, de mi most inkább utazzunk vissza a még távolabbi múltba, mikor a szlovákok inkább északon, a hegyekben éltek, és terelgették szép nyájaikat.

Az oklevelekben 1209-ben először említett, ma alig kétezer (1200 szlovák és 650 magyar) lakosú település arról volt nevezetes az idők folyamán, hogy a Csallóközben egyedül itt állt vár, még a tatárjárás után a Bazini és Szentgyörgyi család emelte téglából, nyilván IV. Béla királyunk tudtával és támogatásával.

A német kifejezés jelentése szerint kemény, szilárd várat építtetett volna át Pázmány Péter pártfogoltja, Szelepcsényi György (1595–1685), a Bécshez húzó nyitrai püspök, a rézmetszésben is jeleskedő hercegprímás, aki állítólag protestáns lelkészeket is fogvatartott a szép lassan reneszánsz kastéllyá alakuló várban. De a mégoly hosszúra nyúló élet is véget ér egyszer, így aztán az átépítési munkát már a 19. század elején itt birtokba kerülő Apponyiak fejezték be.

Az Apponyiak, akik e névvel 1404-ben, Appony várából indultak el hódító útjukra, és 1526 után a Habsburgok mellé szegődve 1606-ban már bárók, Apponyi György pedig 1737-ben a meghatározóvá váló Tolna megyei birtokokkal a grófi címet is megszerezte. Hőgyészen 1772-ben vásároltak kastélyt, Lengyelben 1824 és 1829 között már másik kastélyt építettek, 1915-ben pedig a Medina környékén szerzett ezerkétszáz holdjukra építettek központot. A tolnai Apponyiak közül az utolsó, György 1924 és 1928 között Pálfán építkezett. A birtoktesthez tartozott akkoriban Rácegrespuszta is. (Itt György gróf emelte azt az iskolát, ahol a kis Illyés Gyula és Lázár Ervin is a betűvetést tanulta.)

Az Apponyiaknak a Felvidéken, Nagyapponyban (ma Oponice) is volt birtokközpontjuk, ahová aztán a 16. században két reneszánsz kastélyt emeltek. Közülük a kisebbikben, amelyet a 19. században neogótikus stílusúra építettek át, most családi múzeum van, a nagyobbikban pedig luxusszálló.

De mi most az éberhárdi Apponyiakhoz utazunk, jelesül gróf nagyapponyi Apponyi Alberthez, aki ugyan Bécsben született, de gyermekkorát itt, ebben a minden cifraság nélküli, belső udvaros, zárt négyszöget mutató kastélyban töltötte, amely 1810 körül került a család birtokába, és Albert gróf apja, Apponyi György (1808–1899) építtetett át neoklasszicista stílusúra. Itt nőtt fel a mi Apponyi Albertünk, és itt látogatta meg őt 1910. április 17-én Theodor Roosevelt (1859–1919) az Egyesült Államok 1909-ben, két ciklus után leköszönt elnöke. (Erről majd az Utazások a magyar Felvidéken cikksorozat következő részében olvashatnak.)

Az Apponyi-család temetkezési helyét is Éberhárdon találjuk, a temetőkápolnát még Szelepcsényi építette, mert egy áldozópap nem lehet meg kastélyában sem templom nélkül. Ezt a kápolnát alakították át az Apponyiak 1869 és 1872 között, neogót stílusúra.

Az 1933 februárjának elején Genfben elhunyt politikus, Trianon szomorú hősének első nyughelye viszont a Mátyás templom kriptájában volt, ahová a kastély parkjának és a családi kriptának a földjéből is került egy kevés. Az özvegye halála után, 1943-ban Apponyi Albertet áttemették az éberhárdi templomba, a családi sírhelyre.

Ne felejtsük el, 1938-ban az első bécsi döntés után Éberhárd magyar fennhatóság alá került. Így a négyszögletes, sarkain bástyákkal ellátott várból lett kastély is visszakerült az Apponyiak kezére, annak ellenére, hogy a Budapesten élő gróf 1923-ban ötholdas angolparkjával, annak kétszáz fafajtájával együtt kénytelen volt eladni Csehszlovákiának.

Az állam tulajdonába kerülő kastélyban később iskolák működtek, majd a második világháború alatt immár a magyar hadirokkantak mezőgazdasági tanfolyamait szervezték meg itt. 1945-ben orosz laktanyaként működött, majd újra iskolát létesítettek az ódon falak között. Napjainkra ugyan a zsindelyek egy részét lecserélték, de ottjártunkkor a szebb napokat is látott épület elhagyatottnak látszott, olyannak, mint amit egyszer visszafoglal majd a természet.

Kapcsolódó írásaink

Csoda, hogy Illés templomocskája nem lett az enyészeté

ĀBarangolások a magyar Felvidéken. A királyi bányavárosok fejlődése, békéje olyannyira fontos volt, hogy a Selmec alatti aranytelért és a környező bányákat várakkal, erődítésekkel igyekezett védeni a mindenkori magyar uralkodó