Megnyílt a Pesti Vigadóban Baráth Ferenc életműtárlata

A június 20-ig látható, összegző jellegű kiállítás két teremben (a földszinti és alagsori galériában) mutatja be a hetvenötödik születésnapját ünneplő tervezőművész plakátjait és térgrafikáikat, illetve legfrissebb alkotásait, amelyeket a lapunknak adott interjúban vizuális szonetteknek, haikunak nevezett. 

Baráth Ferenc iskolateremtő művész, akit Kassák Lajos személyesen bátorított. Magyarkanizsáról indult, az Új Symposion folyóirat közösségében bontogatta szárnyait, majd az Újvidéki Magyar Színház tervezőgrafiku­saként teljesedett ki. A meghatározó kisebbségi létből majdnem ötvenévesen költözött át Magyarországra. A Magyar Plakát Társaság egyik alapítója, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

A Vigadó Galéria-beli kiállítás felvonultatja legjelentősebb alkotásait, így helyet kapnak a
leegyszerűsített konstruktivista formavilágú, mértani testeket bemutató konstruktív geometrikus világú munkái éppúgy, mint a színházi plakátok, az Újvidéki Magyar Színház tervezőgrafikusaként eltöltött közel húsz esztendő plakátjai.

A művész vallja, színházi plakát ugyanis azon túl, hogy dokumentál, érezhetővé teszi a mélyebb prózai gondolatokat, szellemi értéküket közelebb hozza a képzőművészethez. Színházi plakátjaival iskolát teremtett, ahogy Zalán Tibor író nevezte, a díszplakátét, amely a díszelőadás és díszbemutató analógiájára született. Baráth Ferenc a Magyar Hírlapnak úgy fogalmazott, „a plakátművészet nyelve a blikkfang és a szabad forma”.