Kultúra
Preraffaelita remekművek a Magyar Nemzeti Galériában
"Az újrakezdés elején állunk. A koronavírus-járvány lassú lecsengésével, még mindig a szükséges óvatosság mellett, de lassan kinyílhat az ország. A kultúra újraindításának egyik fontos kezdőlépésénél vagyunk ma. Nehéz idők után kulturális közegben találkozni önmagában is ünnepi pillanat" – hangsúlyozta Gulyás Gergely kancelláriaminiszter tegnap a Magyar Nemzeti Galériában, a Vágyott szépség – Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből című időszaki kiállítás megnyitóján.
Úgy fogalmazott, a tárlat címe jól adja vissza a helyzetet, amelyben megnyitják, hiszen Európában a legtöbb kiállítóhely még zárva van, éppen ezért európai szinten is "kiemelkedő és egyedülálló" teljesítménynek számít, ha egy múzeum ilyen nagykiállításra hívja látogatóit. Hozzátette, jó érzés a hosszú bezártság és az online tér virtualitása után végre a kézzelfogható valóságot látni.
Új európai reneszánsz
Gulyás Gergely arra is felhívta a figyelmet, Európa kultúrhistóriája reneszánszok sorozata, amely gondolat egy-két évszázadonként képes volt megújítani a kontinens lelki erőtereit. Emlékeztetett arra, a preraffaelita mozgalom is a 19. század közepén egyfajta reneszánsz volt: képviselői a szépséget és az igazat keresték egy egyre inkább felgyorsuló, és ezzel egyre közhelyesebbé váló világban, amely jogosan büszke volt technikai és civilizációs haladására, közben azonban sokat vesztett emberségéből.
"A preraffaeliták vissza akartak találni azokhoz az időkhöz és művészekhez, mikor még minden megvolt, ebből akartak valami újat, igazat, emberit, legfőképpen megragadót és szépet alkotni. A múltat kutatva találtak jövőt a maguk számára" – emelte ki. "Ez a korszak nem volt hosszú korszak, de annál nagyobb hatású. Világlátásuk, gondolataik most is méltóak a figyelemre és a tiszteletre, különösen akkor, amikor egy új európai reneszánsz útjait keressük. Sohasem fért rá annyira Európára a visszatérés azokhoz a kulturális értékekhez, amelyek naggyá, humánussá, demokratikussá, együttműködővé, sikeressé és közössé tették az európai nemzeteket. Ez a kiállítás közelebb visz a közös kultúránk mélyebb megértéséhez" – hangsúlyozta Gulyás Gergely.
Mint hozzáfűzte, ez a tárlat sem lenne teljes annak bemutatása nélkül, mire jutottak a magyar alkotók ezzel a gondolatáramlattal, mivé alakult hazai környezetben, mit tettek hozzá az egyetemeshez, ezért kísérőtárlat dolgozza fel a preraffaelita mozgalom magyarországi hatását.
Londonból Budapestre
Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója felidézte, mennyi ideje készültek erre a pillanatra. Azt is elmondta, amikor elnevezték a tárlatot, amely eredetileg tavaly tavasszal nyitott volna meg, még nem sejtették, mennyi többletértelmet nyer majd a Vágyott szépség cím a pandémia lecsengésével. "A kiállítás, amely most megnyílik, messze túlmutat önmagán, a térségben az első nemzetközi nagykiállítás az elmúlt másfél évben" – emelte ki a miniszteri biztos.
Baán köszönetet mondott a Tate Britain-nek is, akik szintén elkötelezettek voltak a tárlat megnyitásában, és bár személyesen nem lehettek jelen a brit kollégák, online figyelemmel kísérték és segítették a művek installációját. "Ez a fenséges anyag valóban európai rangú, szenzációs tárlat" – hangsúlyozta Baán László.
Vissza a középkorba
A hazánkban talán kevésbé ismert irányzatot a londoni Királyi Művészeti Akadémia begyöpösödöttsége ellen lázadó három fiatal művész: Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és William Holman Hunt alapította meg 1848-ban. Preraffaelita Testvériségnek (Pre-Raphaelite Brotherhood) hívták magukat, névválasztásukkal is utalva arra, hogy a kora reneszánsz eszméihez, a Raffaello előtti művészethez kívánnak visszanyúlni.
A csoportot konkrétan heten alkották – az alapítókon kívül William Rossetti, James Collinson, Frederic George Stephens és Thomas Woolner –, de a mozgalom képviselőjeként tartjuk még számon kortársaikat: Ford Madox Brownt (Ford Madox Ford angol író nagyapját), illetve Arthur Hughes-t is. A testvériség 1853-as feloszlását követően a Rossetti körül kialakuló angol esztétizmus követőjeként Edward Burne-Jones és John William Waterhouse is kései preraffaelitának tekinthető, nem beszélve William Morris-ról, akinek munkássága nyomán jött létre a képző- és iparművészet számos ágát felölelő Arts and Crafts elnevezésű összművészeti mozgalom (a szecesszió egyfajta angol megfelelője).
A különleges és csodálatos, kezdetben botrányosnak tartott preraffaelita művekből most mintegy kilencvenet vonultat fel a Galériában a Carol Jacobi angol és Plesznivy Edit magyar kurátor által rendezett tárlat. A kilenc hívószó köré tematikailag csoportosított alkotásokat végignézve pedig valóban képet kaphatunk az irányzatról. A bővített képcédulák, a remek dizájn és a festmények, grafikák mellett elhelyezett versek, fotók, könyvek nemcsak segítenek jobban megérteni e fiatal művészek elhivatottságát, illetve elveit, hanem egyedülálló hangulatot is adnak a tárlatnak.
Noha a Tate Britain nem engedte ki a kezéből az irányzat egyik, ha nem a legemblematikusabb képét, Millais Ophéliáját (hiszen állandó kiállításának talán legfontosabb darabja), számos más ikonikus darab érkezett Budapestre, például szintén Millaistől a Szabadon bocsátó parancs, 1746, Rossetti fénykorának alkotásai: a Beata Beatrix vagy az Ábrándozás, de Waterhouse nagyméretű vásznát, a Shalott kisasszonyát is láthatjuk, amelyet a preraffaeliták által mélységesen tisztelt Alfred Tennyson, a kor koszorús költője azonos című műve ihletett.
Mindemellett olyan izgalmas, "kisebb" szépségekben is gyönyörködhetünk, mint William Morris La belle Iseult-je vagy Rossettitől a Szent György és Sabra hercegnő esküvője.
Hasonló kincseket válogattak be a mozgalom magyar művészetre gyakorolt hatását bemutató kísérőtárlatra, amely Az utópia szépsége címet viseli: főleg Gulácsy Lajos preraffaelita korszakára, illetve a gödöllői művésztelepre, azon belül is Körösfői-Kriesch Aladár munkásságára koncentrálva. Mindezt egy rendkívül izgalmas kortárs fotó-és képzőművészeti kabinetkiállítás egészíti ki Vagy-Vagy. Baranyai Andás: Önarckép Jane Morisszal címmel. A szemet és lelket gyönyörködtető képzőművészeti utazásra szánjunk elég időt, hogy a hatalmas és fenséges anyag befogadása ne sokkot, hanem örömet okozzon!
