A reneszánsz kori Firenze fejedelmei

A három évadot megért, 2016-ban a Rai 1-n bemutatott, és később is ott sugárzott szériában az olasz gyártók mellé a britek is csatlakoztak, így a végeredmény a legjobb angol kosztümös drámák hagyományát vegyíti csodálatos olasz tájakkal és épületekkel, no meg nem kevés mediterrán hangulattal.

A Frank Spotnitz és Nicholas Meyer által megálmodott történet középpontjában a híres bankár-­mecénás família felemelkedése és tündöklése áll. A Mediciek életébe az 1429-es évben csöppenünk bele, Giovanni de’ Medici halálakor.
A szigorú családfő helyét ekkor veszi át egyik fia, a művészi hajlamú Cosimo, akinek nemcsak apja halálának gyanús körülményeit kell kinyomoznia, hanem meg kell küzdenie a Signoriában ellene szövetkező Albizziakkal, megoldást kell találnia a csődközelbe került bank felvirágoztatására úgy, hogy közben túlél csatározásokat, mérgeket és pestist.

Mindeközben igazából egyetlen vágy hajtja, a Duomo kupolájának megépíttetése Brunelleschi ötlete, illetve tervei alapján. Mindebből láthatjuk, hogy a sorozat alkotói sem a történelmi hűséget, sem a dramaturgiát nem vették félvállról.

Bár akad egy-két jobb sorsra érdemes, melodramatikus jelenet, a forgatókönyv alapvetően izgalmas, kellően csavaros, de nem túlbonyolított, a dialógusok, viták és az érzelmek nem mesterkéltek – megfelelő arányban tartalmaz ármányt, szerelmet, humort és vért. Noha eleinte a karakterek kicsit egysí­kúaknak tűnnek, ahogy haladunk előre a történetben, jellemük úgy lesz egyre árnyaltabb. Utóbbi ráadásul elég észrevétlenül zajlik ahhoz, hogy ne érezzük didaktikusnak, ellenkezőleg: örömmel ismerjük fel
az adott figura változását.

Mindehhez persze elég jó színészek kellenek, és A Mediciek hatalma szereposztása ha nem is tökéletes, de kellemes meglepetéseket tartogat. Például az elhunyt apa, Giovanni szerepében Dustin Hoffmann tűnik fel időről időre flashbackekben, illetve magát a főszereplő Cosimót a Trónok harcából ismert, angol színpadokon is bizonyított Richard Madden játssza.

Kiemelendő még továbbá a feleségét, fiatalabb Madonna Medicit, Contessinát alakító Annabel Scholey, illetve a nagy öregnek számító Brian Cox, aki a város tanácsának, a Prio­rinak elnökét, a gonfaloniere-t kelti életre. Hogy az olasz szereplőgárdáról se feledkezzünk meg: Guido Caprino nagyon jól hozza Marco Bello, a küldönc és bérgyilkos, félig barát, félig szolga figuráját.

Egy szemfüles történész vagy régész minden bizonnyal felfedezne a sorozatban olyan részleteket, pillanatokat, amelyek nem illeszkednek tökéletesen a 15. századi Firenze-­ábrázolásba, de az egyszeri néző súlyos hibát nem talál benne. Ami a történelmi eseményekhez és személyekhez való ragaszkodást illeti: legutóbb a Netflix II. Erzsébet királynő életét körbejáró The Crown (A korona) című sorozata kapcsán merült fel, hogy a tényektől való elrugaszkodást jelezni kellene.

A Rai 1-nak a Netflixszel ellentétben ez nem esett nehezére, a vége főcím alatt olvasható, hogy bár a sorozat valóságon alapul, de végtére is fikciós, nem dokumentarista jellegű műsorral van dolgunk. Ugyanakkor a kitalált karakterek és konfliktusok mellett azért jócskán merít a történelemből: nemcsak hiteles művelődéstörténeti információkat kapunk, hanem Firenze korabeli működését is jobban megismerhetjük, valamint bekukucskálhatunk Rómába és Velencébe is.

Természetesen egy kosztümös drámasorozat sosem helyettesítheti a szakkönyveket, lexikonokat és eredeti forrásokat, ám remek kedvcsináló vagy összefoglaló tud lenni, ezáltal segítve a korszak, az események jobb megértését. A megeleve­nedő, akár piedesztálról leemelt történelmi személyekkel pedig jóval könnyebb azonosulni nézőnek, tanulónak egyaránt. Az átélhetőség szempontjából is kitűnő választás A Mediciek hatalma.

A hab a tortán pedig Paolo Buon­vino zenéje: fülbemászó dallamai és a jeleneteket nem csupán aláfestő, de erősítő háttérmuzsikája maradandó pillanatokat adnak a nézőnek.