Kultúra
A Mona Lisa hűlt helye
Vannak olyan műtárgyak, amelyek a legtöbb laikus szemében is felbecsülhetetlenek, és akadnak olyanok, amelyek esetében sokan nem értik, miért kelnek el olyan magas áron az aukciókon
Három éve járta be a világsajtót a hír: harminchatmillió forintnak megfelelő összeget fizetett egy francia nő a Miami Art Baselen Maurizio Cattelan olasz szobrászművész installációjáért, ami nem volt más, mint egy falra celluxozott banán. A szobrász állítólag a globális kereskedelmet akarta szimbolizálni a „Komédiás” (képünkön) című „alkotásával”, amelyből két másikat is készített.
Egyet a Galerie Perrotin vásárolt meg. A tulajdonos akkoriban „kétértelmű poénként” jellemezte a banánt, amely „egyszerre képes szórakoztatni és bírálni is”. A huszadik századi festmények közül minden idők egyik legmagasabb áron elkelt alkotása Mark Rothko Violet, Green and Red alcímet viselő képe. A nagy színterületekből álló festményt egyenetlen, homályos árnyalatok határozzák meg, és a képet mintegy hatvanmilliárd forintnak megfelelő összegért cserébe tudhatja magáénak egy orosz milliárdos, Dmitry Rybolovlev. Összehasonlítás szempontjából ez annyi, amennyit a kormány tavaly tizenkilenc kastély és tizenöt vár felújítására szánt a Nemzeti Várprogram és Nemzeti Kastélyprogram keretében.
Minden alkotásnak van „elsődleges” értéke, amely a hordozóanyag és a készítés során felhasznált matériák konkrét árát foglalja magában. Ez a banán esetében nem lehet több háromszáz forintnál, de például a pravoszláv ikonok elkészítésekor gyakran használtak valódi ezüst-, és aranylemezeket, amelyek már pénzben kifejezhető értéket kölcsönöztek a műnek. Ezen túlmenően persze a divat is meghatározó, valamint a művészettörténeti érték, utóbbi már sokkal nehezebben fejezhető ki anyagiakban. „Az árazás nagyon bonyolult és összetett folyamat.
Mi a galériában a művészeinket árazzuk be. Felmérjük például, hol tart a pályáján, hány kiállítása volt már, mennyi műalkotása van, milyen gyakran alkot, milyen technikával, milyen anyagokat használ, megjelent-e katalógusokban, voltak-e már külföldi kiállításai, eladásai. Többek között ezek alapján elhelyezzük őt a művészi színtéren, a saját kortársaihoz képest. De az is számít, hogy egy adott kép a művész mely korszakából való, és része-e valamilyen sorozatnak – magyarázta Kovács Krisztina a Várfok Galéria művészeti vezetője, a Kultpost által nemrég a Facebookon szervezett Mitől jó egy kortárs festmény? című beszélgetésen.
Az alkotásoknak emellett úgynevezett történeti értéke is van. Hogy ez mennyire igaz, azt az is bizonyítja, hogy 1911-ben a Louvre-ban az ellopott Mona Lisa hűlt helyét legalább annyian látogatták, mint magát a festményt, és a szakértők szerint a lopás ténye is hozzáadott a kép egyébként is magas történeti értékéhez.
A Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa egyik posztjában hazai példaként a Tabán című képet említi, amelyet korábban Galimberti Sándor fő művének gondoltak. A magyar expresszionizmus egyik kiemelkedő alkotója tragikusan fiatalon hunyt el, életműve kicsi, képei viszont annál becsesebb értéket képviselnek. Az 1990-es évek közepétől több kutatónak is feltűnt, hogy a kép nem illeszkedik a Galimberti-életműbe.
Végül Matits Ferenc bizonyította 1997-ben, hogy a Tabán Simon György János alkotása. „A Tabán című festményt Simon 1923-ban mutatta be a budapesti Helikon Galériában. A tárlatot Rippl-Rónai József is meglátogatta, Vaszary János pedig el volt ragadtatva a kiállítástól. A festmény sorsa innentől kezdve homályba veszett, mígnem 1974-ben a BÁV árverésén immár Galimberti műveként bukkant fel újra. A félreértelmezés alapja Galimberti „GS” és Simon „SG” monogramjának a hasonlósága volt. A remek festményt akkor a Magyar Nemzeti Galéria vásárolta meg, s hamarosan a közönség is megcsodálhatta.
Bár a festmény kvalitásai természetesen semmit nem változtak az elmúlt évtizedek alatt, a megítélése mégis változott. Ma már nincs ott az állandó kiállításunk falán. Ha nem Galimberti festette 1913 körül, hanem Simon 1923-ban, akkor ez a mű már nem is annyira érdekes. De miért is? Mert bármilyen kiváló festményről is beszélünk, Simon nem olyan „nagy név”, mint Galimberti. A Tabán művészi értéke a róla szerzett tudásunk alapján változott meg.” – írta a művészettörténész.
Amikor a témában a szakértők ismeretterjesztő előadást szerveznek, sok laikus ad hangot csalódottságának, mert abban reménykedtek, hogy a beszélgetés során egzakt válaszokat kapnak arra, mi határozza meg egy alkotás értékét. Szubjektív megítélések esetében azonban nincsenek konkrét és mindenki számára elfogadható válaszok.
Ezt talán Antonio de Covarrubias spanyol jogtudós foglalta össze legjobban a tizenhatodik században, aki szerint egy árucikk értéke nem annak igazi természetétől, hanem az emberek véleményétől függ, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy ez a vélemény téves. A címben feltett kérdésre így talán a legmegfoghatóbb válasz egészen banális: azért kerülhet több millió forintba egy falra ragasztott banán, mert van, aki hajlandó ennyit fizetni érte.
