Kultúra

Csoda, hogy Illés templomocskája nem lett az enyészeté

Barangolások a magyar Felvidéken. A királyi bányavárosok fejlődése, békéje olyannyira fontos volt, hogy a Selmec alatti aranytelért és a környező bányákat várakkal, erődítésekkel igyekezett védeni a mindenkori magyar uralkodó

Talán azért is maradhatott olyan épen Ilia, avagy Illés románkori temploma, mert csak egy úton, Selmecbányáról lehet megközelíteni a falucskát. Amelyre aztán vigyázott még a föléje magasodó, 1009 méteres Szitnya is, rajta a várral, amelynek uradalmához egy időben Ilia is tartozott.

Csoda, hogy Illés templomocskája  nem lett  az enyészeté
Az épület alapja nem változott, csak a tornyot építették hozzá a 17. században
Fotó: Görföl Jenő

Selmecbánya környékén utazgatva már találtunk egy szép, gótikus templomot, mégpedig a gyönyörű városkától északnak indulva, nem egészen öt kilométeres szerpentinezés, kanyargás után. (Lásd Magyar Hírlap, 2020. december 10., Düllen pompás gótikája) Most viszont egyenesen délnek kell elindulnunk a városból, hogy Iliára jussunk. A völgybe és a domboldalba épített falucskát egyéb iránt 1891-től a szlávos Ilia helyett inkább már Illésnek nevezték. Az írásokban viszont először még Szent Egyed néven tűnik fel 1266-ban.

Ekkor még a második honalapító, IV. Béla uralkodik a hazában, de már a trónra törő fiával, Istvánnal erősen veszekedve. Ebből a viszályból itt a magas dombok, hegyek között vajmi keveset lehetett észlelni, a királyi bányavárosok fejlődése, békéje az uralkodónak is és a trónörökösnek is fontos volt. Olyannyira, hogy aztán a Selmec alatti aranytelért és a környező bányákat várakkal, erődítésekkel is igyekezett védeni a mindenkori magyar uralkodó. Talán ezért is építettek várat a Szitnya csúcsára, de az is meglehet, hogy már korábban, a kelta időkben is volt itt valamilyen erődítés.

Balassa Menyhért úgy vélte, hogy Szitnya várát hozományként kapta a megözvegyült Thurzó Annától
Balassa Menyhért úgy vélte, hogy Szitnya várát hozományként kapta a megözvegyült Thurzó Annától
Fotó: Wikipedia / Muhi Sándor grafik

Mert innen aztán az egész vidéket be lehet látni, sőt, tiszta időben még a Börzsöny tömbje, a Csóványos és a Nagy-Hideg-hegy is tisztán kivehető. Egyesek szerint ezért is itt épülhetett fel még 1727-ban az ország első, fából emelt kilátója, amelynek természetesen már nyoma sincsen a Szitnya tetején. A várnak viszont ott vannak a romjai, annak a várnak, amelynek ismert története igazából az 1540-es években kezdődik. Buda eleste után egy esztendővel ugyanis Pest városát megpróbálta visszavenni a töröktől egy kisebb keresztény sereg. A sikertelen ostromban vitézül harcolt és el is esett Lévai Cseh Gábor báró. Jobb sorsra érdemes özvegye, Thurzó Anna pedig hozzáment a rossz hírű Balassa Menyhérthez, aki ekkoriban még az I. Ferdinánd által frissen kinevezett barsi főispán volt, nem pedig rablólovag. Szitnya várát pedig Lévával és Csábrággal együtt Thurzó Anna – Balassa véleménye szerint – hozományul vitte ebbe a házasságba.

Így hát eme javakat nem is vehette birtokba a Pest falai alatt vitézkedő Lévai Cseh Gábor János nevű fia, az örökös. Ferdinánd pedig 1549 nyarán ezért volt kénytelen az országos főkapitányt, Niklas Salm grófot a három vár és Balassa ellen küldeni. Szitnya várát Makri Lukács várnagy védte Balassa megbízásából, az ostromló sereg pedig háromszáz félelmetes spanyol zsoldosból állt, Bernardo de Aldana parancsnoksága alatt. A megszeppent védők egy rohamot legalább visszavertek, amikor is hét spanyol gyalogos és egy tüzér hagyta ott a meredek hegyoldalban a fogát. De aztán az őrség szabad elvonulás fejében feladta Szitnyát, és rövidesen Lévát és Csábrágot is birtokba vették Salm emberei. A várak aztán a királyi kamara kezelésébe kerültek, így lett aztán a szitnyai várból a bányavárosokat védő királyi várak egyike.

Erre a védőgyűrűre pedig szükség is volt, hiszen a Budán ülő török pasa is tudott a bányavárosok kincseiről. És ha nem is nagyobb seregeket, de portyákat rendszeresen indított errefelé. A források szerint 1571-ben is megjelentek az akindzsik és más martalócok a vár alatt, de az ellenállt, így csak a vár alatti falut tudták felprédálni. Hogy ezt a rablóportyát a 2,5 kilométerre lévő Ilia hogy élte meg, arról nincs feljegyzés. Az viszont biztos, hogy gyönyörű, a 13. század első felében épült román temploma nem lett ekkor az enyészeté. Pedig ezek a portyázók általában a templomoknál kezdtek hozzá a rabláshoz, gyilkoláshoz.

Már csak azért is, mert aki nem az erdőbe futott sebtében összekapott értékeivel, az a kőből rakott templomban keresett menedéket. Ilia első, Szent Egyed tiszteletére szentelt templomát még bencés remeték építették, Szent Egyed volt ugyanis a remeték egyik védőszentje. A templom alaprajza megfelelt a mainak, csak a tornyot építették hozzá valamikor a 17. század végén. A keleti tájolású szentély félköríves, boltozatos, a szentélyt a hajótól elválasztó diadalíven ószövetségi próféták freskói sorakoznak. Az ablaktalan, északi oldalon találunk még az 1300-as évekből itt maradt freskótöredéket, ki lehet venni a Szűz Máriát a kisdeddel és egy püspökszent képmását is. A diadalív előtt élte túl az évszázadokat egy fából faragott Pieta, amelyen a halott fiát tartó Szűzanya jóval nagyobbra lett faragva, mint a keresztről levett Jézus. Viszont mindketten nagy, barokkos koronát viselnek.

Ilia kis ékszerdoboz templomá­nak bélletes kapuja is páratlan szépségű. A háromoszlopos és így háromíves, az oszlopfőkön figurális és növényi faragásokkal díszített kapuzat a szakemberek szerint az 1240-es években készülhetett.

A templomocska pedig most is várja szépségével és csöndjével a magyar Felvidéken utazgatókat. Ha Selmecen járunk, akár gyalog is kimehetünk oda.

Kapcsolódó írásaink