Kultúra
Titkokat rejtő műtárgyak
Munkácsy Mihály hibásan festette fel Liszt Ferenc nevét a portréra, Gyertyánffy Berta kiválóan zongorázott és festett, de a társadalmi problémák iránt is érzékenységet mutatott
A láthatatlan múzeum – Munkácsy, Csontváry és sokan mások… Ahogyan még sosem láttuk őket címmel rendezett tegnap virtuális tárlatbejárást jelképes összegért a Magyar Nemzeti Galéria. A résztvevőket a Zoom felületén kapcsolták össze. Kísérőnk Bellák Gábor művészettörténész, az MNG főmuzeológusa volt, aki hozzáértésével és élvezetes előadásmódjával emelte az esemény színvonalát.
Elsőként az 1410-ben Ausztriában festett, Németújvári Madonna című képet ismerhettük meg közelebbről. Az alkotáson az látszik, hogy Mária gyermeket vár, a Kisjézust nem ábrázolta a középkori festő. Vagy mégis? A restaurátorok infratechnikával derítettek fényt arra a rejtélyre, hogy bár a részlet szabad szemmel nem látható, a Mennyek Királynője hasában valójában egy gyermek van, magzatpózban.
A programon megtudhattuk, hogy Munkácsy Mihály 1886-ban alkotott Liszt Ferenc-festményének is vannak olyan pontjai, amelyekre korábban nem figyeltünk fel. Elhangzott, hogy a művész a kép elkészítésekor már nagyon beteg volt, és ez az utolsó ismert portré, amit az idős zeneszerzőről készítettek.
A kép gyönyörű és hibátlan művészi alkotás, ám ha közelebbről megnézzük, találunk rajta valami furcsát, mégpedig azt, hogy Munkácsy tévedésből azt festette az aljára, hogy Liszt Fererencnek.
Csontváry Kosztka Tivadar ikonikus, 1894-ben készült Önarcképét is mindig megcsodáljuk, amikor a galériában járunk, de kevesen kezdik el azt vizsgálni, hogy mi lehet a képen ábrázolt üres vásznon. Mert első pillantásra fehérnek tűnik, de ha jobban megnézzük, észrevehető, hogy leheletfinom árnyékok vetülnek a felületre, érzékeltetve a művész környezetét.
Az előadás egyik legizgalmasabb mozzanata az volt, amikor a muzeológus bemutatta Gyertyánffy Berta munkásságát. A tolvádi születésű asszonyt a kor egyik legműveltebb nőjének tartották, nemcsak kiválóan zongorázott, hanem tehetséges festő is volt. Nákó Kálmán politikus feleségének szalonjában olyan művészlegendák vendégeskedtek, mint Liszt Ferenc és Richard Wagner. De a művész érzékenységet mutatott a társadalmi problémák iránt is, rendszeresen lépett fel jótékonysági koncerteken cigányzenészekből álló kísérettel. A múzeumban található, Spirka cigánylány című, 1860-ban készített képe amellett, hogy gyönyörű, híven tükrözi az alkotó élethosszig megmutatkozó emberszeretetét.
A tárlatvezetésen a 20. század ismert hazai alkotásai is feltűntek. Bellák Gábor arról beszélt, hogy jó vizuális ritmust komponálni azért nehéz, mert látni kell, hogy a kép hogyan hat a térben, el kell érni, hogy a színek és formák hatása egy irányba mutasson, és ez egyáltalán nem könnyű feladat. Példaként többek között Moholy-Nagy László 1922-ben készített Architechtúra I. / Konstrukció kék alapon című képét mutatta be, amelyet megfordítva újabb rejtélyre derült fény. A festmény hátoldalán ugyanis volt egy lemeszelt dadaista alkotás a művész elfeledett korszakából, amelyre véletlenül bukkantak rá.
Bellák Gábor a képek felfüggesztéséről is mondott érdekességeket. Az esetek többségében a vásznat a vakkeretre rögzítik szögekkel, amik idővel engednek a feszességből. Egy tíz méter hosszú alkotásnál ez már komoly problémát jelenthet, a kép hullámossá válhat, leeshet, tönkremehet. Erre a problémára már Benczúr Gyula idejében találtak egy egyszerű, mégis zseniális megoldást. Ha leakasztanánk a Vajk megkeresztelése című festményt, zsinórokat és karikákat találnánk a hátoldalán, amelyek segítségével könnyen újra lehet feszíteni a vásznat,
ha meglazul.
A művészettörténész arra is kitért, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan és mennyi festéket visznek fel a vászonra. Több klasszikus műalkotást is bemutatott, például a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című festményt, amelyet Csontváry Kosztka Tivadar olyan zseniálisan készített el, hogy ha bekötött szemmel tapogatnánk végig, akkor is kirajzolódna bennünk a műalkotás. A festészetben tehát a festék tagolása is kifejez valamit, és Bellák Gábor mesterien irányította rá a hallgatóság figyelmét arra, hogy akár a legkisebb részletek is művészi gyönyört adhatnak.
