Kultúra

Rontás- és bajelhárító hímes tojások

„Olyan békás mintát is ismerünk, amelyet szerelemvarázsló tulajdonságokkal ruháztak fel, és ezeket nem is adták oda akárkinek” – mondta lapunknak Fekete Ildikó népi iparművész

Nincs ünnepi asztal, amelyikre ne kerülne valamilyen tojás húsvétkor, és hagyományosan a locsolókat is hímesekkel várjuk másnap. Van, aki az egyszerű piros tojásra esküszik, mások a nagymamától ellesett hagymahéjas technikát élvezik a legjobban, de szép számmal akadnak olyanok is, akik viasszal írnak különböző motívumokat a tojásokra. Fekete Ildikó az utóbbi fiatal, de nagy tudású mestere. Gyerekkora óta foglalkozik tojásírással, alkotásait nemcsak a hazai, de az amerikai, az ausztrál és a kínai közönség is megcsodálhatta.

Rontás- és bajelhárító hímes tojások
Fekete Ildikó számára a tojásírás szerelem volt első látásra még óvodás korában
Fotó: MH/Purger Tamás

A húsvét elmaradhatatlan fogása és kelléke a díszített tojás. Ebben a jelképben a pogány és a keresztény hagyományok keverednek, egyszerre jelenik meg benne az újjászülető élet, a természet körforgása és Jézus sírból való feltámadásának örömhíre.

Amikor a díszítésre kerül a sor, a legtöbb háztartásban az egyszerűen használható festékeket részesítik előnyben, mások karcolnak, patkolnak, viaszoznak, de olyanok is akadnak  szép számmal, akik hagymahéj és kecses levélkék segítségével, berzselve ékesítik fel a tojásokat. A Kárpát-medencére hagyományosan jellemző a viasszal megírt, majd megfestett, speciális díszítő eljárás, míg Nyugat-Európában az egy színűre festett tojás a gyakoribb.

Fekete Ildikó az informatika területén tevékenykedő matematikus, aki olyan magas szinten műveli a tojásírást, hogy fiatal kora ellenére már megkapta a Junior Prima-díjat és a Népművészet Ifjú Mestere címet is. Szerinte nagyon is van közös metszete a matematikának és a tojásdíszítés mesterségének, ami nem más, mint geometria. A hímesekbe már kisgyermekként beleszeretett, de tinédzserként talált rá igazán az alkotás örömére.

„Még óvodás voltam, amikor a Néprajzi Múzeum vásárán láttam, ahogy egy idős néni hímes tojást készít. Szerelem volt első látásra! A néni ott helyben megmutatta nekem és az anyukámnak, mit hogyan kell csinálni, utána megvettük az eszközöket, és itthon kezdtünk gyakorolni. Illetve inkább anyukám gyakorolt, én pedig álltam mellette és mondtam neki, hogy milyen mintát szeretnék.

Évről évre így ment ez a húsvéti időszakban. Aztán tizenéves koromban már szerette volna, hogy ne csak „vezényeljek”, hanem én is próbálkozzam. Először nem ment. Persze tudtam, mit kell csinálni, de nem voltak szépek a vonalak. Aztán, olyan tizenhat-tizenhét éves koromban, amikor elővettem az eszközöket húsvétkor, már az első vállalhatóra sikerült. Onnantól kezdve ez lett a hobbim, amit már nemcsak húsvétkor, hanem egész évben csinálok” – meséli Fekete Ildikó a Magyar Hírlapnak.

A művész soha nem festi kétszer ugyanazt a díszítést, tizenöt régió mintáit ismeri
A művész soha nem festi kétszer ugyanazt a díszítést, tizenöt régió mintáit ismeri
Fotó: MH/Purger Tamás

A művész soha nem festi kétszer ugyanazt a díszítést. Tizenöt régió hagyományos mintakincsét ismeri, és már maga tervezte hímeseket is készített. Ihletet többféle forrásból merít, könyvekből és az internetről is tájékozódik, de kulturális intézmények raktáraiban is sok kincsre lelt már.

A Néprajzi Múzeum Tojásgyűjteménye például mintegy négyezer darabot őriz. Ezek közt fellelhetők a XIX. század végétől a mai napig a Kárpát-medence minden tájegységéről gyűjtött, a legkülönbözőbb technikákkal készült magyar és nemzetiségi alkotó által készített tojások is. Emellett sok kutatást is igényel a tojásírás, hisz rengeteg olyan terület van, amelyek szimbólumai­ról még nem jelent meg írott anyag.

„A sárközi mintakincsekért elmentem Bátára, ahol végigfotóztam a helyi tájház gyűjteményét. De olyan is előfordult már, hogy megláttam egy tojást, amelyhez nem volt odaírva, honnan származik, mégis rájöttem, melyik tájegységhez tartozik, mert illeszkedik más hímesek szimbolikájába. Így bukkantam rá például a drávamelléki mintákra” – magyarázza a művész.

A hímestojások ma már jellemzően a szépségükkel bűvölik el a szemlélődőket, korábban azonban szó szerint bűvöletet reméltek e tárgyaktól. A vonalaknak, pontoknak, kecses íveknek komoly funkciója volt, és egyáltalán nem volt mindegy, melyik legény milyen tojásokkal tér haza locsolkodás után.

„Régen nem feltétlenül készültek művészi tojások, mert nem az volt a lényeg, hogy mindenki szépen és pontosan fessen, hiszen ezeknek a mintáknak főként védő-óvó funkciójuk van a néphagyományban. A gyimesi tojások szimbolikájában például gyakoriak az állattestrész ábrázolások, például kakastaréjt vagy kecskekörmöt írtak a tojásra, amelyek mind rontás- és bajelhárító jelentéssel bírnak.

De van például olyan ábrázolás, ami az úton való eltévedéstől védte az embert, és olyan békás mintát is ismerünk, amelyet szerelemvarázsló tulajdonságokkal ruháztak fel, és ezeket nem is adták oda akárkinek” – hangsúlyozza Fekete Ildikó.

A népi iparművész arról is beszélt lapunknak, hogy ezek általában névre szóló tojások voltak, és nem volt jellemző, hogy az asszonyok kitettek egy kosárral, amelyekből választani lehetett. A nők nagyjából sejtették, ki látogat el hozzájuk húsvéthétfőn, és olyan mintákat írtak a hímesekre, amelyekre a fiúknak, férfiaknak legnagyobb szüksége volt.

A művészek napjainkban kifújt tojásokat díszítenek, hiszen az elkészült tárgyakat meg akarják tartani, régen viszont mindenki főtt tojásokra festett. Ennek többek közt az volt az oka, hogy úgy vélték, a hímesek akkor tudnak a leghatékonyabban működni, ha az ember meg is eszi őket.

Fekete Ildikó munkái már külföldön is nagy sikert arattak, New Yorkban például fél évig gyönyörködhettek a látogatók a kiállított darabokban, de tojásait Kínában és Ausztráliában is megismerhette a közönség.

Kapcsolódó írásaink

Húsvét az élet ünnepe

ĀA keresztény világ ősi ünnepe azt hirdeti a templomokban, imaházakban, családi otthonokban, hogy Jézus feltámadt és él

A lakótelepi vitrinek lakói

ĀAz államosított porcelángyárak és az Iparművészeti Tanács pályázatainak közös gyümölcsei voltak a nippek, amelyek történetét az MKVM kiállítása tárja fel

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom