Az utcai fényképésztől a világjáró fotóriporterig

Fotóikonok – Archívumból történelem címmel rendezett kiállítást a Műcsarnok a Budapest Fotófesztivállal együttműködésben, a New York-i Greenberg Gallery kollekciójából. Nagy dolog ez a magyar múzeumi életben, hiszen a galéria névadója a fotós világ egyik leg­ismertebb arca, aki már negyven éve dolgozik a szakmában. „Elismert szereplője azoknak, akik a fotográfia értékét a képzőművészeti piacon megalapozták. (…) Az 1970-es, 80-as években megszállottan kezdett gyűjteni régi fotókat.

Járta a környék bolhapiacait és művészek pincéit, padlásait. Rájött, hogy sok mindent megvásárolhat, amit aztán jól eladhat. Dagerrotípiakamerákat, sztereoszkópikus fotókat, 19. századi albumokat és kortárs fotográfusok képeit, amelyek mára a 20. század kulcsfontosságú fotóivá váltak. Akkoriban a fotónak még nem volt nagy értéke. Manapság, ezeknek a képeknek itt a falakon, vagy kópiái­nak az ára, négyezertől - kétszázezer dollárig terjed” – magyarázta Révész Tamás fotográfus a kiállítás online megnyitóján.

Greenberg New York-i gyűjteményében csaknem harmincezer felvételt őriz a 20. századi fotográfia legnagyobb alkotóitól. Olyan fotóművészektől, akik hozzájárultak a közönség látásmódjának formálásához, akik kollektív képvilágot és hangsúlyosan egyéni képfelfogást teremtettek. „A képek egymás mellett sorakoznak. Néha vitatkoznak, máskor összesimulnak vagy megbámulják egymást. A végeredmény André Malraux kifejezésével a musée imaginaire (képzeletbeli múzeum): a többi jelenlétében mindegyik kép átalakul, és együttesen már egy másik történetet mesélnek nekünk” – írják a kiállítás beharangozójában.

Anne Morin, a kiállítás kurátora – aki egyben a spanyol intézmény igazgatója is – úgy véli, hogy a tárlat olyan, mint a cadaver exquis elnevezésű irodalmi játék, amelyet a szürrealisták találtak ki. „Ennek során az egyik játszó felírja egy mondat kezdetét, majd a papír behajtásával eltakarja és továbbadja a következő személynek, aki folytatja a mondatot, és így tovább. Az asszociációk a végén teljes összefüggéstelenségbe torkollhatnak, de mindenképpen hatnak az értelemre és a megszületett történetre.

Ez a kiállítás – éppen az ilyen jellege miatt – teljességgel nélkülözi a szerkesztő elvet. Csupán egy sétát kínál a fotótörténelem két partja között, és megismertet bennünket sok, eddig nem látott képpel, amik nem váltak ikonikussá. Sőt azt is lehetővé teszi, hogy bepillantást nyerjünk e művészek sötétebb vagy eddig árnyékban lévő oldalába is” – fejtette ki a kurátor a nyitóeseményen.

A tárlatot online bejárva valóban megakadhat a látogató szeme egy-egy ikonikus képen is. Ott van mindjárt az első teremben Horst P. Horst német–amerikai divatfényképész titokzatos és finoman erotikus fotója, A Mainbocher-fűző (The Mainbocher Corset). Horst mesterien játszott az árnyékokkal, és imádott nőket fotózni, munkáiból többet is megcsodálhatunk a múzeumi termekben.

Érdemes megemlíteni továbbá a Kolozsvárról indult világhírű magyar fotóművészt, Munkácsi Mártont is, aki Martin Munkácsiként szerepel a katalógusban. A magyar származású világhírű művész csak alapfokú iskolákat végzett, tizenöt évesen szobafestőinasnak állt, de egy év után szakított korábbi életével, és újságírónak szegődött. Rendszeresen készített sportfotó­kat fővárosi újságoknak, és a szociofotó műfajában is alkotott.

A fényképezésbe egyedül vágott bele, első gépét maga készítette. A húszas években Berlinbe költözött, és az Ullstein Kiadónál kapott szerződést, akik világ körüli útra küldték. Ebben az időszakban készült el leg­ismertebb képe, a Három fiú a Tanganyika-tónál, de a Műcsarnok kiállításán Akt napernyővel című alkotásában is gyönyörködhetnek a látogatók.

A tárlat nemcsak azért számít kuriózumnak, mert eddig kevésbé ismert, mégis lenyűgöző fotókat mutat be, hanem titokzatos életutakat is felfed. Ilyen például Vivian Meier amerikai utcai fényképészé, akinek az élete szinte teljes homályba vész, halála után viszont komolyan értékelni kezdte a szakma a munkásságát, és az albumoknak, kiállításoknak köszönhetően vált végül ismertté. Hasonló volt Saul Leiter története is, akit egy New Yorkról készülő tárlat kurátora fedezett fel, és csupán néhány éve találkozott Howard Greenberggel.

A galéria archívumából készült válogatásában mások mellett Berenice Abbott, Araki, John Heartfield, William Eggleston, Walker Evans, Allen Ginsberg, Helmut Newton, Man Ray, André Kertész és Robert Capa alkotásait is megismerheti a közönség.

A tárlatot a Műcsarnok honlapján lehet virtuálisan bejárni, az újranyitást követően pedig június 27-ig lesz lehetőségük a látogatóknak megnézni a múlt század legizgalmasabb fotóinak kollekcióját.