Frászsapkával a nyavalyák ellen

A szent vértanúk és az apostolok sírhelyének, csontjainak tisztelete már az ókorban elkezdődött, de a középkorban terjedt el igazán – derül ki a Piarista Múzeum Facebook-oldalán megtekinthető virtuális kiállításból.

Az intézmény saját emlékanyagán keresztül enged betekintést egy olyan korba, amelyben az emberek számára a pirula, a védőoltás, valamint a modern orvostudomány ismeretlen fogalmak voltak. „Léteztek viszont ereklyetartó amulettek,
illetve bajelhárító, gyógyító, mágikus erővel felruházott oltalomlevelek és szentképek, amelyeket a 18. századi népi gyógyászat előszeretettel használt, amikor betegségekkel, járványokkal vagy éppen a halállal néztek farkasszemet.” – áll a virtuális kiállítás beharangozójában.

A reformáció után megerősödött az ereklyék és a szentképek tisztelete, amely a barokk korban olyan ereklyés házi szentképekben élt tovább, amelyek alapvetően kolostorokban, apácamunkaként keletkeztek. A gazdagabbak számára elérhető tárgyak az otthoni áhítatgyakorlatot szolgálták: falra függesztve az otthont védelmezték, nyakba akasztva vagy övön hordva amulettként szolgáltak, és a hiedelem szerint megóvták viselőjüket a bajtól.

Az ereklyékről készült másolatokat általában ugyanolyan kultusz övezte, mint az eredeti relikviákat. „A sokszorosított grafikai eljárások, a metszetek elterjedésével vált lehetővé, hogy az egyszerű emberek is maguknál hordhassák, otthonaikban tarthassák a közbenjáró, segítő funkcióval felruházott ereklyék, kegyképek, kegyszobrok metszetmásolatait, amelyet gyakran az eredeti kegytárgyhoz is hozzáérintettek, hogy a közvetlen érintés hatására a másolatra is »átragadjon« a csodatévő erő.” – írja a múzeum.

A tárlaton láthatjuk, hogyan nézett ki a pestistől oltalmazó Szent Sebestyén-nyíl, a rágalmazás és a daganatok ellen védő Nepomuk-nyelv, de megtekinthetők szent tárgyakhoz érintett textildarabok, szent helyekről származó szárított virágok, imalapok és nyelhető szentképecskék is.

Megismerkedhetünk továbbá a „frászsapka” és a „jó hír” sapka kifejezésekkel. Előbbi olyan, védőszenteket ábrázoló kis fejfedő, amelyet a gyerekek gyógyítására használtak, mert úgy hitték, ezzel segíthetik a betegségek legyőzését. Utóbbira jó példa a kiállításon is megjelenő, a 18. század közepén Prágában készített, Nepomuki Szent János „jó hír” sapka, amely
a frászsapkához hasonlóan a néphagyomány szerint megoltalmazta viselőjét a rágalmazástól, és megőrizte nevének jó hírét.

A tárlat legizgalmasabb darabjai között olyan csodálatos állapotban megmaradt oltalomleveleket (breverlek) is találhatunk, amelyek általában kilenc összetartozó, egy lapra felragasztott, fa- vagy rézmetszetű szentképet tartalmaztak, amelyek felhajthatóak voltak, és különböző amulettcédulákat, áldóimákat rejtettek.

A középső szentkép alatt bajelhárító, oltalmazó erővel felruházott ereklyék, miniatűr kegytárgyak, medalionok, szentelmények, szent helyekről származó kavicsok, növények ragasztással rögzített tárgyegyüttese volt látható.
Az oltalomleveleket összehajtogatva textiltasakban vagy réztokban tartották, és a testen viselték az ing alatt, nyakba akasztva vagy a ruhára függesztve.

Az egyházi áldásban részesült breverleket kegyhelyeken lehetett megvásárolni, és a népi vallásosság szerint minden testi-lelki bajtól, betegségtől, tűztől, víztől, egyéb veszedelemtől, illetve a démonoktól is megoltalmazták viselőjüket, aki a szabály szerint nem tudhatott róla, hogy pontosan milyen képeket, tárgyakat rejt is az oltalomlevele, ezt ugyanis csak akkor volt szabad kinyitni, ha a benne lévő erőkre valóban szükség volt.

A gyűjtemény páratlan kincseit és a hozzájuk kapcsolódó izgalmas leírásokat a Piarista Múzeum Facebook-oldalán lehet megtekinteni, a kiállítás regisztráció nélkül is elérhető.